Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-26
26. országos ülés november 13. 1875. 253 tünk, hogy az administrativ megtakarítások mily gyorsan, mily befolyással eszközöltethetnek : erről szólt az előttem szólott Bujanovics Sándor képviselő ur és erre állapította nagymérvű financzpolitikájának egy részét. Megvallom, tőle némileg csodálkozva hallottam, ha meggondolom, hogy ő mennyire szakavatottnak mutatta magát e tekintetben, menynyire ismerte azt, hogy mily nehéz a megtakarítás, mennyire egyetértett velem arra vonatkozólag, hogy mily fokozatosan kell az administrativ reformokat életbeléptetni, akkor, midőn nagy szervezet-átalakításáról van szó, azon téren, melyen közelebb utódja gyanánt volt szerencsém működni.: akkor valóban nem értem, hogy egészen más. de hasonló téren miért akar azzal egészen ellentétes állást foglalni ? [Élénk tetszés és kelyeslyés a h'ózépen.) A hadsereg kérdésében tökéletesen azon nézetet vallotta és vallja, ugy hiszem, ma is a t. képviselő ur, a mely az én politikái nézetemnek is e kérdésben alapul szolgál; ott ő mindig a leszállítás szükségét, de a fokozatos leszállítás szükségét hangsúlyozta ; és ime most itt a fokozatosságot elveti és kivánja, hogy a leszállitás egy esztendőben és rögtön eszközöltessék. {Helyeslyés a középen.) És ha másrészt a t. túloldal argumentatiój'a arra vonatkozólag, hogy az ország administrativ berendezésének megváltoztatása által mily megtakarításokat lehetne létrehozni, valóban helyes volna: akkor megvallom, én egy másik megfejthetlen rejtély előtt állanék, a melynek megfejtésére nagyon kérném a t. jobboldal következő szónokait. És ez az: hogyan történik az, hogy minden pénzügyminister — csak az administrativ belszervezetről szólok, — hogy minden pénzügyminister, mihelyt pémügyministerré lesz. e tekintetben csakis egy véleményt, nézetet követelhet; akkor magyarázzák meg ők nekem, hogy minő végzet az, a mely minden pénzügyminister előtt H tekintetben csak egy politika követését mutatja lehetőnek; holott a jelenlegi pénzügyminister úrról tudjuk — és ezt kétségbe nem vonhatja senki, •— hogy neki az administratió terén bizonyára semmi kedvencz eszméi, a beruházások terén semmi kedvencz tervei nincsenek. (Helyeslés.) Kállay képviselő ur hivatkozott a hivatalnokokra és azt állította, hogy ha semmi által nem, de a hivatalnokok létszámának reductiója által bizonyosan nagy megtakarítást lehet létrehozni és pedig a nélkül, hogy a, munka eredményében nagy különbség léteznék; megtakarítást lehetne eszközölni az által, hogy a hivatalnokok sokkal több munkára szoríttatnának. És hogy a hivatalnokok több munkát is bírnak végezni, ezt a t. képviselő ur külföldi példákkal bizonyítja. A mi a külföldet illeti, én megvallom, hogy a mennyiben legalább az egyes bureaucratiák munkaképességéről módunkban van egyátalában értesülni : nem hallottam azt, hogy a hivatalnoki kar a munka összegének nagyobb részét épen ott végezné, ahol merev centrálisaim van életbeléptetve, a mely centrali satió, ugy látszik a t. jobboldalnak szeme előtt lebeg. (Élénk helyeslés a középen.) És ha a külföldi hivatalnokok munkája az itteni hivatalnokok munkájával szemben az eredményben talán — mondom talán — némi többletet mutat fel: ugy nem szabad elfelejtenünk, hogy a külföld minden bureauo-atiája kivétel nélkül a régi traditiók gyakorlatában, a régi szokások folvtatásának lelietőség-ében áll; de ott, ahol utat kell törni; ott, ahol minden egyes igyekezetnek uj meg uj eszköz alkalmazásának módját kell fedezni: ott sokkal nagyobb erő kell ahoz, hogy az egyes feladatok jól megoldassanak; mint ott, ahol százados traditiók állanak fenn; mint ott, ahol* a traditiók nemcsak a hivatalnokok munkáját és terheit könnyitik, hanem a hivatalnokok tekintélyét és állását emelik és egyszersmind az életnek kellemes oldalait tetemesen növelik. Ez itt hiányzik, és ha mi ezt nem kívánjuk tekintetbe venni és mégis ítéletet mondunk a hivatalnokok munkájának eredményéről: akkor azt hiszem, igen helytelenül és igaztalanul cselekszünk. Egyébiránt t. ház, én soha sem értesültem arról, hogy például bármely franczia, sőt bármely angol kormány — pedig el fogja ismerni a t. képviselő ur, hogy bureaucratikusan rendezett államnak Francziaország végre is mintaképét mutatja fel, — hogy akár Franczia, akár Angolországban bármely kormány beleegyezett volna, elfogadta volna azon állítást, hogy a hivatalnokok keveset dolgoznak. Bevallotta a kormány igenis néha, ha az ellenzéknek engedni kellett, hogy bizonyos ügyekre vonatkozólag, az eljárási módozat nem helyes, hogy bizonyos ügyek több bajt és dolgot okoznak, mint a mennyivel elintézni lehetne azokat; de hogy a hivatalnokok nem dolgoznak eleget: azt semminemű kormány, vagy kormányképes párt a külföldön soha el nem fogadta és nem is fogadhatja el; mert mikor bizonyos párt kormányra jutott, ugyanazon hivatalnokokkal kénytelen dolgozni. És megvallom, itt ismét csak egy logikai ellentétet látok a t. túloldal állitásaiban. A hivatalnokok munkaképességét, a hivatalnokok által teljesített munkát, csekélyli a tisztelt túloldal ; és mégis a hivatalnoki rendszert az administratió minden ágában életbe léptetni kivánja; és mégis a megyéket ugyanezen rendszer alapján ugyanily hivatalnokok által kivánja ellátni, kormányozni. [Helyeslés a középen?) Hogy pedig azon reform, melyet a közvetlen előttem szólott képviselő ur is oly melegen és mint politikájának sarkkövét ajánlja, nem áll a takarékossági