Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-387

387. országos ülés május 10. 1875. 81 ért egyenesen ő maga tartozik felelősséggel, hogy nem födözi a törvényhozásnak, a képviselőháznak határozata. Ha a minister nem akarja elvállalni a felelősséget ily körülmények közt : miként vállaljuk el mi azért, hogy kellő tájékozottság nélkül meg­szavazzuk ezen nagy költséget, mely különösen az állam mostani pénzügyi viszonyai közt igen jelen­tékeny terhet ró az államra, oly terhet, mely nem egyszerre fizetendő, hanem évek hosszú során át. Ezen körülmények közt, tisztelt ház, én azt hiszem, hogy a legjobb akarat mellett is, ha a törvényhozási tárgyalások alaposságát meg akarjuk tartani: egyebet nem tehetünk, minthogy ezen tárgy­ban most véglegesen ne intézkedjünk. Ezen szem­pontból indulva ki, pártolom Madarász képviselő­társam határozati javaslatát. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) Péchy Tamás közlekedési mi­nister: Tisztelt ház! Legelőször is kijelentem az előttem szólott képviselő urnák, hogy én semmiféle tettemért a felelősségtől vissza nem rettenek, s azt mindenkor elvállalom; hanem mégis nagyon különös előttem, hogy a tisztelt képviselő ur, ki beszéde elején azt monda, hogy maga is azt tartja helyes eljárásnak, hogy a törvényhozás intézkedjék ezen ügyben törvény által : beszéde végén azt kívánja, hogy én intézkedjem saját felelősségemre. Bocsá­natot kérek a tisztelt képviselő úrtól; de ebben a logikát föltalálni nem tudom. (Helyeslés.) Egyébiránt mi magát a fölolvasott véleményt illeti, én arra a meggyőződésre jutottam, a mióta a kormányon ülök is, hogy minden nagyobbszerü kérdésben, ha az ember több ügyvédet kérdez meg: pro és contra fog véleményeket kapni, és azért egy egyszerű ügyvédi véleményre, az én hitem sze­rint, nagyon nehéz volna egy parlamentnek a maga eljárását alapítani. Én egy sokkal nevezetesebb vélemény követ­keztében épen most voltam kénytelen elutasítani egy ily követelést, mely be volt adva mint kártérí­tési követelés. Ugyancsak a jogügyi igazgatóság azt véleményezi, hogy "Weickersheim követelése jo­gos; ministeriumom jrgügyi osztályának véleménye ala])ján azonban azon meggyőződésre jutottam, hogy a követelés meg nem állhat: azután Weikersheim speciális fölkérésére magam megvizsgáltam az ügyet, s én is azon meggyőződésre jutottam, hogy Weickersheimnek nincs követelési joga az állam ellen; ezután még megkérdeztem egy tekintélyes ügyvéd urat és képviselőt, ki iránt speciális biza­lommal viseltetem, s ő is azt mondta, hogy a kö­vetelés meg nem állhat; erre a követelést elutasí­tottam, daczára annak, hogy a jogügyek igazgató­ságának véleménye az volt, hogy a követelés jogos, megállható. A tisztelt képviselő ur maga mondja, hogy kapott oly jogügyi véleményt a naszódi erdők KÉPV. H. NAPLÓ. 184= XVII. KÖTET, ügyében, melyben egy és ugyanazon ügyvéd előbb alaptalannak monda az állam elleni követelést; ké­sőbb ennek ellenkezőjét áílitá, s igy az egyik vé­lemény lerontotta a másikat : és most mégis azt akarja, hogy ezen egyszerű vélemény alapján én, a ki azon egész ügyet megvizsgáltam, s meggyő­ződtem, hogy igenis alapos az, a mit bátor voltam a tisztelt háznak előadni, s a mely egyszerű véle­ménynek ellenében a közlekedésügyi ministeriunmak egész jogügyi osztálya azon véleményben volt, hogy nemcsak hogy a követelésnek alapja van ; de sőt ezen osztály maga vezette az egész ügyet oda, hogy most 5,500.000 frtra szállíttatott le a kö­vetelés, — magamra vállaljam a felelősséget az egyezség netaláni meghiúsulásáért akkor, mikor az Unio-bank jogügyi véleménye nemhogy az ÖV2 millió elfogadását javasolná, hanem határozottan az állam bepörlését követelte : mert nem öt millió, hanem legalább is 10—15 millió lenne, szerinte, az, mit az állam fizetni köteles. Én meg szoktam hallgatni a jogügyi vélemé­nyeket, és figyelembe is veszem azokat; de végre is saját meggyőződésemet követem. (Helyeslés a kö­zépen.) És meggyőződésemet köpetem különösen akkor, mikor gyámolittatom a volt pénzügyminister ur scrupulosus meggondolása által, gyámolittatom hivatali elődöm szintén scrupulosus meggondolása, valamint a jelen pénzügyminister ur gondos átvizs­gálása által is. (Helyeslés a középen.) Én azt gondolom, hogy e három vélemény után inkább indulhattam: mint azon egyszerű véle­mény után, mely minden más jogügyi véleménynyel szemben áll. (Ügy van!) Én nem vagyok azon nézetben, hogy a kor­mánynak vissza kell rettennie a felelősségtől; de midőn a ház elé került valamely ügy, a ház által elintéztetett: én részemről azt megoldani nem fog­nám; mert köteles vagyok a ház határozata előtt meghajolni. Épen ezen szempontból kérem a tisztelt házat: méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés a középen. Fölkiáltások: Szavaszunkl) Elnök: Tisztelt ház! Az átalános vitához senki sem lévén följegyezve, az átalános vitát be­fejezettnek nyilvánítom. Az előadó urnák lenne még joga szólani; (Fölkiáltások: Szavazzunk \) de mint­hogy eláll a szótól, minek előtte a kérdést fölten­ném, kérem a tisztelt házat: méltóztassék meghall­gatni Madarász képviselő ur elleninditványát. Wächter Frigyes jegyző (olvassa «<-' ellenindüványt.) Elnök: A kérdés az, hogy a 827. szám alatt előterjesztett, a magyar észak-keleti és nyír­egyház-ungvári vasutak függő ügyeinek rendezésé­ről szóló törvényjavaslatot elfogadja-e a tisztelt ház átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom