Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-387

74 387. országos ülés május 10. 1875. társulathoz küldött iratokban tisztán német nyelvű közléseket. Megengedem és hajlandó vagyok hinni, hogy azon társulat tagjai máskép, mint németül, sem beszélni, sem érezni nem tudnak; miután azonban a mellékelt iratok azon irományok, melyeket, ha jól emlékezem, három izhen külön-külön terjesztett az Unio-bank német nyelven azon társulathoz, a mely Magyarország általi állam kamatbiztositást élvez: azt hiszem, nem veszi rósz néven sem a ház, sem a tisztelt kormány, miként figyelmét arra nézve fölhívom, hogy ha már azon igazgatóság, a mely a társulatra nézve Magyarországtól kap kamatbiztositást, és azon társulatnak igazgatója nem viseltetik annyi érzékkel a magyar kormány irányában, hogy azon irományokat, melyek hozzá tisztán német nyelven küldettek, a magyar kormányhoz magyar nyelven is kötelességének ismerje átküldeni, legalább azon irományokra nézve, melyek a kormány közbenjárása folytán a képviselőház asztalára tétetnek le: ezekre nézve ezentúl igen kívánatos én szerintem már az ildomosság tekintetéből is, hogy ilyesmi többé elő ne forduljon. Ez az egyik észrevételem, mely azon ügyiratokat illeti, melyek az „Union"-bank által tétettek a ház asztalára. A másik észrevételem már a szabadelvű párt és a volt párt tisztelt kormányát illeti. Midőn ez ügyiratokat néhány napi fáradságos olvasás után végre elolvastam, 26 okirat lévén mellékelve: találtam mellette egy nagy csomagot, mely számmal jelölve nem volt, azonban láttam, hogy ez a niinister fölterjesztése. Ezt is szükségesnek látván elolvasni, midőn végig olvastam, azt vettem észre, hogy e mellett a körülbelől hét vagy nyolez ivnyi melléklet is német volt. Azt gondoltam, hogy lehetetlen, hogy már valami legyen, betekintek az ügyiratokba, s látom, hogy azok német fordítások, a magyar kormány tagja által a felséghez tett fölterjesztésnek lefordítása. Én megengedem azt, hogy ha egy állam oly szerencsétlen helyzetbe jő, hogy fejedelme azon állam nyelvét, melynek fejedelme, nem érti, természetes, hogy addig, mig e nyelvet el nem sajátítja: az állam hivatalos nyelve mellett a fejedelem nyelvén is csatolni kell valamely ügyiratot. Hanem ez esetet itt Magyarországban föltételezni legkevésbé fogja a szabadelvű párt. Miután azonban azt tapasztalom mégis, hogy ime itt van azon egész fölterjesztés német szövegben, itt van még a ráírandó helybenhagyási záradék is németül: akkor engedje meg nekem Szontagh Pál tisztelt barátom, ki ama párt leghívebb tagjául vallotta magát, hogy megkérdjem: iparkodnak-e kivinni, hogy azon gúnyként odavetett osztrák-magyar elnevezés, vagy a magyar politikának kimondott bécsi politika semmi tekintetben és sehol, legkivált Magyarország kormánya által ne lehessen követhető. Miután hivatásomnak tartottam ez ügyiratok átvizsgálását, ennek véletlenül jővén tudomására: kötelességemnek tartottam azt ez alkalommal a tisztelt háznak is tudomására^juttatni. Most áttérek magára a törvényjavaslatra. Én a beterjesztett törvényjavaslatot nem fogadhatom el átalánosságban a részletes vita alapjául. Nem fogadhatom el azért, mert én a beterjesztett ügyiratokból nem arról győződtem meg, hogy ez az államnak és társulatnak egyiránt kedvező; de meggyőződtem annak ellenkezőjéről, tudniilik, hogy kedvező a társulatnak és az építési vállalkozóknak; azonban az államra nézve jog- és méltányossági tekinteteknél fogva nem. Nincs szándékomban legkevésbé is óhajtani és ajánlani a tisztelt háznak, hogy mindazon követelések, melyek az engedélyi okmány határain túl jog- és méltányosságnál fogva megadandók: meg ne adassanak pör bevárása nélkül. De oly egyezségi ajánlatokhoz, melyek a jog és méltányossági tekinteteken túl terjeszkedtek: nem járulhatok, és azon iratokból ítélve, melyek a képviselőház asztalára le vannak téve, az én meggyőződésem szerint a kormány azokon túl a nemzetre és a hazára nézve jogosnak és méltányosnak épen nem mondható, túltörhet vállalt. Jelesen hibáztatni kell a közlekedési ministeriumnak hivatalnokait, és általa kinevezett bizottságait, hogy nem járnak el azon alapon, melynek megtartását, kivált hazánknak jelen megrongált anyagi helyzete mellett, szigornan parancsolják a körülmények. Csak két-három rövid tételt leszek bátor a tisztelt háznak fölhozni. Nem nagyok az összegek; de ezek mutatják, hogy a kisebb összegekről a nogyobbakra miképen történik az átmenetel továbbtovább. Emiitette már a minister ur is, hogy eleinte követeltetett a társulattól és az építkezési vállalkozóktól, hogy a kormány fölügyelete alatt 280.000 forint a kormánynak okvetlenül megtéríttessék. Később azonban ezen összeg elengedtetett. Nincsen nekem szavam sem az ellenében, hogy ha a kormány bizonyos jogi és méltányossági tekintetből megállapított összegben megegyez, abból ezen összeg le ne vonassék, vagy ezen 280.000 forint el ne engedtessék; hanem, a mi ezen tárgyalásoknál történt: azt tekintem én a közlekedési ministeriumnak és azon bizottságnak hibájául. Ugyanis 1874. évi augusztus 21-én követelésbe teszi a társulat a 280.000 forintot, mint kormányfölügyeleti összeget. Ezt föntartja augusztus 27-én és 29-én is egészen november 5-ig. És ekkor a kormány által kiküldött bizottság mit jelent? Azt jelenti, hogy erre a kormánynak joga sincs.