Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-396

2&2 396. országos ülés májas 21. d. e. 1875. legelőször, nem is én hoztam először napfényre a tüneményeket; hanem állitották és fölhozták előttem sokan, a nélkül, hogy azok az ország szine előtt rágalmazóknak bélyegeztettek volna. Egyébiránt ez nézet és fogalom dolga. Én megengedem, hogy valakinek más fogalma lehet a közmorálról, nekem az, hogy ha a tisztviselők, és illetőleg a kormány közege ugy viselik magókat a törvények végrehajtásánál, hogy az által a közvélemény szerint, a mely nyilvánul bármit mondjon minister ur az „Albiná'-ról, nyilvánul a napisajtóban, nem csak az „Albiná"-ban, hanem az összes napisajtóban, ha, mondom, a közvélemény azt mondja, hogy igenis, itt meg ott roszul járnak el a törvénynyel, és ezt átalánosan beszélik: ez által igenis romlik a közmorál a népességben. Nem én vagyok az, ki először constatálom, hogy Temesmegye az ország valamennyi részei közt a legroszabban administráltatik. Ha még élne és itt volna boldogult Vukovics Sebő ur, kinek kitűnő moralitásáról valamennyien meggyőződtünk: bizonyíthatná, miként sokszor sóhajtott ő föl. hogy mily roszul és törvénytelenül administráltatik Temesmegye. Ha a minister ur erről nem bir tudomással: ezen nem csodálkozom, mert ő nagyon meszsze állott azon részektől. De azért ne vonja kétségben sőt ne tagadja egyenesen állításaimat. Miért nem hoztam föl soha panaszt Biharmegye administratiójára nézve? Méltóztassék megtudni, hogy ha fölszólaltam volna a költségvetés átalános tárgyalásánál, arra fektettem volna a fősúlyt épen Tisza Kálmán politikai programmjára nézve, hogy szeretném, ha ő jönne a kormányra; mert legalább annyit lehetne reményleni, hogy ő a közadministratiója alatt az egész országban legalább olyan administratiót fog eszközölhetni, a milyen Biharmegyében van. Biharmegyéből nem közöl az „Albina" olyan panaszokat az administratióra nézve, ámbár ott ép annyi a román nép és ép annyi levelezője van az „ Albiná" -nak, mint másutt. Mit bizonyít ez ? azt, hogy ott jobban becsültetik meg a törvény, és jobb a közmorál. Ezt csak azért hozom föl, hogy meggyőződjék a minister ur arról, hogy én nem ellenzéki princípiumból támadok meg valakit. Ezt nem teszem senkinek, annál kevésbé a kormány irányában, a melytől épen azt vártam az oly sokszor hangoztatott elveinél és szilárd akaratánál fogva, hogy e törvények pontosan meg fogja tartatni. Sohasem panaszkodtam én az iránt, hogy a törvény a román vagy más valaki ellen keményebben alkalmaztatik: ha helyesen történt. Méltóztassanak a törvényt jogosan és helyesen alkalmazni és nem fog soha az ellen részemről panasz tétetni. Én a dologból nemzetiségi kérdést sem csináltam. Ez eszem ágában sem volt. Ámbár, ha így átalánosságban veszszük a dolgot: bizony az átalános jog és igazság által nyer minden nép, tehát az által is, ha jól alkalmaztatik a törvény: ép ugy, mint veszít minden nép : ha roszul alkalmaztatik a törvény és mindinkább hanyatlik iiy esetben a közmorál. Jól megkülönböztette a minister ur interpellatiómban azt, hogy tulajdonkép én erre fektettem fősúlyt, s hivatkozom az egész házra: méltóztassanak megemlékezni, hogy ha ebben orvoslás nem történik : ez fogja tönkre tenni az országot. Egy országban, hol a közmorál nem igen tiszteltetik és nem vétetik szigorúan a törvények tisztelete : jog-állammá, cultur-állammá sohasem fejlődhetik. En sohasem tartok attól, és nem is panaszkodtam az iránt soha, ha némely törvények, ha azok az ország bizonyos részeire nézve károsak, — pedig vannak ilyenek, — ha azok, mondom, mégis szorosan alkalmaztatnak ; a panasz csak az: ha roszul, hűtlenül alkalmaztatnak. Én a fenyegetésekre mit sem adok, mert tudom, hogy a hol a fenyegetés alkalmaztatik: ott más teljes argumentum hiányzik; tudom, hogy a míg valamely ügyben, dologban, kérdésben valakinek alapos argumentuma van: addig nem folyamodik fenyegetésekhez. Én a minap, ámbár távol voltam, üdvözöltem a minister urnák azon erélyes kijelentését, hogy a magyar nemzetnek van még elég ereje, hogy széttiporja ellenségeit. Bár csak igaz is volna ez, bár csak minister urnák lenne ereje, de egyszersmind képessége is volna megismerni igazi ellenségeit a hazának, azon ellenségeit, kik a közmorált veszélyeztetik, sőt tönkreteszik kik a magyar becsületet sértik, és a kik compromittálják az ország és a nemzet jó hírnevét és legszentebb érdekeit. A minister urnák azon vádját, mintha én interpellatiómban valakit rágalmaztam volna : szintén határozottan visszautasítom. Én csakis a visszaéléseket jellegeztem ; a mennyiben pedig személyeket érintettem, tényeket is soroltam elő ellenők. A mi a minister urnák interpellatióm 4—5-ik pontjára adott válaszát illeti, azon fölszólalásomra, hogy a minister jogkörében intézkedjék a tömegesen kihagyott választők jogainak megmentése iránt; jól tudom, hogy e tekintetben az illetőségi biróság a curia,— igenis akkor, ha rendes jogsértésről van szó, ha a követett eljárásban, a jogfosztásban nincs sisthema; de hogyan lehessen a jelen esetben rendesen eljárni: ha teszem azt, a curiáhozi fölebbezés physikailag lehetetlen volna, épen az eljárás különös módja miatt ? Tegyük föl, hogy a minister ur meggyőződik arról, hogy 10.000 választó egy bizonyos megyében, ily módon, minden helyes ok nélkül kitöröltetett : lehet-e ez esetben appellatióról szó a curiához ? (Fölkiáltások: Miért nem ?) Azért nem , mert mindegyik választónak külön keli folyamodását írni, fölszerelni és fölterjeszteni; már most hol van azon