Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-17

17. országos Illés septemfcer IS. 187á, J37 mi rendes körülmények közt, rendes időben élünk, vagy, hogy az államélet rendes mederben folyik-e? Én eléggé aggasztónak tartom a helyzetet és pedig minden tekintetben akkor: midőn a korona maga tartja kötelességének figyelmeztetni a nemzetet, hogy a saját állami létünk nincs biztonságban. Akár mi idézte légyen elő azon állapotot: az oly aggasztó, hogy én kétségbe esném hazám jövője fölött, ha ezt bármi tekintetben rendes állapotnak, rendes időnek, vagy rendes mederben folyónak volnék kénytelen tekinteni. (Helyeslés a baloldalon.) Én reménylem, hogy e rendes állapot soká fentartatni nem fog és be jövünk abba az állapotba, melyet más emberek is rendes állapotnak mondanak. (Helyeslés a szélső haloldalon.) A belügyminister urnák válasza azon beszédekre, melyek előttem mondattak s egyátalában a mit a vitára vonatkozólag mondott: megvallom, engem ki nem elégit. Sikerült a belügyminister umak több izben derültséget idézni elő a házban és több izben a többség helyeslését megnyerni : ámde én sokkal jobban szerettem volna, ha a minister ur azon komoly tárgyakra nézve, melyek iránt mi felvilágosítást kívánunk, ezt megadta volna. A nagyfontosságú bankügyben a minister nr kimutatta, hogy én kifogást tettem a „kérdés" szó ellen; holott azután magam használtam föl azt. Meglehet, hogy ez hiba volt tőlem; azonban azt hiszem, hogy nagy különbség van a közt, mikor mi beszélünk itt a parlamentben, mert már itt a bankügy is kérdés lehet; mert nekünk vannak belügyi kérdéseink, vannak kérdéseink, melyeket megszoktunk úgynevezett reformkérdéseknek tekinteni; de uraim, mikor_ a trónról mondatik valami „kérdésnek", a mely trón fölött a birodalmi egységet jelző feketesárga zászló lobog, a melynek uralma alá tartozik azon bankintézet, a mely eddig azt, hogy Magyarországnak bankja legyen, megakadályozta és ha akkor neveztetik az ügy kérdésnek: akkor e szónak más jelentősége van. Vannak belügyi kérdések —• a minister ur maga is mondotta, hogy megszoktuk kérdéseknek nevezni, hiszen a képviselők napidija is kérdés lehet, ez nálunk napi-házi ügy; de midőn, a mint mondám, trónról mondatik a beszéd, hol a magyar kir. főlovászmester, mint az osztrák főudvari marschall helyettese tartja a kardot: akkor nagyfontosságot nyernek azon szavak, melj^ek itt mondatnak és átalában nagyobb fontossággal birnak azon szavak, melyek a hivatalos okmányokon használtatnak, mint azok. melyek a vita folyamában mondattak. Én például jótállok arról, hogy a minister ur nem fogja megtalálni a mi felirati javaslatunkban a bankügyet, mint kérdést felemlítve, habár beszéd közben annak neveztük is. KJÍPV. H. NAPLÓ 1875-78 I. KÖTET. . A belügyminister ur a mi válasz felirati javaslatunkról szólva szívesen üdvözli azt, mint loyalist. Ugyanazt tette már Móricz Pál képviselő is, mire nézve nem vagyok egészen tisztában: vajon félhivatalos szónoklatot tartott-e? vagy pedig egészen magyarázta-e a kormány intentióit és programmját? T. ház! Nekem most harmadszor van szerencsém válaszfeliratot benyújtani és én merem állítani, hogy az alkotmányosság bármely pontjának és ágazatának tekintetében azon két válaszfelirat, melyet magam és elvbarátim nevében a múlt országgyűlések alatt benyújtottam : egyik sem volt hátrább a loyalitásban mint ez; mindenik loyális volt, mindenik a tényleges viszonyokból indult ki, tisztelve a fejedelmet, tisztelve a törvényhozást és a törvényeket. E szerint tehát, ha azt akarta mondani a minister ur, hogy mi haladunk: én megvallom, hogy ezen haladást részemről nem vettem észre ; mert mindig ugyanazon érzelemből indulva ki, szólottam, akkor, midőn a királyhoz vagy a parlamenthez szóltam, mint a hogy szólok most. Különben különböző módon néznek különböző időkben bizonyos okmányokat és bizonyos kifejezéseket; hiszen még alig egy éve maga a belügyminister ur és Móricz Pál képviselő ur is az országgyűlés többsége által mint nem kormányképesek tekintettek, akkor az is, a mit ők mondottak, nem tartatott elég loyalisnak. (Derültség a baloldalon.) Nem volt elég loyalis; és ime daczára azon nézetnek, melyben akkor a parlamentnek, a háznak nagy többsége osztozott: ezen a bajon túlestünk és most önök kormányképesek, mutatja az, hogy a minister ur a ministeri széket foglalja el, a képviselő ur pedig igen jól érzi magát, a mint Szontagh Pál képviselő ur mondani szokta: kormányt istápoló állásában, midőn a kormány intentióit magyarázza, (Derültség a. baloldalon.) Ily eset megtörténhetik mindenkin. Már Lucanus megirta : Sors incerta vagatur, fertque, refertque vices et habent mortalia casum . . . A belügyminister ur, midőn arról beszélt. hogy fel volt-e vetve a közjogi kérdés a választásoknál : azt monda, hogy mi legalább mindenesetre fölvetettük azt és aztán mintegy szemrehányást tett Helfy t. barátomról szólva, hogy mi mindent elkövettünk, bejártuk az országot, felvetettük a közjogi kérdést s ime az eredmény előttünk van. Én megvallom, hogy az eredmény engem ki nem elégit. Nem is az egész országot jártuk be: mert hiszen összesen körülbelől száz választókerületben léptettünk fel jelölteket) tehát csak egy negyedrészében és mindenüvé nem is mentünk, mert rövid volt az idő. Hanem az igaz, hogy 18