Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-28
302 28. országos ülés november 1,6. 1875. tehát azok elővéve és tárgyalva? A másik pont volt azon kérdés, a mely a közigazgatás reformját illeti ; Ürményi Miksa képviselő ur azt mondja: hát erről három év előtt nem fogunk hallani semmit? íme ballhatott az első év kezdetén és láttuk, hogy mily méltánylattal fogadta azt. Én ismét nem érzem magamat arra hivatva, hogy tanácsot adjak ellenfeleinknek; de méltóztassék megengedni, hogyha azon oknélküli bizalmatlankodás és ellenségeskedés ilyen tárgyalás alatt nem levő dolgokra nézve ennyire érez • téti magát és magát éreztetni szükségesnek látja: akkor félő, hogy azon jóindulat, azon jóhangulat, melytől igen-igen sokat vártunk jövő törvényhozási működésünkre nézve: végkép meg fog szűnni ismét e ház kebelében és a tegnapi jelenethez hasonlókat fogunk élni. Hogy az a komolysághoz tartoznék: ezt talán ismét nem fogja vitatni senki, az ily jeleneteknek sem hangja, sem színe nem tartozik a komolysághoz, valamint nem tartozik a komolysághoz némely komolyan kimondott, őszintének vehető, de csak fájdalmasan annak vehető nyilatkozat hatása sem. Engedje meg Ürményi képviselő ur, hogy ilyennek említsem fel azon védelmet, melyben Bausznern képviselő urat részesítette ; ne engedje meg nekem a t. képviselő ur, hogy komolyan vegyem azon védelmet. Ürményi Miksa: (Közbeszól:) Csak tessék! Szilády Áron: T. ház! Engem a t. ellenfélnek ezen engedelem nyilvánítása, megvallom egészen lefegyverez s azt hiszem, hogy ily őszinteség mellett nem fog felbomolni a jó egyetértés, aminek felbomlásától félek : de félek attól a másiktól, ami talán ismétlődhetik, egy-egy viharos perczet rögtönözhet itt a ház keblében; de a mely, azt hiszem, nyom nélkül fog mindannyiszor egy-egy sebes forgó szél gyanánt elmúlni,. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A levegő tiszta!) A levegőben van minden, én is, s az a levegő, melyet szívunk, még sem egyforma hatással van mindnyájunkra. Különben, ha méltóztatik közbeszólással e tekintetben is okot szolgáltatni nekem vélemény nyilvánításra: igen szívesen megmondom azon visszaemlékezést, mely bennem támad a tegnapi fáj'dalmas jelenet alkalmából. Ezen jelenet emlékeztetett engem a mai napon is már idézett Tacitus egyik helyére. Méltóztassék ismét azzal a. levonással venni a szavakat, melyek már nem is az én szavaim, melyekből szívesen le engedem alkudni azt, ami fölösleges. Katonai lázadást, tábori lázadást ir le Tacitus. Leírja ott a szereplőket, s az egyiket igy jelemzi : y-Erat in castris Percennius quidam, dux olim theatralium operarum, (Derültség) dein gregarius miles, procax lingua, et miscere coetus hist.rionali studio doctus." (Élénk derültség.) Ez jutott eszembe, t. ház, de nem akartam elmondani. Egyébiránt t. ház végnélkül folytathatnám ezen vitából kiszemelhető dolgok felsorolását.; de nem kívánom tovább fárasztani a t. ház türelmét, eddig is visszaéltem azzal. (Sálijuk /) Engedelmet kérek ismét a szavaknak erősebb kifejezéseiért, melyeket kénytelen voltam használni. Talán át fogják látni mind a két oldalon a t. ellenzék tagjai, miután komolyságról és őszinteségről beszéltem, hogy nem annyira a tendentiát hibáztattam, mint inkább a kifejezéseknek nem épen adaequat voltát. Bocsásson meg a t. ellenzéknek egyik része, mellyel eddig nem foglalkoztam, hogy az elébb együvé foglaltam az auxiliaris csapatokkal, — amint tegnap méltóztatott mondani, — de példát nem hoztam fel: azt gondolom, elég lesz ebből egyetlen egy. (Halljuk!) Vajon komolyan mondta-e ezt tegnap Simonyi Ernő képviselő ur a pénzügyministemek: „Cseréljünk helyet, majd megmondom, mi a programmom." (Felkiáltások a szélső baloldalon. Igen!) Ha parancsolják, szívesen elhiszem; de azt gondolom, hogy Magyarország pénzügyei az idő szerint arra a pontra és fokra jutottak, melyen zsebben tartani az életmentő gondolatokat egyetlenegy hazafi sem tarthatja magához méltónak. (Mozgás a középen.) Akár kormányon vag5^unk, akár nem: azt hiszem, egyenlő kötelessége van mindnyájunknak. (Élénk helyeslés a középen.) Ha ezt még komolyan lehet tenni e napokban: akkor t. ház ! nem tudom, mikor fogunk azon szinvonalra emelkedni, melyre ha sem gondolatunk, sem törekvésünk, sem nyilatkozatunk, sem áldozatkészségünk egyenkint és összesen fel nem emelkedik: hiába evőködünk, — megmentve az ország nem lesz (Igaz! a középen.) Azt mondja, t. képviselő társam, hogy akkor nem kell a vitának határt szabni. Méltóztassék nekem megmondani, hog}" e hét napos vitának mi reális eredménye van ? Ha igy megy ez tovább és ily módon ismétlődnek a nyilatkozatok, hogy majd ha a piros székeken ülnek, fogják a mentő szert előteremteni: beszélhetünk a világ végéig, de nem fogjuk megmenteni a hazát. (Élénk helyeslés a középen.) De nemcsak saját pártomat; hanem az ellenzéket sem kívánom tovább fárasztani és untatni. (Halljuk!) Azt gondolom, az elkeseredést jó lesz kerülnünk; lehet, hogy minél inkább kerüljük, annál inkább belekerülünk. Annyit kijelentek, hogy azok közé tartozom, kik választás előtt és választás után sohasem csináltak titkot választóik előtt abból, hogy adófelemelés nélkül nem állítható helyre az egyensúly; (Helyeslés a középen) azok közé tartozom és fogok tartozni és ha eme helyen tovább állhatok és szólhatok, utolsó szavam az lesz; Bizalom vagy bizalmatlanság
