Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-382

10 382. országos ülés május 5. 1875. lottiik Horvát Boldizsártól nem egyszer, hanem igen sokszor ismételve, és mi volt az eredménye? Semmi. Továbbá uralgás a tervszerűtlen, rendszertelen politikában, melynek tervszerütlenségét, rendszertelenségét ezen ellenzéki padokról épen Tisza Kálmán bizonyította fényesen, és fölszólalása akkor szintén ezen padokról zajos helyesléssel fogadtatott. Mire hivatkozott az előttem szólott képviselő ur? Arra, hogy ő utódja azon pártnak, mely fölszabadította a földet. De a föld már föl van szabadítva ; igen kevés és oly maradékok vannak még hátra, melyeket önök nem fognak egyhamar fölszabaditani, épen az igen sanyarú pénzügyi viszonyok miatt, és önöknek, kik azt mondják, hogy csak az legyen a kormánynak és a pártnak programmja, a mi napirenden van: önöknek ez nem képezheti programmját, mert ez napirendre pénzügyi helyzetünk miatt nem jöhet. Hivatkozott a képviselő ur az egyenlőségre, a hivatalviselés egyenlően való jogositottságára. Ezek már valósítva vannak, ezek már emlékeket képeznek, melyek ma már nem képeznek pártalapot, mert azok már a múlt és nem a jövő birodalmát képezik. Nem képezhetik alapját oly pártnak, mely arra van hivatva, hogy a jelen sanyarú helyzetből kivezessen és egy jobb jövőt biztosítson. Ezeknek előrebocsátása után meg kell jegyeznem, hogy kellemesen esett hallanunk, hogy legalább van, a ki akarja a kormánypárt részéről azt bizonyítani, hogy a kormánynak van programmja; mert sem a pénzügyminister ur, sem a belügyminister ur ezt nem tette; hanem ők ugy tettek, mint rendesen szokott történni a fiatal asszonyokkal. (Derültség.) A boldog házasság első napjaiban megkísértik, mi módon uralkodhatnak férjeik fölött: egyik mérgelődéssel, a másik élczczel, a harmadik pedig többé-kevésbé kellemetlen dolgokkal. {Nagy nevetés.) Épen igy tett a pénzügyminister ur. Első föllépésre sikerült neki méregbe jönni, azóta folytonosan mérgelődik, és azt gondolja, hogy valahányszor programmot kérnek, mindig ugyanazon mérgességgel fog felelni, hogy ő nem ad programmot. A belügyminister urnák pedig élezei sikerültek és azóta élezel is, de hogyan? Ugy, hogy azon hang és modor ellen tiltakozni igazán kötelességnek érzem. (Ellenmondás a középen.) Mert ha ezen hang és ezen modor a képviselőházban mindkét oldalról folytattatik : akkor itt nem parlamenti vitatkozások, hanem parlamenti pofozkodások lesznek, (Nyugtalanság.) s a belügyminister ma már nem egyes képviselő, a ki választóit képviseli: ma a kormánynak tagja, Magyarországot is képviseli. Mert ezt nem lehet szem elől téveszteni, és képzeljék el önök, hogy ha jó társaságban ily modorú élczelődések történnének kölcsönösen, mint tegnap hallottuk a tisztelt belügyminister úrtól: akkor lehetséges volna-e a társas-élet? De képzeljék azt, hogy ha a belügyi közigazgatás egyes közegei az egész lépcsőzeten le mind ugyanazon hangon kezdenének beszélni, és a különböző fokozatok alábbszállásával egyszersmind a műveltség apadván, gondolják el, milyen hangon fognának majd velünk beszólni a drabantok? (Nevetés.) Magyarország rendőri közegeiről most is igen rósz véleménynyel vannak külföldön, és a belügyminister ur beszéde azt nem czáfolta meg. De szükséges ez azért is ; mert én oly nagy tekintélynek, lángelmü férfinak tartom, ki nem ok nélkül, és méltán tekintetik az országban mintaképnek, irányadó embernek, és ily embertől, hogy ha ily helytelen és nem parlamentbe illő eljárást látnak : igen sok utánzóra fog találni, és akkor ugy leszünk, mint a hamis pénztverővel, hogy egy nagy bűnös kezdi és ezer ártatlan ember folytatja a hamisítást, tovább adván a hamisítványt. A pénzügyminister ur eddigelé nem tett egyebet, minthogy a megelőzött pénzügyminister hagyatékát nyújtotta be és tárgyaltatta le, és a folyó ügyeket elintézte. Maguk ezen törvényjavaslatok is mind oly szatócstermészetüek ; mert ha valamelyik szatócs ki akarta volna gondolni Magyarország pénzügyének javítását: kigondolta volna először azt, hogy mije nincs, és mindarra, a mije nincs, adót hozott volna javaslatba. Pénzügyeink rendezésére legelső föltétel, és a mit igenis a megelőző pénzügyministernek erélyesen lobbantottak szemére, a kik most a kormányon ülnek, azt, hogy nincs pénzügyi inventioja; és a pénzügyminister, akinek már most egy pénzügyi inventiovaí kellene igazolni azon helyen való létét, és kellene igazolni épen azért, mert ő volt az, ki a megelőző pénzügyministernek politikáját helyeselte, és akkor pártfeleinek az üdvözlések egész turbillonja vette körül, és most a pénzügyminister ur inventio helyett egyebet nem tesz, minthogy nem akar programmot adni, és hasztalan szólittatik föl, azt mondja: ott van a programúi a folyó ügyekben. Hiszen az eddigi kormányoknak is az volt főbajuk, hogy a folyó ügyeknél egyebet nem intéztek el, és rendszeres javaslatokkal, melyek a jövőre kihatnak, nem léptek elő : azt pedig az ingerültséggel nem pótolhatja, mert a pénzügyministertől eszmét várunk, nem pedig haragot. Haraggal, és azzal a sok szavazattal és sok helyesléssel, a mi az önök háta mögött van : nem fogják az állam hitelezőit kifizetni, mert azoknak pénz, nem votum kell. Kereskedelmi és közlekedési politikája nem volt az országnak, ez volt, a mit hangoztattak folyton és egy helyes kereskedelmi és közlekedési politikának életbeléptetése indokolta azt, hogy e jelenlegi kormány lépjen a régi helyébe. És azt ta-