Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-15

m 15. országos ill és septemtier lö. 1875. mert mindaddig, mig a közös vámterület íenáll: nincs az tehetség a világon, legyen az minister, vagy államtitkár, a ki képes legyen a valóban alapos adatokat előteremteni; és én nem túlzok, mikor azt mondom, hogy e tájékozatlanság, mely e kérdés körül az egész országban uralkodik, csaknem oly nagy mértékben megvan magának a kormánynak kebelében, magában a kereskedelmi- és pénzügyi ministeriumban is. E-z és különösen azon tény magyarázza meg, hogy ezen tekintélyes értekezletben, — a mennyiben valamicske itt-ott mégis kiszivárgott belőle, — olyan dolgok fordultak elő, hogy az ember valóban mmi tudta, hogy mit bámuljon inkább, a járatlanságot-e? vag-y a rettenetes cynismust el annyira, hogy mikor már a tárgyalások megindultak és a részletekbe be akartak bocsátkozni , egy képviselő igen naivul azt kérdezte, hogy mielőtt a tarifához hozzá szólnának: jó lenne első sorban megtudni, hogy miféle tarifáról van tulajdonképen szó! maximális vagy minimálisról-e? azaz olyanról-e, melyből többet engedni nem lehet, vagy a melyből még van helye a leengedésnek ? Es erre a t. minister ur egész nyugodtan azt válaszolta, hogy e kérdésről még nem beszélt a ministerium ; hanem azért a tarifát mégis az enquete elé terjesztette és óhajtotta, hogy a felől ítéletet mondjanak. Még nagyobb tájékozatlanság mutatkozik a részleteknél. Miután ugy látom, hogy a tárgy kimerítve nem lesz, elegendőnek tartom, hogy röviden jelezzem ez eljárást, melyet a kormánynyal szemben követ az oszrák kormán 3^. Egyszerűen olyan ez az eljárás, minőt követ a t, kormánynyal és majdnem a delegatióval szemben a közös hadügy ér, midőn tudniillik látja, hogy a nemzet jajgat, hogy nem képes tovább viselni a hadügyi költségeket: akkor négy-öt hónappal elébb hirét kelti a lapokban, hogy néhány millióval emelni kell a hadi költségeket, s akkor aztán kormányunk neki gyürközik és nagy erélylyel és hirdeti országszerte, hogy milyen nagy előnyt vivott ki: mert a hadi költségek, magasra voltak tervezve, és most örülni és tombolnia kell a nemzetnek, hogy nem fog többet fizetni: mert a költségek leszállittattak. így fog dicsekedni néhány hónap múlva a pénzügyministev ur. Széll Kálmán pénzügy minister: (Közbeszól) Igenis fogok ! Helfy Ignácz: És oly dicsekvőleg fog beszélni nem sokára a kereskedelmi minisei- ur. Evek óta jajgat a nemzet a vám- és kereskedelmi szövetség káros volta és részben a tarifa aránytalansága miatt, vagyis annak ekképen történt megállapítása miatt, melynél fogva kizárólag az osztrák ipar érdeke van szem előtt tartva, s a magyar iparé nem. Ekkor megkezdődnek az alkudozások Mit tesz Austria? Atalános védvám politikát akar követni, felemeli magasra a tételeket, annyira, hogy a kereskedelmi minister ur megijed és maga tesz proprositiókat, melyek czélja az, hogy legalább azon állapot maradjon meg, a mely jelenleg van. Meglepő eredményekre jövünk, ha néhány czikket vizsgálat alá veszünk. Az, hogy a magyar iparos a magasabb ipar torén nem képes versenyezni a külfölddel, az tagadhatatlan, azt fájlalhatjuk ; de azon segíteni egyhamar nem lehet, sokjidő koll, mig iparunk kifejlődik, de annál több ok van arra, hogy megmentsük és védjük azt, a mi már van és igyekezünk fejleszteni. És 'a minister ur oly ügyesen kidolgozta, hogy épen azon czikkekre akarja a tarifát leszállítani; ami által ezen kis ipar is tönkre lenne téve Magyarországban ; és hogy azon előnyöket Ausztriától megkaphassa, képes feláldozni oly csekélységet, minő például a gaboiiavám, a mi közbe legyen mondva, az utolsó csapás lesz, a mi a magyar földbirtokost érni fogja, különösen most, mikor a szállítás egészen az osztrák vasuttársulat kezében van. E czikkek közt szerepel például a szappan. Az ember el sem hinné, ugy áll a dolog. Méltóztatik tudni, hogy Magyarországon néhány város bizonyos hírre vergődött a szappangyártás terén, ilyen Szeged, Szeben, Brassó, bizonyos tekintetben Debreczen. Ez szépen kezd fejlődni ; de azon viszonynál fogva, a melyben a túlsó provineziákkal vagyunk, a szappanbehozatal mindinkább szaporodott, ugy, hogy az ipar itt mindinkább sülyedni kezdett. Csak #gy adatot idézek. Néhány évvel ezelőtt a közönséges középszerű szappan-behozatal kétszázezer, most a múlt évben 15 száz ezer mázsára ment. Most a kereskedelmi minister ur nem érvén be azon resultatummal, hogy ez az a kisipar, melyre a magyar embei

1 ép oly alkalmas, mint bárki más : a vámtételeket akként akarja szabályozni, engedvén az osztrák kívánságnak, hogy ott, a hol közönséges szappan van, melyért fizettek eddig 1.20 frt, fizessenek ezentúl 75 krt, és a középszerűért, melyre eddig 3 frt volt megállapítva, fizessenek ezentúl 1.20 frtot. Ez annyit tesz, hogy a szappan-ipar nálunk véglegesen megszűnjék s az illetők akár holnap is bezárhatják műhelyeiket. Csupán Szeged városban 380 család él a szappangyártásból s ez mind a tönkrejutás szélére jön. Hallottam, hogy az enquetében jelenlevő egyik tag, ki szerencsés volt mégis meghivatni e titkos tanácskozásra: kissé meg volt döbbenve és kérdést tett az iránt, vajon nem fog-e ez nagyon ártani a hazai iparnak? nem tudom, hogy a t. minister ur mit válaszolt erre; de a szellemdus államtitkár azt monda, hogy igaz, ez