Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-29

29. országos ülés uoveinber 11. 187á. 327 ajánljam a magyar-osztrák, monarchiának, hogy mi valami nagy lefegyverzési lépést tegyünk, vagy Svajcz és Amerika rendszerének példáját kövessük, addig mig mások az ellenkező rendszer mellett maradnak : annyi bátorságom nekem nincs ; (Élénk helyeslés) mert én ezt ma a magyarosztrák monarchia biztonsága szempontjából lehetetlennek tartom. És pedig, méltóztassék elhinni, mihelyt meginogna ezen országok biztonsága, mihelyt meginogna a hitel ezen biztonság iránt: akkor sem megtakarítás, sem semmiféle törvényhozási munkálkodás által sem iparunkat, sem kereskedelmünket, sem hitelünket nem fognók emelni, (Elénk helyeslés a középen.) mert mindez csak oly országban emelkedhetik, melynek biztonsága iránt a világ meg van győződve. (Tetszés a középen) Hatni kell tehát ezen tekintetben igenis és bizonynyal a mennyire ezen czél veszélyeztetése nélkül lehet, ez irányban a maga utján kötelessége szerint hatni fog a kormány is; de általános nagy eredményt önállóan, elszigetelten, mi nem létesíthetünk. Ez a nagy eredmény csak akkor lehetséges: ha Európa többi államai is reá térnek azon útra. S megjegyzem még, én is olvastam az amerikai nagy háború történetét, ismerem azukat a borzasztó csatákat, melyek, mint a minap egy képviselő ur említette, akkor vívattak, de hozzá teszem: azt is olvastam, hogy azon háborúban nem birták az eredményt, a háború befejezését elérni mindaddig, mig ideiglenesen el nem állottak a divatozó rendszertől s hosszabb időre nem szerződtették a haderőket. (Elénk helyeslés.) A mi az itt igen sokat vitatott kéi'dést, a vámkérdést illeti, Simonyi Ernő képviselő ur azt monda, hogy én a parlamenti elvek megsértésével s az igen t. többség bámulatára azt nyilvánítottam, hogy még, ha a többség kívánná: akkor sem fognám megmondani, mit tartok minimumnak, vagy átalában mit akarok tenni. Engedjen meg a t. képviselő ur, de hogy mennyiben ellenkezik ez a parlamentalismus elveivel, az még nagyon a bizonyitásra vár. Mindenütt a világon, a hol tudnak kettőt, először azt, mi a parlamentalismus természete, másodszor azt, hogy a kormányon létei nem czél, hanem csak eszköz : — helyeselni fogják azt, a mit mondottam, s a mint a következőkben ismétlek. Hogyha bár a törvényhozásnak többsége kívánna a kormánytól oly valamit, a minek teljesítése, meggyőződése szerint, árt az ország érdekeinek: igenis tartozik megtagadni annak teljesítését; de természetesen tartozik elvállalni azon következést; mely a kisebbségben maradásnak következménye. (Tetszés a középen.) Én se nem észleltem, se nem hiszem, hogy a t. többségnek csak egy tagja is csodálkozott volna ezen: mert a háznak ezen részén a parlamentalismusnak* formáit és annak fogalmait ismerik. (Tetszés a, középen.) Különben az irányzatra nézve a t. képviselő urnák és a t. háznak mondtam annyit, a menynyit egyfelől mondanom lehetett, másfelől fmondanom kötelességem volt; azaz megmondottam, hogy az ország érdekeinek megfelelő fentartását a vámközösségnek elébe teszszük azon másik esetnek, mely bekövetkeznék akkor: ha nem tudnók az ország érdekeivel megegye/.őleg a vámszövetséget fentartani. S különben is e tekintetben részemről megvallom, többet most sem mondhatok. Benne fekszik abban az, a mit igenis joga van tudni a t. háznak; de a mit megmondtam akkor is, csak érteni kellett akarni: hogy igenis a kormány elébe helyezi a vámszövetségnek illő feltételek mellett megtartását a külön vámterületnek. Hogy mi lesz: az az egyezkedés folyamától fog függni, melyben a kormány saját belátása szerint az ország érdekei mellett fog küzdeni, azokat fog igyekezni érvényesíteni saját meggyőződése szerint, és nem fogja a végsőt, a szerinte mindenkép kevésbé kedvezőt, a külön vámterületet akarni, csak akkor, ha működésének sikertelenségéről meggyőződik. De az eldöntés különben is a t. ház kezében lesz: mert hisz akármit tegyen is a kormány az ily dologban : érvényessé nem válik addig, mig a törvényhozás beleegyezését nem adja. Azt, hogy mi lesz : nem tudhatom; mert ez az alkudozások eredményétől függ; — én csak azt óhajtom, hogy a nomzetben nagy illusiók ne támasztassanak a külön vámterület által elérhető előnyök iránt. Nem akkor lesznek ez illusnk veszélyesek, ha sikerül a közös vámterületnek érdekünknek megfelelő fentartása; de nagyon veszélyesek lesznek ez illusiók, ha nem sikerülvén ez: a külön vámterület a várt édes gyümölcsök helyett, keserű, fanyar gyümölcsöket fog teremni. (Élénk helyeslés a középen,) Nagy pénzügyi eredményt várnak a külön vámterülettől, várják nálunk a nagy iparnak fejlődését, várják hazánk kisiparosainak jobb létét. Ezt a három tételt hallottam hirdetni. A nagyobb jövedelem rövid ideig és egy bizonyos mérvig, meglehet, — nagyon nagy még ezen rövid ideig sem lehet: mert a nagyon felemelt vámtétel a forgalmat rontja meg, és igy a lehető emelkedést maga teszil ehetetlenné; kicsi vámtétel pedig nálunk nagy összegeket teremteni nem fog; — de mondom, ideiglenesen lehet ez, lehet az is, ha nagy védvámokkal, — de ekkor nagy védvámok kellenek — bizonyos ágai a nagy iparnak fejlődni fognak. Hogy ez meny nyíre lesz egészséges, mennyire lesz az egész országnak érdekében üdvös, erről pár szót taláu mondok későbben; de ez lehetséges. De a mi szerintem nem lehetséges, — és ebben lenne a legkeserűbb csalódás: — ez az, hogy ez utón ^