Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.
Ülésnapok - 1875-17
17. országon ülés Van még egy, t. ház, a mit nem hagyhatok szó nélkül a t. minister ur beszédében. Azt méltóztatott mondani, hogy azért tartották szükségesnek a t. minister ur és elvtársai, elveiknek, nem mondom feladását, hanem felfüggesztését és a kormányba lépést, illetőleg a többséggel való egyesülést: mert azt hivék egyrészt, hogy csak ez utón lehet segíteni az ország' bajain; másrészt, mert a t. minister ur szerint senki sincs e hazában, ki azt higyje, hogy a közjogi alkut e pillanatban megváltoztatni lehessen. Megengedem t. ház, hogy csekély számunk nem igényel valami különös figyelembe vételt; de azt, hogy teljesen ignoráljon a t. minister ur, még sem engedhetem. Igenis vannak e házban és vannak hála istennek még sokkal többen e házon kívül, kik azt hiszik, hogy az 1867. XII. t. ez. megváltoztatható akármely pillanatban, midőn azt a nemzet többsége óhajtja. (Ugy van! a szélsőbalon) ég ha ön t. beltigyminister ur és társai nem csüggednek el és nem teszik le a fegyvert, hanem folytatják a szent harezot mi velünk egyesülve: én azt hiszem, ma nem lenne kénytelen a t minister ur oly csüggesztő vallomást tenni; ,hanem igenis mondhatná azt, hogy immár a XII. t. ez. megváltoztatása a nemzet akaratánál fogva lehetővé vált; (igazi agy van\ a szélső baloldalon) mert nem tehetem feb hogy a t. minister ur a fejedelemben keresse az akadályt, mely ezen törvényezikk megváltoztatásának útjában áll. Sokkal alkotmányosabbnak tudja és tiszteli a t. beltigyminister ur ő Felségét, semhogy azt tegye fel róla, hogy a magyar nemzet többségének akaratát figyelembe nem venné. Igaz, azt mondják, hogy a XII. t. ez. két fél alku-kötése Magyarország és Ausztria közt. Én ellenben azt állítom, hogy a XII. t. ez. azon módon változtatható meg^ a mely módon megköttetett, létesíttetett. És miként létesíttetett? A ház egy bizottságot küldött ki, ez kidolgozott egy munkálatot, az országgyűlés tárgyalta, ő Felsége szentesitette és midőn a törvény szentesítve volt: ő Felsége az osztrák császár az osztrák országgyűlésnek előterjesztette a maga felelős ministere által és az osztrák országgyűlés elfogadta. Ez utón jött létre a XII. t. ez., ez utón változtatható az meg. Azért, ha Magyarország országgyűlésének többsége ezen törvényezikknek megváltoztatását kimondja, ha azt ő Felsége szentesit! : én szeretem hinni, hogy ő Felsége ezen törvénynek a Lajthán tul elfogadását is eszközölheti. Eszközölheti, azt hiszem; mert valamint ő Felségének, a királynak: ugy Ausztriának érdeke sem ütközik össze Magyarország függetlenségével; sőt azt hiszem, hogy mindkettőnek hasznára válnék; mert a mint egyrészről meg vagyok győződve arról, hogy 127 Magyarország nem bírja meg a terheket, a melyeket azon alku vállaira rak, nem, különösen a maga közvetett következményei miatt: — ugy másrészt hiszem, hogy a független Magyarország képes lenne a maga költségeit fedezni, képes lenne az ország biztonságáról gondoskodni és képes lenne, hogy ha közös ellenség megtámadná ós Magyarország érdeke azt kívánná, Ausztriának hatásos segedelmére lenni; de mostani állapotában, midőn azt látjuk, hogy a nép napról-napra inkább elszegényedik, hogy az elégedetlenség hova-tovább terjed: én megvallom., alig hiszem, hogy azon kötelességeknek elvállalására is képes lenne, a melyeket az 1867-ki kiegyezés vállaira rakott és azért meg vagyok arról győződve, hogy nemcsak a kir. szék nyugodhatnék erősebben egy megelégedett magyar nemzet vállain; hanem a mi szomszédunk, szeretem hinni, a jövőben frigyesünk, szintén több hasznát venné Magyarországnak, ha önálló, független lenne , mint veheti a jelen körülmények közt. És most átmegyek a dolog érdemére. De mielőtt a trónbeszédről és az arra adandó feliratról szólanék, legyen szabad t. ház, az utolsó választásokról melyekből a mostani képviselőház ered?, elmondani véleményemet. El kell ismernünk t. ház és én szívesen és örömmel teszem azt, hogy az utolsó választásoknál nem fordult elő sem annyi önkény, sem annyi erőszak, sem annyi vesztegetés, mint akár 1869, akár 72-ben Az uj választási törvénynek szabatosabb szerkezete, a vesztegetésekre szabott büntetések — véleményem szerint — elejét vették épen sok visszaélésnek, mindazonáltal azt sem lehet tagadni, hogy sok törvénysértés követtetett el ez alkalommal is. A legtöbb, a leggyakoribb, a mely ellen a legtöbb helyűimen lehetett panaszt hallani: a hivatalos nyomás és vesztegetés alakjában fordult elő. Községi és megyei tisztviselők — nem keresem, utasitás szerint-e vagy a nélkül — némely helyütt minden befolyásukat, hogy ne mondjam, hivatalbeli tekintélyüket latba vetették, hogy pártjok kevés kivétellel a kormánypárt jelöltjének többséget biztosítsanak, a vesztegetések pedig hol áleza, például fogadás, kölcsön vagy jótékonyság álezája alatt, hol egészen leplezetlenül szintén űzettek nem egy kerületben. Jól tudom én azt, t ház, hogy a megrögzött bajt — és itt fájdalom ilyenről van szó — nem lehet egyszerre megszüntetni; mindamellett azt hiszem, hogy ha a kormány komolyan és erélyesen lép vala fel ezen visszaélésekkel szemben: azok, ha nem is maradnak el egészen, mindenesetre kisebb mérvben követtettek volna el. Most, miután elkövettettek, azt kívánjuk, hogy leptemner IS. 1875.