Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-28

300 28. országos ttlés november 16. 1875. Nem tartom elég komolynak a vitatermészetét mondám, ós mivel bizonyltom ezt? A jobboldali ellenzék egyik tagja Ürményi Miksa képviselő ur ép azzal vádolt minket és vádolta a kormányt; mert én azt hiszem, hogy ha kellő komolyságunak tartotta a kormány magatartását és kellő komolyságot tulajdonit a kormányipadokról jött nyilatkozatoknak: akkor azt nem oly kifejezésekkel kiséri, mint a milyeneket egyenesen használt a ministerelnök kifejezéseivel szemben. És mi volt az, a mit a t képviselő ur fölhozott a ministerelnök ur nyilatkozata ellen? Azt, hogy azon nagyon komoly eszme fölött: vajon kinevezés vagy választás legyen-e? — röviden keresztül csúszik, pedig tudva van, hogy mennyire fontos ezen eszme és mennyire szűk séges ennek kifejtése és megbeszélése. Ugy emlékszem, hogy e komoly ideáról bőségesen volt már szó e házban, ha nem is ezen ülésszak alatt. 0 a komolyságot a ministernek nemcsak nyilatkozatától, de eddigi működésétől is hajlandó lenne megtagadni. Szólott vajúdó hegyekről és közigazgatási musról. Azt csak nem fogja állítani a t. képviselő ur, hogy ez komoly szó, komoly beszéd volt. Engedje meg, hogy én sem magasabb fokú komolysággal reflectáljak arra, s ha netalán nyugtalanítja valami, igyekezem megnyugtatni azzal, hogy ha ezen közigazgatási törvényjavaslat semmi nem egyéb, mint egy mus: nagyon könnyű lesz vele elbánni. Cató sem kell hozzá; elég lesz egy cattus, a melyet ne méltóztassanak választani, hanem zempléni nem tudom hányadik pont értelmében kinevezni, titulussal ellátni, az is elfog azzal bánni. (Derültség.) Egy komolyabb mozzanata volt a vitának épen Zichy Nándor gr beszédében, a melynek örültünk volna már régen; de azt hiszem, hogy az örömre elég okot ad a jelenben is. Azt mondja a t. képviselő ur: nincs programúira szükség, előttünk állanak a tények. Elvégre oda jutottunk tehát, hogy az örökös kérdőpontok a programm iránt nem nyugtalanítanak sem bennünket, sem a kormányt. Különben nem volnék igazságos a t. jobboldali ellenzék iránt: ha el nem ismerném, hogy. a programm létezését más időben is elismerték már; csak időről-időre tartották és látták jónak tagadni annak létezését. Gondolom, hogy ez sem a támadás komolysága mellett bizonyít. Hogy igazságom van: nem okoskodással fogom bebizonyítani; hanem azt hiszem, megengedi Ürményi képviselő ur, hogy ismét az ő beszédéhez fordulva reflectáljak nyilatkozatára. Azt méltóztatott a képviselő ur mondani, hogy az adóemelés által az értékcsökkenés és drágulás miatt, oly veszélyes eszközzel akar a kormány segíteni a bajon, a mely képességét meghaladja, a mely az országnak és a nemzetnek a hitelét a külföldön tönkre fogja tenni. Nem beszélt erről a kormány a választás előtt — veti szemére a kormánynak Ürményi képviselő ur — hanem csak a választások után. Engedelmet kérek, ez sem komoly állítás. Méltóztassék megtekinteni Ürményi képviselő urnák a Napló folyó évi márczius 3-ik számát; abban a gyűlésben lépet be a házba a Wenckheim Béla elnöklete alatt megalakult kormány; ugyan csak akkori ministerelnök ur terjesztette elő a programmot, a melyre Csernatony képviselőtársam hivatkozott már előbb. Hogy félreértés ne legyen, fel, fogom szóról szóra olvasni a passust, a mely szükséges. Egyebek közt azt mondta az akkori ministerelnök ur; „ha ezen senkinek alá nem rendelhető szempont, hogy az államháztartásnak fenakadni vagy csak zavarba is jönni nem szabad, szükségessé teszi: a nemzet hazafiságába vetett bizalommal fogjuk azt, hogy a bajon adófelemelés által is segítünk, kellő időben kezdeményezni." Élénk tetszés kisérte a ministerelnök ur által előterjesztett programm ezen részét a ház minden padja részéről, legalább a Napló bizonysága szerint. Az akkori ministerelnök ~ mondta Ürményi képviselő ur, — a jelen évi költségvetés tárgyalásának, illetőleg az apropriationalis törvény megszavazásánál, május 5-én így szólt: „hallottunk, midőn a t. kormány a kormányra lépett, egy programulbeszédet". Tehát május 5-én méltóztatott elismerni, hogy volt programm és programmbeszéd, e program mban ha nem csal emlékezetem csupán oly pontokat találunk, a melyeket aláír a haza minden tagja és az ország minden lakossá különbség nélkül. A pénzügyminist^r az ő teendői keretén belül takarékos akar lenni, akarja emelni a jövedelmet, és ha ez nem segit, akarja emelni az adót. Részünkről ezt is aláírja .mindenki." Ez május 5-én volt, ma november van; nagyon szép derült őszi idő; mégis ugy látszik a t. jobboldali ellenzéknek befagyott a tentatartója. Ha ezeket a nyilatkozatokat egymás mellé veszem, engedjen meg a t. jobboldali ellenzék, ha ismét csak azt mondom: nem tarthatom oly komolynak e megtámadást, mint a minő komoly súlyt kivan ö maga annak tulajdonítani. Azok az ellenmondások, melyek a t. jobboldali ellenzék szónoklatainak passusaiban rejlenek : azok magok ezen komolyság rovására történnek, és nagyon-nagyon különösen történnek. Például Zichy Nándor gr. az imént szemére veti a kormánynak és azt mondja, hol vannak azon igért reformjavaslatok? a rendszerváltozás? Mit látunk? Látjuk egyesegyedül a catasteri munkálatot. Mi az, a mit akar vele? Két milliót kiad azért, hogy egy milliót vegyen majd be. El méltóztatott felejteni, vagy kikerülte figyelmét a t. képviselő urnák, hogyha a kor-