Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-28
288 28 országos ülés november 16. 1875. Én t. ház a pénzügyi bizottság tárgyalásai alatt áttanulmányoztam a jelen költségvetést, figyelemmel kisértem a minister exposéját, melyet, az a bizottságban is tartott s mely a hírlapok utján a közönségnek tudomására is jutott. De mindezeknél inkább összehasonlítottam azt a 9-es albizottság javaslatával és ezen összehasonlítás azt mutatta nekem, hogy a kormány 1876-ban a rendes költségvetésben túlhaladta, a rendkívüliben megközelitetíe azon összegeket, melyeket a 9-es bizottság J876-ra megállapított, s így mint ő is mondja: 1878-ban oly költségvetést remél beterjeszthetni, mely a kiadások és bevételek közt sulyegyent fog tartani. Ez a második föltétel, a mely mellett a költségvetést elfogadom. S itt befejezhetném beszédemet, ha csak szavazatom igazolásáról lenne szó. De t. ház mondattak e hosszas vita alkalmával némelyek által oly dolgok, melyeket nézetem szerint nem szabad minden észrevétel nélkül hagyni. (Halljuk!) Mind a túloldal, mind ezen oldalról az állíttatott fel, „emelje tehát a kormány előbb az adéképességet, mintsem hogy több adót követel tőlünk;" sőt veterán barátom, Ragályi Ferdinánd egyenesen azt monda: „mindnyájan adófizetők vagyunk: kérdezem, kinek és hol tett a kormány valamit az adóképesség fokozására?" Teljes felelettel szolgálok: Gömörm*gyében, a hol három vasutat épített. (Elénk hosszas tetszés a középen.) Az ország minden részeiben, a hol vasutakat, kőutakat, csatornákat épített, népiskolákat és gazdasági intézeteket állított fel s ez által szellemi és anyagi eszközöket nyújtott a népnek, hogy keresetét fokozz^. (Élénk hosszas éljenzés a középen.) Egy zempléni gazdától hallottam, hogy mig a kassa-oderbergi vasút nem volt készen, 40—60 sőt 80 krral olcsóbban adták el a búza mérejét, mint Pesten; most annak ára rendesen magasabb mint a milyen Pesten. S igy van ez mindenütt. (Igazi a Középen) De mi felhasználjuk a nagyobb jövedelmet, a nélkül , hogy takarékossági előrelátásból annak legalább egy részét félretennők. Tett a kormány sokat, s épen mivel talán többet tett, a mint tenni kellett : most azokhoz fordul, kiknek érdekében cselekedett, hogy a kamatoknak egy részét legalább segitsék pótolni. (Elénk helyeslés a középen.) Ugyancsak Ragályi t. barátom mondott még egyet, a mi voltaképen épen nem tartozik a költségvetéshez; de mert e teremben hangzott el: ösztönözve érzem magamat állítását helyreigazítani. (Helyeslés.) 0 azt mondta: Ausztria egy geographiai fogalom. Ne ragaszkodjék — kérem — t. barátom ezen állításhoz; mert ha ragaszkodik: félek hogy nem fog válaszolni tudni azoknak, kik a magyar állam ellenségei és szintén azt mondják, hogy Magyarország is geographiai fogalom. (Helyeslés a középen.) Ausztriában vannak külön fajú nemzetiségek, Magyarországban is vannak ilyenek; Ausztriában van egy ország, mely régi történeti jogaira hivatkozik, a magyar korona országai közt is van ilyen. De azért mind Ausztria, mind Magyarország nem geographiai fogalom; hanem százados történelmi fejlődésnek oly eredménye, mely mindegyikben egy államegységet képez, (Elénk helyeslés a középen) egy oly államegységet, mely sokban egymásra van utalva. — Vagy azt hiszi t. barátom és azt hiszik elvtársai, hogy azon dicső őseink, kik Magyarország függetlenségeért majdnem egy századon át fegyverben álltak, a bécsi és linczi békekötésben^azért egyeztek ki: mert hazájukat elárulták? (Elénk helyeslés a középen). Vagy azt hiszi, hogy azok a kik később a szatbmári békét kötötték: hazájukat eladták ? (Igen, a szélső baloldalon; élénk ellenmondás a középen) vagy azok, kik az igazolt legujabbi önvédelmi harcz után Ausztriával a kiegyezést szükségesnek tartották : ezt egyéni nézetből kiindulva tették? Nem! postulátuma volt ez, exigentiája helyzetünknek. „Octingentorum annorum serié compages haec coaluit, neque sine exitio convellentium divelli poterit.' Ezt mondta Tacitus Romáról és én azt mondom, hogy három és fél századom át szövődött ez állapot ós ez azoknak, __ kik ezt elrontják : csak vesztével végződhetik. (Elénk helyeslés a középen ! Felkiáltás a szélső balj'elől Fájdalom!) Én nem vagyok a sensatió embere és azért most nem vitatom: vajon fájdalom-e vagy sem; én a rideg valósággal, az exigentiákkal; számolok. (Elénk helyeslés a középen!) Még egy volna, a mire válaszolnom kellene; de t. ház! arra válaszolni nem tudok. Nincs nálamnál bátortalanabb ember, midőn megtámadni kellene oly valamit, a mit igazságnak tartok. A túloldalon ép ugy, mint ezen oldalon sokan vádolólag, körünkből többen fígyelmeztetőleg állították, hogy a közös költségek igen nagyok. Én t. ház! ezt tagadni nem tudom és mert nem tudom tagadni: leteszem fegyveremet és csatlakozom hozzájuk, kérve kérem a kormányt: hivatkozzék e tekintetben a nemzetnek osztatlan érzetére, hivatkozzék az e házban lévők osztatlan meggyőződésére és erőt merítve ezen egységes érzelemből, iparkodjék — ha nem egyszerre, de legalább lassanként — a létező nehézségeket elhárítani és arról győzni meg a mérvadó köröket hogy e költségeknek elkerülhetetlenül apasztatniok kell. (Atalános élénk helyeslés.) Én nagy bizalommal viseltetem a kormány iránt és hiszem hogy a. hazát pillanatnyi bajaiból kifogja emelni, ha őszintén támogatjuk. De csak átmeneti, ideiglenes lesz az eredmény: ha
