Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-399
399. országos ülés május 24. 1875. 291 annak életbeléptetésére. Így történt azután, hogy az azelőtt annyi pártárnyalatokra és fractiókra szétoszlott házban az ország két legnagyobb pártjának egyesülése által oly párt alakult, a melyhez számra • és összetartásra nézve hasonlót rövid parlamenti életünk története alig mutathat föl, és az előző — mondjuk ki őszintén — ingatag kormányok helyébe az egyesült pártból oly kormány alakult, a mely a vele folytonos érintkezésben lévő, a vele egyetértő pártnak támogatására bizton számithat. Az országgyűlés két legnagyobb pártjának egyesülése azonban nem szüntette meg, nem is szüntethette meg a pártéletet szabad alkotmányos hazánkban. Az egyesült párton kivül vannak e házban és hazában más pártok is. Létjogukat távol van tőlem kétségbevonni; e helyről azt kérdésbe nem is vehetnem; sőt nyíltan elismerem, hogy valamint átalában ugy a physikai mint a szellemi világban az ellentétes erőknek egy közös czélra működése eszközli'a fejlődést és a haladást: ugy az ország két nagy pártjának egyesülése által, lehetővé vált elvi alapokon alakulása a pártoknak egy egészséges paiiamentalis kormánj'zat életbeléptetésének és föntartásának bizonyosan előnyére válik. Mindezen pártokkal szemben egy meggyőződésemet és két óhajtásomat lehetetlen ez alkalommal elhallgatnom. (Halljuk!) Én meg vagyok győződve, hogy államháztartásunk rendezése életkérdése hazánknak. E czélra kell intézve lenni a nemzet főtörekvéseinek, és nincs törvényhozási intézkedés, a mely, ha vele párhuzamosan nem eszközölhető : elejébe tétethetnék. Valamint a család nem állhat fön. mely saját munkája és tőkéje gyümölcseiből nem képes kiadásait lődözni; ugy nem állhat fön, mint állam azon ország sem, a mely állami intézményeinek föntartását, elvállalt kötelezettségeinek teljesítését saját jövedelmeiből nem biztosithatja; nem állhat fön különösen oly ország, mint hazánk, a mely egy más állam irányában és a világ minden részeibe szétszórt hitelezői ezrei iránt jogérvényesen fölvállalt súlyos kötelezettségek köteléke alatt áll, a melyekkel szemben a fizetésképtelenség kimondása alapjaiban megingathatná azt. Igaz, sok reformra van szüksége ezen sok tekintetben elmaradt hazának: de mit használ állami intézményeink legtökéletesebb reformálása is: ha magát az államot fön nem tarthatjuk; míg viszont, ha állami pénzügyünknek rendezése által állami életünk biztosítva lesz : ez lesz azon rendithetlen alap, a melyen állami intézményeinknek tökéletesítése, reformtörekvéseink, melyek az e téren a dolog természete szerint fölmerülő ellenkező érdekek és nézetek küzdelmében békés utón rövid idő alatt sehol nem végeztethettek be: állandó biztos sikerrel lesznek befektethetők. E meggyőződésből kiindulva, egyik óhajtásom azon tárgyra vonatkozik, melyről pártszenvedélyeink izgalmaiban könnyen meg szoktunk feledkezni. Óhajtásom az: hogy mindazon pártok, melyekre e haza és e haza polgárai szétszakadnak, egyesült akarattal vállvetve törekedjenek azon legfőbb czélnak, állami pénzügyeink rendezésének elérésére, mely a jövő országgyűlés teendőinek egyik legfőbb föladata lesz. Másik óhajtásom az, hogy a legközelebb megejtendő képviselőválasztások eredményéül egy összetartó alkotmányos érzületű, hazaszerető, nagy államférfiúi tehetségekkel biró férfiakkal rendelkező párt, oly párt foglaljon helyet e teremben, mely az élén állandó, vele egyetértendő kormánynak biztos támasza legyen. Mert nagyok, igen nagyok a föladatok, melyeket a jövő országgyűlésnek megoldani kell. Elforgácsolt foszlányokra oszlott erőkkel ily nagy föladatokat megoldani nem lehet. Ezeket csak egy erős párt által erélyesen támogatott kormányképes megoldani. Ha ezen óhajaim nem teljesülnek, én részemről el fogom mondhatni: ,Multunkban nincs öröm, jövőnkben nincs remény." Ha ez óhajaim teljesülnek: meg vagyok győződve, hogy diadalmasan győzni fog e nemzet mindazon nehézségeken és akadályokon, melyek állami létünknek föntartását, tökéletesítését, fejlesztését gátolják; be fog teljesülni egy nagy államférfiú azon jóslata, hogy: „Magyarország nem volt, hanem lesz." Én bocsánatot kérek a háztól, hogy miután, állásomnál fogva, néhány hónap óta nézeteim elhallgatására voltam utasítva, ezen alkalommal, midőn a bevett szokáshoz képest néhány búcsúszót intézek a házhoz: nem bírtam azon önuralommal magam fölött, hogy egyéni őszinte meggyőződésemnek, szivein legforróbb óhajtásainak ne adjak kifejezést. (Élénk éljenzés.) És most csak az van hátra, hogy leghálásabb érzéssel köszönetet mondjak a tisztelt háznak, és e ház minden tagjának azon kitűnő kegyességért és elnézésért, melylyel engemet Elnök: tisztem teendőinek teljesítésében szakadatlanul támogatni és elhalmozni méltóztattak. Hasonló mélyen érzett köszönetet mondok önöknek elnöktársaim és a ház jegyzői kara nevében is. És midőn tiszta szívből kívánom, hogy Isten áldása kisérje c háznak minden tagját az élet utjain, szavaimat azzal zárom be, a mi hő óhajtása e hazát szerető minden honpolgárnak: Éljen felséges urunk a király! (A képviselők fölállva zajos éljeneket hangoztatnak) Éljen felséges asszonyunk a királyné! (Lelkes éljenzés.) Éljen a haza! (Viharos éljenzés.) Gorove István: Tisztelt ház! Nem a parlamentünkben dívó szokásnak, hanem azon bizalomnak, azon meleg és őszinte tiszteletnek, azon ragaszkodásnak akarok kifejezést adni, mely igen tisztelt elnökünket az Elnök: székre emelte, mely őt 37*
