Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-395

395. országos ülés május 20. 1875. 205 be a megyéhez. Magfogható tehát, hogy a hir kellemetlenül lepett meg. Sejtettem mindjárt egy hivatalos humbugot, melynek merészségét bámulnám, ha nem tudnám, mily hatalmas pártfogói vannak a rendezőjének. Fölmentem a belügyministeriumhoz és az illető osztályfőnök úrtól azt az értesítést kaptam, hogy az illető szolgabírói jelentés beérkezett, s hogy, szerinte, a gyurgyevói lakosság tömegesen és hevesen követelte a községi elöljáróság fölfüggesztését és megváltoztatását, s miután nem hagyták magukat capicitáltatni, hogy az törvényellenes eljárás: karhatalomra volt szükség, a tömeget szétoszlatta és a főokozókat bezáratta, egyúttal kijelentette az osztályfőnök ur, hogy azon folyamodványról, mely nyilatkozás végett a szolgabírónak adatik ki a megye részéről, a jelentésben szó sincs. Kérem a tisztelt belügyminister urat: méltóztassék figyelmét ezen körülményre fordítani. A jelentés ugy lett elintézve, hogy kiadatott Bács-Bodrog megyének és a budai főhadparancsnokságnak jelentéstétel végett. Szerettem volna betekinteni az iratokba ; de a minister ur nem méltóztatott megengedni. (Helyeslés.) Nem vehetem rósz néven; mert meglehet, hogy oly dolgok nem valók közönséges képviselő profán szemeinek, különben már Schiller is azt mondja: „Der Mensch begehre nimmer zu schauen, was die Götter bedecken mit Nacht und Grauen." Kénytelen voltam saját forrásaimhoz fordulni, s ezek szerint a dolog igy áll: mikor az illető szolgabíró kezébe kapta az ellene intézett folyamodványt, távolról sem gondolt arra, hogy ez iránt a megye előtt nyilatkozzék ; hanem ellenkezőleg nyilatkozott a panaszlók előtt, hogy a dolog neki van átadva, s hogy ő kivüle más birájuk, más uruk nincsen. Persze, hogy a panaszlók lehangolfattak; de a gyurgyevói község elöljárói még vakmerőbbek lettek visszaéléseikben oly annyira, hogy egy oly törvényellenes határozat végrehajtásához is nyúltak, melyet nemcsak a megyei hatóság; de már a ministerium is megsemmisített volt. Az ennek folytán támadt elkeseredésből egy kis jelentéktelen összeütközés keletkezett a községházában a községi előljáró és a többi lakosok közt. Miután azonban néhányan a szolgabíróhoz mentek, az ellen panaszkodván: a szolgabíró azzal utasította el őket, hogy csak ők néhányan vannak, a kik ezt akarják, s hogy kivülök senkinek sincs panasza. Különben ő majd másnap odajő Gyurgyevóra. Mikor másnap nem jött, a lakosok türelmetlenek lettek, s valami 130 családfő elment Sablyára a szolgabíró lakására, s ott kijelentették, hogy nekik is ugyanazon panaszuk van; azonban a szolgabíró parancsára minden ellenállás és zaj nélkül megint hazamentek. Másnap a szolgabíró odajő Gyurgyevóra, a sablyai járásbiróval együtt megkezdte a vizsgálatot; de mikor azt látta, hogy a vallomások mind összhaugzók, félbeszakította. Este felé egyszerre 150 főnyi katonaság jelent meg a faluban; de mindamellett, hogy ők oly ellentállást vártak, hogy a falu előtt puskáikat töltötték, a faluban csendes némaságot találtak, és egy lélek sem mutatkozott az utczán. Meglepve kérdezték a katonatisztek, hogy hát miért jöttek, ki hivta őket. Arra azután a szolgabíró mindenekelőtt szorgalmazta az emiitett négy egyén bezáratását és Pancsovára leendő elvezetését, még pedig gyalog. Azután a katonaságot bequartélyozta, és pedig kizárólag oly lakosoknál, kik a szolgabíró ellen panaszkodtak volt. Másnap a szolgabíró odahivatta a egyes embereket és törekedett őket arra bírni, hogy panaszoktól elálljanak; mikor az nem sikerült: elutazott, maga után hagyván egy ostromféle rémállapotot. Elismerem, tisztelt ház, hogy különben rendezett, egészséges, európai közigazgatási viszonyok mellett jelen föllépésem talán időelőtti volna; mert nem mondhatom, hogy a minister urak részéről valami mulasztás, még kevésbé törvényellenes eljárás forog fön. Miután azonban a katonai karhatalommal sújtott lakosság, főleg a miatt, hogy épen azok, kik a szolgabíró ellen panaszkodtak, be lettek zárva: attól tarthat, hogy mindenki, ki egy szolgabiró ellen föllép, rútul fog járni, nem marad egyéb hátra, minthogy ezen helyről a minister urakat a visszaélésekre figyelmeztessem, és fölkérjem ezeknek elhárítására illetőleg megtorlására. Kérem az interpellatiot fölolvastatni. Huszár Imre jegyző (olvassa az interpellatiot.) Interpellatio a belügy- és az igazságügyminister úrhoz. Tekintettel arra, hogy a személy és vagyon biztonsága az állami existentiának főczélja és indokai; tekintettel arra, hogy a gyurgyevói úgynevezett lázadásban több, mint valószinü, hogy ez a szolgabiró hanyagsága részrehajlósága, sót provocatiója által előidéztetett; tekintettel arra, hogy nem gondolható egy alárendelt közeg ily merész experimentatioja előleges felsőbb, hanem is épen jóváhagyás, de lagalább tudomásul vétel nélkül; tekintettel arra, hogy oly eljárás egy nemcsak alkotmányos, ha nem átalában állampolgári alapjog, a kérelmezési jog közvetlen kijátszása; tekintettel arra, hogy ez által a netalán bűnös elöljárók visszaéléseiknek folytatására fölbátorittatnak, az elégületlenek azonban elfélemlittetnek; tekintettel arra, hogy a tömeges katonai bequartélyozást az úgyis elszegényedett nép el nem viselheti; tekintettel arra, hogy ily eljárás a volt határőrvidék népével az alkotmány eddig ismeretlen áldásait nem épen a legszebb oldalról ismerteti meg,