Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-25

35. országos ttles tulajdonjognak továbbra is az illető társulatok­nál leendő maradása mellett, állami kezelés alá vétessenek ugy, amint Poroszországban és Ba­jorországban több száz mrtfd hosszúságú magán vaspálya az állam által igen jó sikerrel kezelte­tik. (Élénk helyeslés.) Ezen vasutak állami kezelés alá vétele az egyes társulatok közgyűlései részéről áthághat­lan akadályokra bizonyára nem találna ; mert ugy a részvényesek, mint a prioritások birtokosainak utóvégre is, legfőbb érdeke az, hogy papírjaik után a kikötött kamatot pontosan megkapják. Erre nézve pedig az állami kezelés sokkal nagyobb garantiát nyújt az egyébkint is különféle esé­lyeknek kitett társulati administrátiónái. (He­lyeslés.) A mi pedig az egyes vasutigazga* óságok sze­mélyi kérdéséinek nehézségeit illeti, a mely nehéz­ségek e terv gyakorlati kivételének direct, avagy indirect módon netán útjában állanának: ezen nehézségeket, a használható erőknek az állam által leendő további alkalkalmazása mellett, min­den jogosult érdeket kielégitőleg, könnyen meg­oldani lehetne. De ha ezek szerint világos, hogy a kamat­garantiát tettleg igénybevevő vaspályáknak állami kezelés alá vétele az egyes társulatoknak nem­csak hogy sérelmével nem járna, de sőt ugy a részvényesek, mint a prioritások birtokosai jogá­nak csak fokozottabb biztosítását vonná maga után: ugy másrészről tény az, hogy ezen rend­szerváltoztatásból az állam ugy financiális, mint forgalmi politikai tekintetben csak nevezetes elő­nyöket húzna, A financiális előny ugyanis a mellett, hogy e rendszerváltoztatás az államnak semminemű ujabbi,sem formai sem valóságos megterheltetesével nem járna már csak azon okból sem: mert ezen vasutak eddigi bruttó-jövedelme saját kezelési kiadásaikat fedezi,— ismétlen, a financiális előny abban állana, hogy ezen mintegy B80 mfd bosszú vasúthálózatnak a kir. államvasutak hálózatába leendő beolvasztása és ezek igazgatósága alá he­lyezése mellett, a központi igazgatási költségek igen nagy mérvben leapadnának; az íizokra vo­natkozó költségvetési felvétel s illetőleg megál­lapítás pedig ugy, a mint jelenleg a kir. állam­vasutakra nézve történik: közvetlenül a közmunka és közlekedésügyi ministerium és a parlament által eszközöltetvén, a költségvetés, a szolgálat vala­mennyi ágát illetőleg, a tényleges szoros szük­ségletnek bizonyára megfelelőbben és a takaré­kosság elvének sokkal szigorúbb keresztülvitele mellett állapíttathatnék meg, mint ahogy az eddig történt, és pedig már csak azon egyszerű elvnél fogva is, hogy „több szem többet lát." (Helyeslés.) Egyedül ezen rendszer mellett lenne lehető az is, hogy a divatban levő titkos refactiák és a szabadjegyek illetéktelen engedélyezéseinek is, HOTembei-12.1875. 223 (Elénk helyesléi) amely egyes egyéneknek enge­dett kedvezmények ezen vasutaknál csak az állam­kincstár megrövidítésével és az adózók jogtalan terheltetésével járnak, (helyeslés) egyszerminden­kora gyökeresen eleje vétetnék; nem is számítva azon nevezetes üzleti kiadási megtakarításokat, melyek az egységes kezelés természetéből folyó­lag, a teljesebb kocsi kihasználás és a többi, esz­közölhetők lennének. Mindezen tekinteteket egybevetve, valamint azon körülményt is számbavéve, hogy miután ezen vasutak ily módon leendő öszpontositása mellett, az egyes vonalrészek forgalmi szükség­letei könnyebben áttekinthetők, azok üzlete a tényleges valódi szükség mérvére lenne szorít­ható : én azt hiszem, hogy ezen 380 mfd hosszú vasúthálózatnál évenként körülbelől egy millió forint kiadás megtakarítható lenne. Ezen nagymérvű kiadási reductió lehetősé­gének bizonyítékául felhozható lenne még a kir. államvasutak példája is, a' melyeknek relatív szükkörében is, a hol természetesen az általam kifejtett momentumok legtöbbje alkalmazást sem nyerhet: az igen t. közmunka- és közlekedési minister ur költségvetésénél, indokolása szerint a jövő évben 200.150 forint üzleti kiadási meg­takarítás eszközöltetik, s ez összegen felül még további kiadási megtakarítások is helyeztetnek kilátásba. Pénzügyi helyzetünk éppen nem olyan, hogy évenként körülbelül egy millió forintnyi fölösleges kiadást tehetnénk; s ha már a deficit némi mér­séklése czéljából az adóterhet majdnem az elvi­selhetlenségig súlyosítanunk kell, s a közadminis­tratió valemennyi ágánál minden kigondolható kiadási reductiót eszközlünk: eszközöljük a lehető reductiót a kamat garantiát tettleg élvező vas­utainknál is, a mely vasutak garantiális szük­ségleteire a költségvetési tervezetben felvett 15 millió furintyi roppant összeget csakis az álta­lam jelzett utón és módon lehetne némileg csök­kentenünk. A mi továbbá a kamat, garantiát tettleg igény­bevevő vaspályáink állami kezelés alá vételének forgalmi, politikai s ezáltal közvetve nemzetgaz­dászati előnyeit illeti: e részben elégséges az egységes kezelést a mostani széthúzó, külön s részben ellentétes érdekeket képviselő és szétfor­gácsolt társulati kezeléssel szembe állítanunk. E rendszer változtatással s egyúttal gyöke­resen és vég'leg megoldva lenne a garantirozott vaspályák fölötti majdnem teljesen lehetetlen pon­tos állami felügyeletnek és ellenőrzésnek kérdése is, s jövőre ezen vaspályáknál is kizárólag és egyedül az államérdek és a nagy közönség érdeke lenne irányadó. (Helyeslés.) De az állam ekkép 140 mértföld hosszú vonal helyett mintegy 500 mfd hosszú kiterjedt hálózat fölött rendelkezvén, a még fenmaradó bármi ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom