Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-398
272 398. országos ülés május 22. Í87£>. tása nemcsak alulról fölfölé, hanem fölülről aláfelé is. Én jelenleg nem szólalok föl bizonyos concessiókért; nem akarom kutatni, hogy az 1849-iki 21-ik ülésében a nemzeti gyűlés Szegeden proprio motu a nemzetiségeknek kibékítése czéljából bizonyos concessiókat adott, és olynemü concessiókat, melyek túlszárnyalják az 1868: XLIV. törvényczikkben lerakott concessiókat. De ha már az 1868: XLIV. törvényczikkben az országgyűlés az illető nemzetiségek kérelmére és azoknak kibékítésére bizonyos, habár, mondom, a szegedi országgyűlésnél kisebb concessiókat méltóztatott is adni: kívánatos a jó egyetértés és közbizalom megszilárdítására, mely úgyis meg van ingatva, hogy legalább ezen eoncessiók, mint törvény, tiszteletben tartassanak. Én megvallom, hogy ezen uj aera alkalmával, habár egy magán-alkalommal, de értesültem, hogy az igen tisztelt beliifrynnnister ur méltóztatott nyilatkozatot tenni, hogy a nemzetiségekkel szemben szűkmarkú akar lenni; de a mi már meg van adva: azt tiszteletben akarja tartani és végrehajtani. Engem ez nagyon megörvendeztetett, és ugy hiszem, hogy ezzel egy nagy része, vagy talán mindnyájan nagyon is megelégedve lesznek: a mennyiben ál! a jelenlegi kormány és a tisztelt belügyminister urnák azon nyilatkozata; ha azon az utón haladva a törvénynek a mi már megvan, érvényt szerez, és ez által a különféle nemzetiségek közt valahára a megingatott közbizalmat helyreállítja. Én, tisztelt ház! jelenleg egy egyszerű tény constatálására szorítkozom csak, és midőn teszem azt, hogy most az ülésezés végefelé mégis bátorságot veszek magamnak interpellatiót intézni az igazságügyminister úrhoz: teszem azt azért, mert ez a dolog az igazságügyministeriumban már tárgyaltatott, elintéztetett, és így előtte tudva van, ugy, hogy arra akár mindjárt, akár ma délután, vagy lefölebb holnap felelhet; vagy ha épen bokrosabb teendők közepette, talán most, vagy a legközelebbi ülés alkalmával, nem is felelhet: én teljes megelégedésemet nyilvánítom, ha ezen interpellatio folytán méltóztatik intézkedni, hogy az országgyűlés bezárásával egy szigorú részrehajlatlan eljárás vétessék alkalmazásba és (örvényes igazság szolgáltassák ki. mit én jóakaratáról föltételezek. Épen azért alkalmat akarván adni, miszerint ezen jóakaratát beválthassa, következő interpellatiót intézem hozzá: (Olvassa:) Interpellatio az igen tisztelt magyar királyi igazságügyér úrhoz. Tekintetbevéve, hogy közös hazánk nem magyar ajkú polgárainak egyik főbb óhaja, miszerint ott, hol tömegesen laknak: saját nyelvűket nemcsak a közigazgatásnál, de a törvénykezésnél is használhassák ; tekintetbevéve, hogy a törvényhozás ezen óhajuk érvényesiíhetését az 1868: XLIV. törvényczikkben biztosította, és annak következtében az alkotmányosan és törvényesen tényleg is föntartatott és alkalmazásba vétetett, mit a levél- és irattárak begyőznek; de mindezeknek daczára tekintetbevéve, hogy átalában a nem magyarajku vidékében fönálló elsőfolyamodásu királyi törvényszékek és királyi járásbíróságok mintegy másfél év óta a nálok magán-felek, vagy ügyvédeik, meghatalmazottjaik által a hosszasb gyakorlathoz mérten használt vidéki divó nyelvek további használhatását saját hatáskörökben rendszeresen egyre beszüntetik, s az azon nyelveken szerkesztett beadványokat elintézetlenül visszautasítják; tekintetbevéve, hogy az ilynemű sérelmes eljárások ellen beadott jogorvoslatokra, míg a tekintetes királyi budapesti Ítélőtábla azon nyelvek használatát föntartatni rendelte el: addig a főméltóságu semmitőszék, hol kitérőleg felel, hol meg határozottan kinyilatkoztatja, hogy az 1868: XLIV. törvényczikk politikai és nem judicialis törvény; tehát a törvénykezésben alapul nem vétethetvén, sérelmes felek ebbeli panaszaikkal a közigazgatási útra utasíttatnak, miből máris egy valóságos juris anomália fejledt ki; tekintetbe véve azt, hogy a közigazgatási törvényhatóságok ily kérdések eldöntésére egyátalában illetéktelenek; tekintetbevéve, hogy ilyen circulus viciosus-féle helyzet egyrészt a törvény tiszteletét, másrészt a közbizalmat ingatja meg nemcsak, de a pörös feleknek haszontalan költséget és időveszteséget okoztatnak, mely baj orvoslására az igazságügyi ministerium volna hivatva; de végre tekintetbe véve, hogy az igen tisztelt igazságügyministerium az ilynemű kérvényekre s panaszokra a biróságok föntebbi eljárását helyeslőleg föntartotta s ezzel az elégedetlenségre bő alkalmat nyújtott: tisztelettel kérdem az igen tisztelt igazságügyéi- urat: 1. Mivel indokolhatja 1874. évi Julius hó 7-én 16.607. és folytatva egyéb számok alatt kell abbeli határozatait az igazságügyministeriumnak, melyekkel átalában a nem magyarajka vidékeken lévő elsőfolyamodásu királyi törvényszékek és királyi járásbíróságok, különösen pedig az aradi királyi törvényszék, az aradi királyi járásbíróság, és a borosjenői királyi járásbíróság azon eljárásait helyeselte és helybenhagyta, melyek szerint azok a vidéken divó, az aradi tőrvényhatóság egyik jegyzőkönyvi nyelvét képező, a törvénykezésben jelesen a nevezett bíróságoknál, illetve elődeinél, még a Bach absolutismusában is és azóta közhitelű okmányokkal
