Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-29
308 2ft. országot. Uiés november 17. 1875.. Meg van feszítve t. ház, a legszélsőbb határig, a mit az állam adófizető polgáraitól követelhetünk, és daczára ennek, a pénzügyi bizottság jelentése szerint is egy több mint 9 milliónyi deficzittel állunk szemben. Hogy ezen deficit nem 9 millió, hanem annál nagyobb lehet: azt már többen nézetein is szerint alaposan kimutatták. Szomorú tapasztalásaink vannak nekünk e tekintetben : azt tapasztaljuk majdnem évről évre, hogy a deficit mindig rendszeresen sokkal nagyobb lett, mint előirányoztatott. Ennek ellenében azt mondta a pónzügyminister ur, ! ogy ő egészen másképen, hogy ő sokkal reálisabb alapra fektette a fedezetet, mint elődei. Megengedem, hogy némely tételeknél, melyekről kézzel foghatólag kitűnt a zárszámadásokból és a tett, tapasztalatokból, hogy az előirányzott jövedelem soha sem éretett el egész mérvében : reálisabban tette rneg a fedezetet; de maradt egy tér a t. pénzügyminister ur számára t. i. azon jövedelmi forrásoknak tere, mely az ezen évben megszavazott adó felemelésekre és az uj adóiörvényekre vonatkozik. Ezekre nézve még eddigi tapasztalásunk nincsen és ezen a téren a pénzügyminister urnák, és ugy mint elődeinek maga felé hajlottak ujai, e<en a téren ő is ép oly vérmesen csinálta a fedezetet, mint elődei. Például a pénzügyminister ur azt mondja, hogy négy milliót fog bevenni az adóhátralékokból, sőt nem csak 4 milliót, de voltaképen 4 millió 349 ezer forintot; mert a direct adók jövedelme gyanánt fölveszi azon egész összeget, mely bejött 1874-ben, mellbe már befoglaltatik :\. 349 ezer frt is és ezen összegen kivül, melyben már az adóhátralék is benfoglaltatik, még 4 millió adóhátralékot kivan behajtatni. Továbbá az illetékekből plust vár egy milliót. És mire alapítja ma azon reményt, hogy ezen 5 milliót befogja hajtani ? Egyébre nen^ mint azon javaslatra, melyet az adók kezelésére nézve beterjesztett, alapítja az illetékszabási hivatalokra. Hogy ez nem reális alap, hogy még nincs bebizomntva, hogy ezen uj adó törvényeknek meg lesz ilyen nagy hatása : azt hiszem ezt hosszasan fejtegetnem nem kell. íme azon rövid idő alatt, mW a költség-vetést a pénzügyi bizottság tárgyalta, azt tapasztaljuk, már is egy millió 350 ezer írttal nőtt a deficit, az által, hogy kisült, hogy az ezüstkölcsönöket nem az ezüst, hanem az arany árfolyam szerint kell fizetni. Tehát — mondom — már ilyen rövid idő alatt meg nőtt a deficit egy millió 350 ezer forinttal Lesznek még rejtekben más ilyen pontok is, például a vasúti társulatokkal való leszámolások, melyek a garantia-emelés következtében szintén emelni fogják a deficitet. Lesz — mondom — több ilyen pont is ugy, hogy tekintetbe véve az eddigi tapasztalást és azokat, miket röviden előadni bátorkodtam : igenis tarthatunk attól, hogy a deficit nem 9 millióra, de talán annak kétszeres összegére fog az év végéig emelkedni. De ha csak erről volna szó, némileg biztathatnánk magunkat azzal, hogy valamivel mégis kisebb lett a deficit, és hogy jövőre még inkább le fog szállani. De épen az a baj, hogy sem l87?-re, sem az azután következő évekre egyátalában nincs kilátásunk arra, hogy állapotunk a deficit megszüntetése tekintetében javuljon. Rámutatott e körülményre már Zsedényi képviselő társam is; fájdalom, mint már gyakrabban is tapasztaltuk, nem vonta, le belőle a kellő eonsequentiát. De rá mutatott, hogy r 1877-re nincs kilátás a deficit megszüntetésére És nővel biztat a pénzügyminister ur? azzal, hogy ő hiszi, hogy ő meg van győződve, hogy rendbe fogjuk hozni államháztartásunkat: ha tovább is haladunk azon az utón, melyre ő lépni kéri az országot t. i. a megtakarítások és az áldozat kétséges útjára. Akkor hiszi, akkor meg van róla győződve, hogy rendbe fogjuk hozni államháztartásunkat. Én a pénzügyminister urnák ezen nyilatkozatát, ezen őszinte vallomását igen nagy fontosságúnak tartom: mert ez más szóval nem jelent egyebet, mint azt, hogy 1877-re s valószínűleg a következő évekre is azon kénytelenség előtt államiunk, hogy újra emeljük az adót, hogy a mostani 8 millió adóemelésen kivül szavazzunk meg ujabb 8 milliót, és később talán ismét adóemeléshez folyamodjunk; ez azon remény, melyet ő nekünk nyújt. S ha részletezzük egj kissé állapotunkat!: miben találhatunk reményt arra nézve, hogy 1877-re és azontúl kedvezőbb helyzetben leszünk. 1877-re nem fog rendelkezésére állni a kormánynak azon kölcsön maradvány, melylyel jelenleg a hiány tetemes részét, fedezhetni reményli. Menynyi ezen kölcsön maradvány, mennyiben lehet azzal a jövő év deficitjét fedezni: arra nézve sem a pénzügyminister ur, sem a pénzügyi bizottság, a házban nem adott felvilágosítást, ugy hogy erre nézve tökéletes homályban és kételyben marad az ország. A megtakaritásokat illetőleg a í. pénzügyminister ur egyszer azt mondja, hogy a megtakarításoknál elmentünk a legszélsőbb határig, máskor ismét azt mondja: „hogy tovább haladunk a megtakarítások terén." Melyik igaz most már a kettő közül? A t. minister ur nézete szerint, lehet-e, vagy nem lehet-e nagyobb megtakaritásokat várni? Nagyon tartok attól, hogy a t. minister urnák ezen kétféle nyilatkozatai közül abban lesz igaza, hogy a megtakarítások utján tovább haladva, ebből jövőre eredményeket várni alig lesz képes; nem pedig azért, mivel, ha tekintetbe vesszük azon reform törvényjavaslatokat, melyek a háznak már beadat-
