Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-398

284 398. országos ülés május 22. 1875. alapján beadott sokkal lényegesebb határozati jav aslata élének kivétele czéloztatik, hogy épen ezen szerződés, mely által az állam vagyona idegenítetett el, szemben azon ministeri előterjesztéssel, melyben az volt mondva, hogy itt nem birtok eladásáról, hanem bizonyos pörös kérdések kiegyenlítéséről és bizonyos vidék nyugalmának megszerzéséről vau szó. Midőn ezt Kerkapoly, Pauler és Szapáry akkori ministerek így terjesztették elő, hogy tudniillik birtok eladásáról nincs szó ; holott a bizottság előttünk fekvő tüzetes jelentése szerint is határozati javaslatában azt mondja, hogy: „a naszód vidékiekkel kötött szerződést az államra nézve előnyösnek nem tekintheti; de miután a szerződés jogi természetére nézve véleményt adni kiküldető sénél fogva magát hivatottnak nem tarthatja." Tehát a bizottság a már előttünk fekvő minden jogi vizsgálat nélkül is előterjesztett jelentésében kimondja, hogy államvagyon elidegenítéséről van szó : következőleg az elidegenítésre vonatkozó szerződés bővebb megfontolást igényel és alkotmányos tárgyalást esetleg annak beczikkelyezés végetti előterjesztését föltételezi. Azt hiszem, hogy ez annál inkább megfontolást igényel, mivel akkor a nünister a király személyét vonta be rósz szokása szerint s általa belybenhagyatva a szerződést, sőt azt birtokába adta az illetőknek. Megengedem, hogy ezen a bizottság által jelzett alkotmányos tárgyalás következtében a szerződés, daczára a király által történt helybenhagyásnak ; mégsem mittethetik : ezt annyiban fogja tekintetbe venni a képviselőház. hogy a mennyiben a király jóváhagyás végett az előterjesztést eszközölhette, de nemhogy véglege sen megállapítottnak tekintessék. Hogy ha a pénzügyminister az általa beadott határozati javaslatot ily értelemben fogja föl, csatlakozom hozzá; ha nem ily értelemben : akkor sokkal határozottabb és lényegileg sokkal megnyugtatóbb lévén a bizottság által beadott határozati javaslat, ezt pártolom. Széll Kálmán pénzügyminister: A tisztelt képviselő urnák kérdésére csak azt vagyok bátor válaszolni, hogy én a határozati javaslatot világos szavakkal formuláztam és kértem azt elfogadtatni, nem pedig a bizottságét. Hogy miként értem én a bizottság javaslatát: arról nincs szó, nem is lehet; mert én más határozat hozatalát javasoltam, hogy tudniillik a ház a kérdésnek magának praeoccupálása nélkül, mind-en indokolás nélkül utasítsa azt a kormányhoz, hogy e kérdés fölött ne egy haldokló országgyűlés, hanem a jövő országgyűlés határozzon ugy : a mint egy fontos kérdés fölött határozni kell. Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Azt hiszem, hogy ezt a kérdést ép ugy, mint az előbbenit, érdemlegesen tárgyalni nem lehet és „qtiod uni justum, alteri aeqimm", midőn itt nem akartuk egy bizottsági jelentés beható tárgyalását elfogadni: ugy másrészről ezt a jelentést sem fogadhatom el beható tárgyalásra, a mely kárhoztató Ítéletet mond egy előbbeni pénzügyminister eljárása fölött; ezt pedig tárgyalás nélkül a háznak magáévá tenni vagy visszavetni nem lehet. Annálfogva, ha igazságosan és méltányosan akarok eljárni : most ebben a dologban ítéletet hozni nem lehet, annál kevésbé; mert azon irományok, melyek ennek a jelentésnek földerítésére szolgálnak: általunk azért nem hozattak a képviselőházba, mert meggyőződtünk a felől, hogy nem volna helye azoknak a ház asztalán. Ily terjedelmű irományoknak átvizsgálására és átolvasására sem idő, sem physikai lehetőség nincs ; behatólag tárgyalni pedig épen nem lehet. Azért tökéletesen megelégszem azzal, hogy ha a jelentés áttétetik a jövő országgyűlésre a nélkül, hogy bármi tekintetben a dolognak praejudicálva legyen : ugy, hogy adassék ki a kormánynak és hogy a kormány jelentést tegyen. Én elfogadom az indítványt. Horváth Gyula: A tisztelt ház engedelméből, midőn elfogadom nagyban és egészben azon határozati javaslatot, melyet a pénzügyminister ur tett: teszem ezt azért, mert aggodalmaim némi részben eloszlattattak a pénzügyminister urnák hasonló kérdésben tegnap adott válasza következtében és az tökéletesen megnyugtatott a jelen kérdés megoldására nézve. A pénzügyminister ur tegnap válaszolván Babes képviselő urnák egy interpellatiójára, következőket mondta: Nagyon természetes, hogy mindaddig, mig a határőrvidéki erdők fölosztása te nem következik : a status antequo fog fönállani ; azt pedig a képviselő ur csak nem fogja tagadni, hogy a határőrvidéki erdők ép oly tulajdonai a magyar államnak, mint bármely más szolgalommal terhelt kincstári erdők s igy az azokból befolyó pénzek az állam bevételének tekintendők és ép ugy, mint az állam többi jövedelmei, az állam pénztárába beszolgáltaíandók. Ebből én azt az érvet merítem, hogy a tisztelt pénzügyminister ur, midőn ily egyforma és hasonló kérdések fölött fog határozni: cgyiránt és egy elv által vezéreltetik. Azonban átalánosságban egy kérdésre vonatkozólag nem tehetem, hogy ne jelezzem, hogy ez a kérdés bonyolult, és ezt sok részt az idézte elő, legalább mint a bizottsági jelentésből kitetszik, hogy ezen iratokat, midőn tanulmányozták a hivatalos közegek : ugy tanulmányozták, hogy a valódi adatok, a valódi érvek, hogy ne mondjam, elferdítettek ; mert erre tulajdonkép más kifejezés nincs. Hanem ugyanakkor, mikor elfogadom, kérem a pénzügyminister urat : méltóztassék egyszersmind tekintettel lenni a következőre is. Az igaz, hogy a törvényhozásnak vé-