Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-26
246 26. országos Ülés november IS. 1875. tal nagyra becsült tagjának a pénzügyi bizottság elnökének Zsedényi képviselőtársunknak, kit én pénzügyi kérdésekben auctoritásnak szívesen elismerek, tegnapelőtt tartott beszéde, ki nyiltan előadta kételyeit és aggodalmait az iránt, hogy az előirányzott bevételek nem fognak befolyni s a ki beszéde folyamában ki is jelölte azon egyes tételeket, melyeknél nézete szerint az előirányzott összeg magasan van beállítva. Ha már a pénzügyi bizottság t. elnökének vannak alapos kételyei és aggodalmai a pénzügyi bizottság által előterjesztett bevételi előirányzat ellenében: nekem az általam előadott számítás alapján nincsenek kételyeim arra nézve, hogy a bevételek befolyni nem fognak és ez nagyban fogja nevelni az állami költségvetés deficitjét. Az igent, képviselő urnák megnyugvása van az iránt, hogy a kormány a netalán támadó hiányt az 1876. év folyama alatt eszközlendő megtakarításokkal ellensúlyozni fogja; nekem azonban nincsen meg ezen megnyugvásom, nem mintha a kormány takarékossági hajlamaiban kételkedném; de mert meggyőződésem szerint ily nagy hiányt pusztán takarékossággal fedezni nem lehet és egyátaljában bajainkon csupán takarékossággal segíteni nem fogunk. És ebben nem értek egyet a pénzügyi bizottság elnökének véleményével, aki a takarékosságot tartja viszonyaink közt az [egyedüli mentőeszköznek. Ami a takarékosság szempontját illeti, készséggel elismerem, hogy a kormány az 1876. évi állami költségvetési előirányzatban a jelenlegi rendszer keretén belül igen messze ment, s ha a közkormányzat s állami gazdálkodás némely ágában, melyeket különösen fölemlített Zsedényi és Kállay B. képviselő ur, nem is ér+e el a lehetőség végső határát: az én nézetem szerint, némely ágaknál már tul is lépte a/on határt, meddig a takarékosság az állami érdekeket, az intézmények czélját nem veszel) 7 ezteti. Aki még eddig nem volt meggyőződve arról, hogy a jelenlegi rendszer korlátain belül eszközlendő megtakaritások vajmi elégtelenek pénzügyi viszonyaink rendezésére, hogy tehát nem a jelenlegi rendszer keretén belül eszközlendő megtakaritásokra, de a jelenlegi rendszernek pénzügyi és közkormányzati viszonyaink javítása, az állam és adózók érdeke szempontjából egyaránt mellőzhetlenül szükséges gyökeres reformjára van szükség : azt az 1876. évi államköltségvetés s a pénzügyi bizottság erre vonatkozó jelentésének tanulmányozása ezen tévhitéből kiábrándíthatta. (Helyeslés a szélső jobb és baloldalon.) A kormány az általa hiányosnak ismert rendszert fen tartotta; de a szigorú takarékosság elvét alkalmazza kérlelheti énül a rendszer keretén belül, feledve, hogy ez által a fenálló rendszer hiányai ugy a közszolgálat, mint az adózók érdekének szempontjából csak még kirivóbbak, csak még érezhetőbbek lesznek. Közkormányzatunk számos ágában látjuk a merev takarékosságot, melynek áldozatul esnek a közigazgatás és a polgárok érdekei; de vajmi kevés nyomát találjuk a javitó kezeknek. Nem is kiadásaink nagysága a főbaj. Költségvetésünk sok tétele magában véve csekély; de e csekély összeg is súlyosan nehezedik az adózók vállaira; mert czéltalanul adatik ki a jelenlegi rendszer mellett, vagy a megtakarítás szempontjából megvonatik ezen rendszertől az: amire okvetlenül szüksége van, hogy hiányai kevésbé érezhetők legyenek. Hogy csak néhány példát hozzak fel: öszszes belügyi közigazgatási kiadásaink 4.950,000 frtot tesznek, a központi vezetés és az átalános közigazgatási kiadások kivételével. Ki fogja állítani, hogy egy 13 millió lakossal bíró 4000 négyszeg mértföld kiterjedésű ország közigazgatási költségeire a nevezett összeg önmagában véve sok? és mégis túlságosan nagy ez összeg, mert egy elavult, a mai kor kívánalmainak, a közigazgatás és a polgárok érdekeinek meg nem felelő rendszer fentartására szolgál. (Ügy van! szélső jobb felöl.) Szokássá vagy inkább divattá vált nálunk igazságszolgáltatásunkat drágának, lassúnak és rosznak tüntetni fel, hiányosabbnak, mint aminő az valóban. Igazságszolgáltatásunk költségei öszszesen a mínisterium szükségletét is bele értve, 9.871,000 frtot tesznek, mely összeget az igazságszolgáltatási dijak, bélyegek és illetékek több mint kétszeresen fedezik, hisz csak a jogilletékek czinién 16 millió 400,000 frt irányoztatik elő. Én tudom azt, t. ház, hogy igazságszolgáltatásunknak hiányai vaunak; megengedem, hogy a ku\ törvényszékek nagyobb számmal állíttattak fel, mint azt a szükség megkívánta. Reducáljuk a törvényszékeket a hol rájuk szükség nincs, semmi kifogásom ellene; de nő a helyett, hogy a fölösleges törvényszékeket reducálnók: takarékoskodunk minden törvényszéknél, minden járásbíróságnál és telekkönyvi hatóságnál; takarékoskodunk a segédszemélyzetnél és az irodai szereknél s ez által igazságszolgáltatásunkat még hiányosabbá, még lassúbbá teszszük s közjövedelmeinket közvetve csökkentjük. És e mellett még igazságtalanok is vagyunk: ott keressük a hibát, ahol az nincs. A jelenlegi magyar birói kar semmivel sem roszabb bármely müveit állam birói karánál; munkássága tekintetében pedig az államtisztviselők legsujtottabb osztálya; dolgozik, fárad becsületesen. De igazságszolgáltatásunk rósz s ennek okát ott, keressük, ahol az nincs: a birói karban. Perrendtartásunk költséges és szerfelett hiányos; anyagi törvény könyveink nincsenek. Itt a hiba t. ház! Ez igazságszolgáltatásunk igen
