Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-397

266 3Ü7. országos ülés május 21. <1. u. 1865. például a sokkal fontosabb és több munkát teljesítő jegyzők élveznek. {Igaz! Ügy van!) Én tehát, tisztelt képviselőház, miután ha valahol, ugy itten teljes joggal és méltányossággal és kellő objectivitással takarékoskodhatunk, és eleget tehetünk a helyzet követelményének: azon indítványt vagyok bátor a képviselőház elé terjeszteni, hogy a háznagy évdiját körülbelül azon mérvben állapítsa meg, mint a jegyzőkét. Miután pedig a háznagy számára nem lehet napidíjat megállapítani, mivel ő neki a szünidők alatt is teendője van, a jegyzők napidijainak arányában számítottam ki a háznagynak évdiját, és így ezen szakasz helyett a következő szakaszt vagyok bátor indítványozni. (Olvassa:) A házszabályok régi 191., az uj sorozat szerint 209. §-a helyett tétessék: „A háznagy rendes évdija 1.200 forint." (Átalános helyeslés.) Van szerencsém kérni a tisztelt házat: méltóztassék indítványomat elfogadni. (Helyeslés.) Huszár Imre jegyző (újra olvassa a módositványt.) Zsedényi Ede: Tisztelt ház! Miután a háznagy rendes havi illetményén kívül mint képviviselő úgyis napidijakat huz: én ezen módositványt pártolom. A házszabályok szerint a képviselőház határozza el a háznagy rendes évdiját: eddig csak a havi illetményt szabta meg, és mikor a ház a háznagy számára 300 forintot szabta ki havonként : azt hitte, hogy csak 4— 5 hónapig fog tartani az országgyűlés ; hanem most látjuk, hogy az országgyűlés rendesen majdnem az egész éven át tart, és ugy a napidijakkal együtt a háznagy évenként 5.400 forintot húz, mely összeg csakugyan szerfölött nagy azon kötelességekhez képest, a melyeknek teljesítésére hivatva van. (Helyeslés.) Elnök: A házszabályok szerint először is a nagyobb összeg jő szavazás alá. (Fölkiáltások: Nincsen összeg \) A kérdés mégis az. hogy a bizottság javaslata fogadtatik-e el? A bizottságnak javaslata az, hogy a régi szakasz hagyassék meg. A régi szakasz azt mondja: a háznagy rendes évdiját a képviselőház határozza meg; ezt kell tehát először kérdésül föltenni. Kérdem ennélfogva a tisztelt házat: méltóztatik-e a bizottság javaslatát, mely a házszabályok 191. §-t továbbra is föntartani kívánja, elfogadni. (Jgenl Nemi) Méltóztassanak azok, kik azt elfogadják: fölállani. (Megtörténik. Fölkiáltásvk: Kisebbség! Ellenpróbát!) Ellenpróba kívántatik. Kérem azokat, kik a régi 191. §-t nem kívánják föntartani: méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség nem kívánja föntartani. A kérdés már most az. hogy méltóztatik-e a tisztelt ház a Molnár képviselő ur által beadott javaslatot elfogadni? (Igenl Nem!) Méltóztassanak azok, kik elfogadják: fölállani. (Megtörténik.) A ház Molnár képviselő ur javaslatát elfogadja. Huszár Imre jegyző (olvassa:) A nyilvánosságról szóló régi 193 —195. §§., vagyis uj 210—212. §§. megtartandók. A 195. uj sorrend sorrend szerint 211. §. után következő uj szakasz hozatik javaslatba: 113. §. Az országház társalgó-termeiben és folyóséin csak a törvényhozás két házának tagjai időzhetnek. Idegen csak a ház csarnokában jelenhetik meg. honnét a föntérintett helyiségekbe csak képviselő által vezettethetik, s csak addig maradhat, míg ennek társaságában van. Huszár Imre jegyző: Lázár Ádám! Apponyi Albert gróf (szólni akar. Zaj.) Én már régebben voltam szólásra följegyezve! Elnök (leszáll és kekjét Bánó József alelnök foglalja el.) Lázár Ádám: Tisztelt ház! Ha az országház, hol jelenleg a tanácskozások folynak, más épités és más szerkezettel lenne berendezve: akkor ezen itt fölvenni szándékolt szakasz ellen, bár némi módosítással : nem szólanék, legalább elvileg nem ; mert vannak bizonyos körülmények, melyeket mindendencsetre, a nélkül, hogy a nyilvánosság kellékeit megsértenék, tekintetbe kell venni. Nyilvánosság a polgári szabadság legfőbb biztositéka, mely a kirlaptudósitások teljes szadadságát igényli, melyeknek kizárásával avagy csak némi korlátozásával a jelenkori közélet kívánalmainak alig lehetne megfelelni. De méltóztatik tudni, hogy a házszabályoknak érintetlenül hagyott szakaszai szerint, — legalább eddig nem hallottam még módosítást, — a nyilvánosság tényezői, illetőleg a sajtó képviselői, úgymint a gyorsírók s a naplószerkeztő, valamint a hirlaptu¬ dósitók számára mind ezen teremben vannak helyiségek berendezve, még pedig oly helyiségek, melyekhez a hozzájutás igen természetesen nem más utón, mint a folyóson, következőleg épen azon részen keresztül történik, a hol a képviselők szoktak keresztüljárni, és közben szünetek alatt társalogni. Nem óhajtom, és azt hiszem, a tisztelt bizottság sem óhajtotta azt, hogy a ház mintegy különös szentély oly nehezen megközelíthető legyen azoknak, kik akár a képviselők lakásait megtudni, -— melyek az irodában kérdezhetek meg, — akár az elnökkel, háznagygyal vagy egyik-másik képviselővel találkozni akarnak: ezen szakasz szerint a ház előcsarnokában az illetőt odahivatják, a ki őket be fogja vezetni. De nagyobb kifogásom van e kitétel ellen „idegenek". Ez oly széles és tág, hogy azt itt könnyű szerrel fölvenni nem lehet. Kérdem például: ha vajon idegennek tekintendők-e a képviselőre nézve azon választók, kik koronként följőve, egyikmásik tárgyalásban részt akarnak venui, bejönnek,