Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-24

202 24. országos ülés noTember 11. 1875. szolgálnak: az ilyenek, valóban jobb időkre vol­nának halaszthatók. Mindezen megtakarítások, melyek az általam jelzett irányban még a jelenlegi rendszer kereté­ben, s nagyobb törvényhozási intézkedések nélkül is lehetségesek, nem eredményeznének ugyan rendkívüli összegeket, de mégis pár milliót; nekem pedig meggyőződésem, hogy ha komolyan akar­juk háztartásunkat rendezni: nem szabad a leg­csekélyebb összeget sem elhanyagolnunk, a mely megtakarítható lenne. Legyen szabad most már a fedezet kérdésére áttérnem. A t. pénzügyminister azt állította exposéjában, hogy igyekezett a fedezetet reális alapra fektetni. Megengedem, hogy reálisabb az, mint az előbbi években; de fájdalom, még távol­ról pem olyan, hogy valóban reálisnak lenne mondható. Itt sem fogom átlépni azon korláto­kat, melyeket az átalános vita szab élőmbe, s állitásom igazolásául csak néhány példát leszek bátor felemlíteni, s annál inkább szabad talán ezt tennem: mert csak azokra fogok szorítkozni, miket a pézügyi bizottság előttem szólott igen tisztelt elnöke felhozott, és azt hiszem az ered­ményre nézve is körülbelül meg fogunk egyezni A fogyasztási adók czimén 13,460,000 forin­tot irányoz elő a tisztelt pénzügyminister, tehát csak 400,000 forinttal kevesebbet, mint 1874-re, midőn pedig 1.570,000 forinttal kevesebb folyt be, mint mennyit az akkori minister remélt. A fogyasztási adókból bejövő öszszegek bizonyos fokig meglehetős híven tükrözik vissza a. nemzet vagyonosodását vagy elszegényedését; bizonyos fokig mondom, mert jól tudom, hogy a tulspeeu­latió is idézhet elő élénkebb forgalmat s nagyobb fogyasztást, mely aztán nem tekinthető a valódi jólét mértékének. De tény az, hogy 1873. óta anyagi helyzetünk nemcsak nem javult, sőt foly­vást kedvezőtlenebbé vált, s tény az is, hogy az 1873. év utóbajait még most is érezzük s még fogjuk érezni ezentúl is, Ily körülmények között nem tarthatom helyesnek oly összeget irányozni elő 1876-ra a fogyasztási adóknál, mely csak lényeg­telenül különbözik a 1874-iki előirányzattól, midőn a tényleges bevételek oly tetemesen visszamarad­tak a várt eredmények mögött. Hasonlókép hibásnak tartom az előirányzatot az államjószágok jövedelmeinél. E czimnél a tény­leges bevételek mindenkor kisebb összegeket mutatnak fel, mint az előirányzatok. Továbbá mig például az előirányzatban 1872-ről 74-re 700,000 forint emelkedést tapasztalunk : addig a tényleges bevételek csak 300,000 frt emelkedést mutatnak. Ily lassú progressio mellett épen nem mondható jogosultnak az, hogy a pénzügyminister ur az állam jószágok jövedelmeiből 4 milliót irányoz elő 1876-ra, holott 1874-ben e czimen csak 2.400,000 frt folyt be. Nem mondható jogosultnak ez eljárás már ezért sem; mert gazdálkodási viszonyaink ez idő alatt, még ha rosszabbra nem fordultak volna iS; semmi esetre sem javultak. Még vérmesebb az. előirányzat az államerdők bevételeinél. 1872-ben daczára a magas faárak­nak s az élénk üzleti kedvnek, az előirányzott 3 millióból alig folyt be két millió. 1873-ban az államerdők bevételeinél 450,000 frt hiány mutat­kozott, 4 és fél millióval előirányozott jövedelem­mel szemben. 1874-ben pedig az előirányzott 3.G00,000 forintból csak 550,000 frt jött be. Daczára e tapasztalatoknak, daczára az üzlet pangásának s a t'akere.^kedők közt mind gyakrab­ban előforduló bukásoknak : a t. pénzügyminister az államerdők, jövedelmét 1876-ra mégis 2 milli­óval irányozza elő. Hasonló megjegyzést vagyok kénytelen tenni a bányászatnál előirányzott bevételekre is. A bányászat jövedelmi mérlegének minusa 1873-ban meghaladta a 2 milliót, 1874-ben a hiány csak kevéssel maradt a 2 millió alatt: s a pénzügy­minister ur mégis elég bátor 76-ra 500,000 plust irányozni elő. Nem kevésbé túlságos az előirányzat az államvasutaknál, melyek 1872. óta folyvást csök­kenő jövedelmeket mutatnak fel. Mig pl. a jöve­delem' 1872-ben mintegy 1 millió 700,000 frtot tett: addig 1874-ben már 932,000 frtra szállott alá Az államvasutak administratiója, ugy vagyok értesülve azóta sem javult, s így legalább is tul merész hiszékenység 1876-ra 2.500,000 frt jöve­delmet reményleni e czimen. Az állami lótenyész-intézetek eddig legalább évenkint körülbelől egy millió forint hiányt mutattak fel. A termelési és eladási valamint igazgatási viszonyok pedig jelenleg sem kedve­zőbbek mint az előtt s igy nincs komoly ok azt feltenni, hogy a hiány a jövő évben 400,000 forintra szálljon alá, miként azt a minister reményli, Hogy a kereseti adó, a házbéradó s a nyil­vános számadásra kötelezett társulatok adói az előirányzott összegekben fognak befolyni: ezt csak az állithalja vagy hiheti, ki szándékosan szemet huny tényleges viszonyaink előtt. — Ezen álta­lános meggyőződésének látszott engedni a t. pénz­ügyminister is, midőn a keresetadót bizonyos felszólalások következtében leszállította, s csak az a sajnos, hogy az ekként vesztett összeget más adótételek felemelése által sietett kipótolni, Nem fogom itt számokban kifejezni azon összeget, mely a tulmagas előirányzatból levo­nandó volna, hogy az valóban őszintévé váljék; de az már első pillanatra is kitűnik, hogy csak ez eddig emiitett jövedelmek is 4—5 millióval, vagy többel is a praeliminare mögött fognak maradni, s hogy ennyivel fog egyszersmind növe­kedni a jövő év deficzitje. Még csak egy tételt óhajtok megemlíteni, mely szinte a deficzit növelésére van hivatva, t. i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom