Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-27
27, országos ülés november 15. 1875. 2Q1 De midőn ezt tenném, kötelességemnek tartom kijelentéül, hogy a kormány kötelessége azon népnek anyagi és szellemi jóllétére felügyelni, a mely népnek áldozatkészségére hivatkozik ós különösen felhivom figyelmét őrködni a fölött, nehogy a nép vezetése oly férfiakra bizassék, kik állásukkal visszaélve, a. nép jólétét kizsákmányolják; (Helyeslés a középen) mert az ily állapot sokkal terhelőbb az országra nézve és rosza-bb, mintha a költségvetés még nagyobb volna. (Elénk helyeslés a középen.) Ürményi Miksa: Mélyen t. képviselőház! Én nem régen egy gyorsan hírnévre kapott norvégiai költőnek igen szép színmüvét láttam. A cselekvés gyupontja egy nagyon érdekes jelenet. Érdekes különösen azért, mert szokatlui szái'az eszközökkel egy váratlan nagy dramatikai hatás állíttatik elő. Jön a hitelezők nevében egy ügyvéd, egy gazdagnak hitt kereskedőhöz, s aggodalmai eloszlatása végett elkéri tőle bilanceát. A kereskedő vonakodik, de odaadja; azután leülnek, számítani kezdenek, a kereskedő magasabbra teszi aetiváit, és alacsonyabbra a passivákat és számításának eredménye természetesen aetiv bilance. Az ügyvéd ellenben figyelmezteti a kereskedőt, hogy túlbecsülte az activákat, és nem elég magasra tette a passivákat és hogy bilaneeának valódi eredménye passiv. Felháborodik a kereskedőnek megsértett hiúsága; védi illusióit, állását, vádolja az ügyvédet intentiókkal, a mezekkel nem bir; de végre legyőzetve a számok kérlelhetetlen logikája által megadja magát, elfogadja a heroicus eszközöket, a melyeket az ügyvéd ugy a saját, mint a vele összefüggők javára alkalmaztatni kivan. Vau azután később egy fölvonás, a melyben a józan elhatározás sikere és jó eredményei mutatkoznak. Engem t. ház a tegnapelőtti ülésnek néhány beszéde élénken emlékeztetett ezen jelenetre Az ügyvéd képviselve volt a ház ezen oldaláról, a kereskedő szerepére változó szerencsével vállalkoztak Pulszky képviselő ur és a ministerelnök ur. Pulszky képviselő ur fentartotta s hangsúlyozta, a mit mi illusióknak nevezünk; ő megtámadta az intentiókat, melyek nem léteznek. A ministerelnök ur szintén intentiókkal harczol, a melyek nem léteznek, felindult, majdnem fegyvert fogott a hírlapokra; a drámai hatás tetőpontjáig azonban el nem jutottunk; de tartok tőle, hogy ezt is el fogjuk érni később és be fogják a t. urak látni, hogy az ügyvéd tanácsa helyes. Óhajtom, hogy ez mielőbb megtörténjék és minden esetre előbb: mintsem Magyarországnak ezen felfogásból nagyobb kár volna okozható. (Helyeslés szélső jobb fel'ól.) Különben elismerem, hogy minden hasonlat sántikál és nem folytatom; de legyen szabad azon tisztelt szónokok észrevételeire még egyebeket is megjegyezni, különösen a vita hasznának és a vita modorának érdekében, (Halljuk!) Pulszky képviselő' ur ékesen támadta meg mindazokat is, miket Bujanovics tisztelt barátom nem mondott; sőt tovább ment s Bausznern képviselő úrra oly intentiót, erőszakolt reá, r a melynek nyomát .sem találtam beszédében. Én figyelemmel hallgattam ama képviselő ur beszédét és el is olvastam azután, de részemről legalább nem voltam képes azon intent.ióknak nyomára akadni. Jogosult Pulszky képviselő ur részéről tágabbra mérni a keretet, a melyben óhajtja, hogy mozogjanak Magyarországnak törekvései ; de jogosok Bausznern képviselő ur részéről ezen czélokat nem oly messze tűzni ki: hazafias lehet az egyik, hazafias lehet a másik nézet. De Pulszky képviselő urnák alig van joga ezen eltérő felfogásból következtetni, hogy Bausznern képviselő ur oly valamit czéloz titkosan: a mi a magyar állam valódi érdekeinek, fennállásának kárára volna. És kérdem, a t. képviselő urat: vajon nem hiszi-e maga is. hogy az ő valóban kiváló tehetségeinek nagyobb hasznát vehetné a vita, ha oly dolgokra reflectálna, a melyek valóban mondattak, és olyintentiók ellen küzdene, melyeknek nyomát mindenki valóban látja? És a t. ministerelnök urat sem vagyok képes azon vád alól fölmenteni, hogy e vitának tisztázásához is vajmi keveset járult. A ministerelnök ur beszédjének egy helyén például azt mondja: „az egésznek conclusiója pedig, ha mindent összeveszek: az, hogy ily körülmények között tehát egy kormánynak kötelessége sem adót ki nem vetni, sem ujabb adósságot nem csinálni, takarékoskodni sem igen lehet már; de azért deficit ne legyen." A ministerelnök ur később elitéli azt, ha valaki oda dob egy phrasist tisztán a hatás miatt. Én kérdem őt: mi különbség van a közt, ha kiragadott dolgot oda dobok hatás végett? vagy ha összehordok dolgokat, melyek össze nem valók, hatás végett ? Ez körülbelül egyre megy. De különösen sajátságosak a ministerelnök ur nyilatkozatai egy más tárgyra nézve, t. i a tisztviselők kinevezésének rendszerére nézve. Azt mondja egy helyen: „igaz, van még egy más segédeszköz is, ki kell nevezni a megyei hivatalnokokat," No hiszen köszönöm én az ilyen megtakarítást. Később megint igy szól : szeretnék önök a kinevezést; nem akarom önöket örömükben zavarni, de ne akarják másokkal elhitetni, hogy ebből megtakarítást akarnak előidézni ? Nagyon helyes; de azt hiszem, ezt senkísem mondta s azt hiszem a ministerelnök sem teheti föl rólunk, hogy mi ebből megtakarítást várjunk. Igenis közvetve a jó administratio emeli a jóllétet, elégedetté teszi, honpolgárokat, és meghivja, ugy szólván, minekünk segítségül a külföldi embe-