Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-384
48 384. országos ülés május 7. 1875. ről a költségvetési törvénybea gondoskodva nem lett : ezekre nézve az országgyűlés ülésezése alatt, azok megtétele előtt póthitelt kérjen; ha pedig az országgyűlés együtt nem léte alatt merülne föl ily kiadások megtételének szüksége, a mennyiben ezek a közkormányzat érdekeinek veszélyeztetése nélkül az országgyűlés összejöveteléig el nem halaszthatók, s a ministerium azokat saját felelősségére megtenni kényszerítve lenne: ezeket a ministerium el ne mulaszsza a törvényhozás legközelebbi összejövetele alkalmával bejelenteni, a zárszámadásban pedig kellőleg igazolni." (Ezután olvassa Prileszky Tádé fönebbi módositványát.) Helfy Ignácz: Tisztelt képviselőház! Én a bizottság határozati javaslatát tartom helyesebbnek. Tgaz, hogy nagyon nehéz az, hogy a kormány, ha a budgetet néhány forinttal, vagy, mint Prileszky Tádé képviselő tir monda: néhány krajczárral túlhaladja: erre külön póthitelt kérjen ; de másrészről sokkal nagyobb baj az, ha a törvény olyan ruganyos, tág-kifejezéssel él. hogy „jelentékenyebb összeg." Mi az a jelentékenyebb összeg? Az egyik jelentékenynek tart 1.000 forintot, a másik talán csak tízezer forintot, és a status költséghez képest százezer forint sem jelentékeny; ez igen relatív, és azért nagyon bizonytalan kifejezés, mely sok félreértésre szolgáltathat alkalmat. De ha valamely rovatban a túlkiadás jelentéktelen is, ha az valamennyi ministerium költségvetésénél mindig is ismétlődik: akkor az év végéig igen tetemes öszszeggel állhatunk" szemben. Én tehát ezen okoknál fogva annyival is inkább, miután ez csak azon esetekre vonatkozik, midőn az országgyűlés nincsen együtt: én azt hiszem, hogy tökéletesen mindegy a kormányra nézve, hogy akár nagyobb, akár kisebb összegre nézve kér póthitelt, én a határozati javaslatot ugy kívánom elfogadtatni, a mint az szövegezve van. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Széll Kálmán wénzügy mimster s Tisztelt ház! Ha azt tartjuk szemünk előtt, a mit gondolom egyedül kell szem előtt tartam, hogy a dolog lényege, és ne a formája tartassék meg: akkor méltóztassék nekem megengedni a tisztelt képviselő ur kimondanom, hogy azon interpraetatio, melylyel ö Prileszky Tádé képviselő ur módositványával szemben részesítené a zárszámadási bizottság határozatát, az meg fogja ugyan menteni a formát, és elhiszem, hogy e tekintetben alakilag még correctebb; de engedelmet kérek, az épen nem czélravezető. Én azon módosítással, melylyel Prileszky Tádé képviselő ur ezen határozati javaslatot ellátta, mely tulajdonkép nem akar egyéb Jenni, mint praecisirozása annak, a mit a zárszámadási bizottság akart: tartom a dolgot egyedül helyesnek. Méltóztassék fölvenni, miről van szó? Arról, hogy mi történjék azon túlkiadásokkal, melyeket a ministerium a budgetbe tesz. Első szabály az, a mit absolute szem elől téveszteni nem szabad a dolog helyes megítélésénél, hogy a túlkiadást, bármily csekély legyen az, a zárszámadásban igazolni kell. Ez tehát fönmarad ezután is, akármit határozzunk itt, ez a dolog természetében fekszik. A zárszámadási bizottság azonban azt mondja, hogy olyan nagy túlkiadások ne legyenek, mint imitt-amott mutatkoznak a zárszámadásban; mert, hogy az előre nem látott és a költségbe föl nem vett túlkiadások csak utólag igazoltattak a zárszámadásban: ezt helyesnek tartom. De hogy minden apró-cseprő túíkiadásért, — mert utóvégre emberileg sokszor lehetetlen mindig a határvonalat megtartani,— mindig póthitelt kérjen a ministerium a törvényhozástól; vagy pedig utólag bejelentse, indokolja a zárszámadások beterjesztése előtt is: ez merev ragaszkodás a formához; de ezt a dolog lényegében absolute nem látom szükségesnek, s oly sok munkára is fogna alkalmat adni, hogy a törvényhozásnak egy pár hónapig nem kellene egyebet tenni, mint póthiteleket tárgyalni. (Igaz!) És mire vezetne az ? Arra, hogy minekünk törvénykönyvünkben apró-cseprő a póthiteltörvényeknek egész tömege lenne; evvel a törvényhozást elfoglalni nem látom indokoltnak. Azt igenis elfogadom a magam részéről, hogy ott, a hol jelentékeny túlkiadás van: ott a ministernek póthitel iránt kell folyamodnia. De ezen túl ne méltóztassék menni, és hogy ez minden túlkiadásnál történjék, akkor is, hogy ha egy, vagy másfél krajczárról van szó : ez ad absurdum vezetése volna azon elvnek olykép, a mint ezt a tisztelt ház nem akarhatja. Kérem tehát, méltóztassék elfogadni a határozati javaslatot azon módosítással, melyet Prileszky képviselő ur tett. (Elfogadjuk!) Irányi Dániel: Megengedem, hogy lehetnek esetek, a mikor a szigorú ragaszkodás a bizottság által indítványozott határozathoz talán némi csekély kellemetlenséggel járhat: de sokkal nagyobb bajt látok én abban, hogy ha oly ruganyos kifejezést fogad el a képviselőház, minőt Prileszky képviselő ur indítványoz. Inkább tűrjük el azt, hogy időről-időre a ministerek póthitelt kérjenek, inkább növekedjék a törvénykönyvek halmaza, mint a deficitek halmaza, melyeknek súlya alatt szenvedünk, és a melyektől meg akarunk menekülni. Én annálfogva az egyedüli helyes, indicált utat abban látom, hogy ha a zárszámadási bizottság indítványát minden módosítás nélkül elfogadjuk. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Elnök: Az első kérdés, melyet szavazásra ki kell tűzni : az, hogy méltóztatik-e a tisztelt ház a zárszámadási bizottság által beadott s fölolvasott határozati javaslatot annak saját szövegezése szerint elfogadni ?
