Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-394
Í94 39é. országos ülés május 19. 1875. szélyes azért, mert ez a bizottsági eljárás egyszerűen aláássa magát a parlamentalismust, ha nem is rögtön; de lassan, biztosan, olyformán, mint a hogy a folytonos eső átfúrja a követ. Én őszintén megvallom, tisztelt ház! nekem komoly aggodalmam van, én veszélyeztetve látom a czélbavett reorganisatio nagy művét; én megtámadva látom alkotmányunk alapját, a parlamentalis kormány-formát, a képviseleti rendszert. Fölfogásom szerint egész parlamentalis életünknek reconstructiojára van szükség. Bátor leszek mindezt kifejteni, és a mennyiben talán előadásomat nagyobb keretbe vagyok kénytelen foglalni, mint a hogy az első pillanatra szükségesnek látszik: méltóztassanak megbocsátani ; de e kérdés a parlamentalis rendszer legfontosabb elveivel van összeköttetésben; különben nagyon hosszas nem leszek. (Halljuk!) Azon kezdem, tisztelt ház, hogy az osztályok által való tárgyalási eljárást sem tartom szorosan a parlamentalismus organismusába beleillőnek. Nem kívánok most erről bővebben szólni; ez eljárás körülbelől túlélte magát, és sok a közül, a miket a bizottságokra nézve mondandók, ráillik az osztályokra is. Áttérek ezennel a bizottsági eljárás hiányaira. Méltóztatnak tudni, hogy a bizottsági tárgyalás mellett főérv gyanánt az hozatott föl, hogy egy budgetnek, vagy törvényjavaslatnak részletei komoly, alapos, beható tárgyalást igényelnek; ezt pedig nem lehet elérni a ház plenumában : szükség van tehát egy szűkebb bizottságra, a mely ezen kérdésekre nézve a ház bölcseségének és szakismeretének mintegy quintessentiáját, extractumát foglalja magában, és a mely a ház helyett e föladatot elvégezze. Nem kívánom első sorban kiemelni azon következtetésnek fölötte veszélyes voltát, melyet ez a fölfogás magában rejt, hogy tudniillik egy parlament nem képes a legislatiő egész munkáját elvégezni; hanem hogy szükség van egy csekély számú testületre. Azt sem használom érv gyanánt, hogy megengedhető az, hogy a ház, a parlament minden kérdésnek bővebb ismeretére 15 — 20 tagjának a többi 400 fölött mintegy kiváltságot ad az által, hogy számukra külön beható tárgyalást létesít. Azt az inconvenientiát sem emelem ki, a mely például az idén abból származott, hogy ezen bizottsági tárgyalások folytán sok száz képviselő, sőt az egész ház hónapokon át szünetelt; azt sem használom érv gyanánt, hogy czélszerü-e épen nálunk meghonosítani olyan rendszert, a mely a cliquek-, intriguák-, protectiók- vagy korteskedésekből származó gyűlölködéseknek oly íág tért nyit, mint ezen egész bizottsági eljárás, ugy legalább, a mint eddig divatban volt. Mindezeket a körülményeket, a melyeket, bár fontosoknak tekintek, érv gyanánt azért nem használom, mert csekélyekké törpülnek azoknak az érveknek súlya mellett, melyeket fölhozni szerencsés leszek. Első sorban a bizottsági előzetes tárgyalás ellen, azt tartom, nálunk igen nagy súlyt nyom Angliának példája, a mely semmi bizottságba történő előzetes tárgyalást nem ismer, a mely budgetet, törvényjavaslatot, egy szóval, minden törvény iránti előterjesztést azonnal a házba hoz be, és tárgyalás alá veszi a ház plenumában; a ház plenumában mondom: mert az, a mit Angliában eomitteenek, bizottsági tárgyalásnak neveznek, semmi más, mint a ház plénuma. Ugy is nevezik azt, hogy az egész ház tárgyalja e kérdést, a különbség a eomittee és a ház plénuma közt csak az, hogy az egyiken a comitíee elnöke, a másikon a ház elnöke elnököl és hogy a tárgyalásokban a comitteeben némi szólási restrictiók föl vannak függesztve. Ne méltóztassanak összetéveszteni az angol alsóház ccmitteejét a select comitte-vel, a mely semmi más, mint parlamentalís enquéte bizonyos törvényhozási munkálatok megtételére. A bizottsági tárgyalás után ugyanis az egész ház plenumában! tárgyalás merő forma; ott érdemleges tárgyalás csak egy van. Körülbelül a viszony az, mutatis mutandi a comitte és a ház plénuma közt, mint a hogy nálunk volt 1848. előtt a kerületi ülésezések és összes ülések közt. De ha állana is annak a fölfogásnak helyessége, hogy a budgetet vagy a törvényjavaslatot nem lehet alaposan a ház plenumában tárgyalni: tényleg meghiusittatik ez az által, hogy a bizottságban tárgyalt operatumot ugy átalánosságban, mint részleteiben a ház ismét tárgyalás alá veszi, és rajta jelentékeny módosításokat szokott tenni. Nem is lehet ez máskép, mert egy parlament sem a budget egy tételére, sem valamely törvényjavaslat egy §-ára nézve az érdemleges tárgyalás jogáról nem mondhat le: hacsak nem akar abdicálni, és egy bizottság által legisláltatni. Nem eredményez tehát ezen egész eljárás semmi mást, mint a tárgyalásoknak ok nélkül való kssitását; oly rendszernél pedig, mint minő a parlamentalis, melynek hibája különben is a lassúság: ez kétszeres hiba. Nem is vagyunk képesek haladni. A legfontosabb törvényjavaslatok elintézetlenül maradnak; az egész év jóformán csupa budget-tárgyalással folyik el, és ennek nem a sok beszéd az oka; de e bizottsági tárgyalások retortaszerü rendszere, mely minden kérdés elintézésénél két-háromszorosan annyi időt vesz igénybe, mint a mennyi arra szükséges. Még nagyobb és fontos elvi kifogásaink vannak az egész eljárás ellen. Be kell látni mindenkinek, hogy nem lehet létjogosultsága egy ily bizottság-