Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-26

256 26. országom ttlés noxemlber 13. 187á. alapjául sem fogadom el. [Helyeslés a szélső balés széh'ójobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Legelőször is az előttem szólott képviselő urnák egy illusióját akarom lerontani, ha talán azt hiszi, hogy azért szólalok fel, hogy neki valamit feleljek. Semmi szükségét ennek nem érzem. Azt gondolom, hogy a budget-vitába az én élettörténetemnek többé vagy kevésbbé hűtlen leírása nem tartozik. (Igaz! a középen.) Én, hogy mit, miért akarok tenni: megmondottam ez év február 3-án, megmondottam a választás élb'tt, megmondottam a választás alatt. Számolni nem tartozom senkinek, csak nemzetemnek, királyomnak és mindenek fölött lelkiismeretemnek. (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés a középen.) Felszólaltam azért, hogy a vitában, mely a \. házat már néhány nap óta elfoglalja, én is mondjak egy pár szót és felhasználjam azon kevés időt, mely a rendes ülés tartamából még bátra van s melyet más alig használhatott volna fel. Azon helyzetben vagyok, hogy legelőször is olyas valami ellen védekezzem: a mi ellen midőn magamat védem; azon meggyőződésben vagyok, hogy a t. ház nagyobb részének tet szénével nem fogok találkozni; de védekeznem kell mégis: m<srt én a meg nem érdemlett dicséretet sem szeretem; azt pedig, hogy a törvényt bármely okon meg nem tartottam, vagy megszegtem volna: semmi érdemért, semmi színért magamra nem vehetem, A mai ülés elején egy t. képviselő ur vádként igen sok dicséretet halmozott a kormányra ; volt azonban beszédjének egy pontja, a mebyben azt állította, hogy a belügyminister rendeletet adott ki, egy ukázt, a mint ó' talán rokonszenvének jelzése czéljából nevezi, (Elénk derültség) egy ukázt, mondom, melyben azt parancsolta, hogy nem ugy, a mint a törvény mondja, saját nyelvükön, de ne merjék a községek más nyelven, mint magyarul szerkeszteni beadványaikat, felterjesztéseiket. Én láttam, hogy a t. ház ebben hibát nem látott; de mégis kénytelen vagyok megmondani, hogy a dolog nem így áll: mert miután a, nemzetiségi törvény a községeknek ezen jogot megadta, én körrendeletemben határozottan kimondottam, hogy egyátalában nem akarom kétségbe vonni, sem korlátolni a községek ezen jogát; de figyelmeztetendőknek tartottam a községeket és eg3?egeket, hogy saját érdekűkben, ügyeik biztosabb és gyorsabb elintézkedése végett ne éljenek minden esetben ezen joggal, hanem hassanak oda , hogy az állam nyelvén adatván be ezen beadványok , az igazságszolgáltatás és közigazgatás a nyelv nem értése, vagy a fordítás nehézsége miatt késedelmet, vagy hátrányt ne szenvedjen. (Helyeslés a középen) Részemről megvallom, nagy örömömre szolgált ma a t. képviselő urnák e miatti panaszát hallanom; mert ha ezen, nem rendeletemnek, hanem felszólításomnak nem lett volna sikere: ő ezért bizonyosan nem neheztelt volna; (Derültség,) és abban, hogy egy felszólításomnak, — nem rendeletemnek, — ily irányban sikere volt: egy igen örvendetes, hogy hazánk nem magyar ajkú lakosai kezdenek az ámitók körmeiből kiszabadulni. (Elénk helyeslés a középen.) Ezek után megvallom, ez alkalommal főkép azokkal szándékozom igen röviden foglalkozni, a miket a t. jobboldali ellenzék felhozott és itt sem akarok semmi egyebet tenni, mintegy kissé csoportosítani azokat, a mik részükről felhozattak és ajánltattak. Ezek a következőkből állanak. A t. szónokok egyik része megtámadta a kormányt, hogy nem ment elég messze a megtakarításokban s azt mondja, hogy habár nagy tisztelettel viseltetik a culturális érdekek iránt: mégis vannak még oly luxus kiadások, díszítések, a melyekben megtakarítást eszközölni lehetett volna. A másik t. képviselő ur ugyanazon oldalról azt mondta, ő bizony nem azt veti a kormánynak szemére, hogy nem takarékoskodik ; sőt be kell ismernie, hogy sok irányban nagyon is nagy megtakarítást eszközölt s mert pl. mi a közoktatási költséget illeti: annál nem hogy valamit megtakaritani lehetne, sőt az kevés is. Azontúl szemünkre vetették, hogy hogyan akarunk mi, hogyan akar a kormány adót követelni : mielőtt a bank és a vámszövetség kérdése megoldatott volna, melyekből haszonra számithatunk; ismét onnan figyelmeztetnek, hogy a bankkérdés és a vámszövetség kérdésének megoldásától semmi nagyobb eredményt, rögtön legalább, épen nem lehet várni. Tehát az egyik azt mondja, ha van is deficit, ne vessetek ki adót: mig azon két kérdés meg nem lesz oldva; a másik ismét azt mondja, hogyha azon kérdések megoldatnak is : ebből haszon nem lesz, az egyik azt mondja, nem mentünk elég messze a megtakarításokban, a másik, hogy tul is mentünk a kellő határon, az egésznek conclusiója pedig, ha mindent összeveszek : az, hogy ily körülmények között tehát egy kormánynak kötelessége sem adót ki nem vetni, sem ujabb adóságot nem csinálni, takarékoskodni sem igen lehet már, de azért deficit ne legyen, (Tetszés a középen.) És melyek azon hatalmas eszközök, a melyeket erre ajánlanak? Ajánlják, hogy legyen, mint. egy képviselő mondta, tíz minister helyett öt. Belgium példájára hivatkozott. Hogy menynyire állhat meg ezen hivatkozás: ahoz igen sok szó férne mind terület, mind népesség szempontjából, mind pedig azon szempontból, hogy ott, hol igen sokat, ha nem is oly gyorsan, mint a