Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-15

:-'*• 16. országol Illés september 16. 1S75. az nem diplomatiai titok, nem a kormány véleménye; egyes emberek véleménye. Ne fosszon meg minket azon eszközöktől, melyek szükségesek arra, hogy magunkat alaposan tájékozhassuk és a népet őszintén és világosan felvilágosít• hassuk. Nem szólok azon ügyességről, melyet az osztrák kormány az alkudozásokban mindjárt tanusitott. A t, ministerium alkudozásra szólította fel a lajthántuli kormányt, de különösen kiemelte a fogyasztási adó és az adóvisszatéritések körüli visszaéléseket, a valósággal égbekiáltó igazságtalanságokat anélkül, hogy merték volna tagadni. Mivel felelt az ottani ministerium? Azzal, hogy most ne beszéljünk erről; hanem előbb állapodjunk meg az uj tarifában. És a magyar ministerium ebbe beleegyezett. Volt egy igen jó ürügye rá, tudniillik az osztrák kormány azzal insistált, hogy sietni kell, mert közeledik az Olaszországgal kötött szerződési idő lejárta; ennek megújítása iránt kell nyilatkozni. Ezt pedig nem tehetjük uj tarifa megállapítása nélkül. Igen, de csak a jövőben ápril, vagy június 23-án jár le a szerződés; ez pedig, deczember elején. Én anélkül, hogy ítéletet mernék mondani e tekintetben, — mert valóban nem vagyok eléggé tájékozva, -— felemlitem ezt azért, hogy mások is gondolkozzanak fölötte és hogy a kormány ha jónak látja, némi felvilágosítást adjon. Az első 5 év után, ha fel akarjuk mondani a szerződést: 6 havi alkudozás kell; azonban mihelyt lejárt 9 év: akkor a szerződést bátran fel lehet mondani egyszerűen minden alkudozás nélkül. Én ugy veszem észre, hogy a ministerium ezen alkudozást ugy magyarázza, hogy a törvény előírja, hogy okvetlenül szükséges és köteles azon az alapon alkudozni, a melyen jelenleg áll. Már hogyan legyen lehetséges, hogy egy szerződő fél kényszerítse a másik szerződő felet, hogy ugyanazon az alapon újítsa meg az alkudozást. Hiszen akkor nem lenne alkudozás: ha előre meg vannak kötve kezei Én tehát azt hiszem, hogy ámbár a törvény előírja és tudom, hogy a t, minister ur hivatkozni fog reá, mégis az alkudozásokat meg lehet indifani, az önálló vámterület alapján is. Én arra nézve óhajtanék felvilágosítást, ha most önök megállapodnak a tarifában, egy tarifában, a mely ellen, meg lehet, nekünk nem volna kifogásunk, mert hiszen utoljára a tarifa sem képezi f.zon feltételek egyikét, melyek megváltozhatatlanok, hiszen azt meg lehet változtatni bármily perozben egjnk-másik kormány ldvánatára a törvény szerint, egyetértőleg. Én csak azon kérdést vagyok bátor tenni, ha önök bármily most létrejövendő alkudozások alapján, ideiglenes meg alkudozások alapján megújítják a tarifát és ennek kLpján köttetik meg a szerződés, pl. Olaszországgal és miután a szerződések még jövő évben lejárnak, csaknem minden külfölddel kötött szerződéseket is : azt óhajtanám tudni, hogy vajon szabad lesz-e kezünk a 9-ik év lefolytával, igen vagy nem ? Ez igen fontos kérdés, melyre kell, hogy tájékozva lpgyen a ház, mielőtt fogalmat szerez magának arról , hogy milyen állást foglal el e kérdés tekintetében a kormánynyal szemben. Miután a Simonyi képviselő ur által előterjesztett javaslatban épen arra van fektetve a fősuly, a mi az anyagi kérdéseket illeti: én ez okból azon válaszfeliratot fogadom el, mely leginkább megfelel azon czélnak, mely a trónbeszédben is ki van tűzve, hogy a legsürgősebb kérdéseket iparkodjunk megoldani minél előbb. Engedje meg a t. ház, hogy még csak egy nyilatkozattal fejezzem be szavaimat. (Halljuk!) Hangoztatott és hangoztatik sokszor, több oldalról, hogy mi, én és elvbarátaim némi ellenmondásba jövünk önmagunkkal, mert míg egyrészről az iránt, hogy minden bajt, minden roszat, a mi Magyarországon van, a közösügyi viszonynak tulajdonítunk; más részről mégis ráutalva a rósz kormányzatra, bebizonyítjuk, hogy ott van a főbaj; ugy szinte azt mondjuk, hogy a deficziten segíteni nem lehet: inig a közösügyes viszony tart; más részről meg azt mondjuk, hogy ha az önálló vámterület felállíttatik: akkor mégis a deficzit elesik. Én nem látok ebben semmiféle ellenmondást. Mi látjuk az ország bajainak okát első sorban a közjogi viszonyban, másod sorban a rósz kormányzati rendszerben ; de ez nem a főoka annak, hogy mi a közjogi alapot ellenezzük ; nem, uraim, — és azt a magam részéről legalább szükségesnek tartom határozottan kinyilatkoztatni , — hogy még akkor is, ha látnám, hogy a közjogi viszony nem árt az országnak, nem árt anyagi helyzetünknek egy cseppet sem, sőt ha látnám, hogy milliókkal és milliókkal árasztja "az országot: még akkor is testtel-lélekkel ellene küzdenek; mert én azt mondom, hogy egy nemzet függetlenségéből egy hajszálnyit sem szabad feláldozni a világ minden kincséért sem. (Helyeslés a szélső baloldalról.) A függetlenség kérdése nem pénz-, nem áru-kérdés, azt áruba bocsátani soha sem szabad; (Helyeslés a szélső baloldalon) mi tehát a közjogi kiegyezés ellen küzdünk, mint a függetlenség és a szabadság emberei és nem azért, mert anyagi helyzetünk ellen van. Ezen nyilatkozatot téve pártolom Simonyi Ernő képviselő-társam felirati javaslatát. (Helyeslés a szélső bal felől.) Szontagh Pál (somogyi): T. ház! A házszabályok 145-iki §-ának védelme és protectiója alatt bátorkodom szót kérni: „Szót kérhetnek