Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-392

168 392. országos ülés május 15. 1875. Hozzáadandó a Zsedényi indítványához a következő uj bekezdés: „Egyúttal a belügynűnister utasittatik, hogy az illetéktelenül kiutalt nyugdíjtöbbletek visszafizettetését a jogkörének határát túllépett ministertől eszközölje." Bátor vagyok ezen pótinditvány elfogadását ajánlani. Wächter Frigyes jegyző (újra fölolvassa Lázár Ádám pótinditványát.) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Én csak egy igen rövid megjegyzést akarok tenni a szőnyegen lévő kérdéshez. Én a bizottság által itt javaslatba hozott nyugdijakra kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy jogos követelést ezek az urak nem tehetnek. Nem akarom fejtegetni, hogy mennyire méltányos, vagy más tekintet mennyire szól a mellett, hogy azon nyugdijak, melyeket éveken át élveztek az illetők, ezentúl is élvezzék; hanem én azt mondom, hogy az ország jelen pénzügyi állapotában nekünk oly embereknek, a kiknek jogos igényei az államon nincsenek: fizetéseket utalványozni nem szabad. (Helyeslés a szélső bal felől.) Különben nem is politikus ezen nyugdijak utalványozása; hiszen azon urak, a mennyire én tudom, mind oly hivatalokban szolgáltak, a melyek a törvények által el voltak törölve, tehát alkotmányellenes hivatalok voltak, a melyek ideiglenesen visszaállíttattak azon kormány által, a mely hazánk alkotmányának megsemmisítésére, országunk elnyomására törekedett. Az tehát nem politikus eljárás, hogy mi, a kiknek elvégre is sikerült annyi fáradság, küzdelem, szenvedés után az alkotmányosságnak legalább egyrészét visszavenni, hogy mi akkor, midőn itt mint törvényhozó-testület tanácskozunk : jutalmazzuk, nyugdíjazzuk azokat, a kik az alkotmány megsemmisítésére törekedtek azon kormánynyal, a mely országunk elnyomását tűzte ki czélul. Ez igen rósz példa a jövőre, igen rósz garantiája volna az alkotmányosságnak. Ha az ország jelen pénzügyi viszonyai közt megkívánja minden polgárától, hogy közgazdászati viszonyainkhoz arányitva túlságos áldozatokat hoz- j zon és túlságos terheket viseljen, ha megkívánhatják sokan, mint magam is megkívánom, hogy azok, kik teljesített hasznos szolgálataikért az ország j pénztárából fizetéseket húznak, hogy e fizetések J bizonyos százalékát áldozatkép a haza oltárára tegyék le: akkor bizony nem panaszkodhatnak azok, kiknek semmi joguk, semmi igazságos követelésök az államtól nincsen, ha fizetésűket beszüntetik. Szóval, ha mi olyan uraknak, — mert hisz ezek urak, itt nem szólhatnak emberiségi könyörületességi tekintetek, — azt mondjuk, hogy tovább azon pénzt az ország jelen viszonyai közt, melyre semmi érdemeket nem tettek és semmi jogos igényt nem formálhatnak, fizetni nem akarjuk és nem fogjuk : ugy hiszem, hogy ők, habár roszul esik is ez nekik, de komolyan magok sem fognak neheztelni. Ennélfogva én pártolom az államszámvevőszék nézetét és Zsedényi indítványát. A mi a belügynűnister urnák tegnap tett észrevételeit illeti, azok közül csak egyre akarok némi megjegyzést tenni, ez az, a mivel beszédét végezte, mondván: „hogy ezen urak, egyet kivéve, nem tartoznak a szabadelvű párthoz, hanem azokhoz, kikkel mi itt mindennap csókolódni törekszünk." Én azt hiszem, hogy a belügynűnister urnák e frázisát eszébe juttatták a fusio örömnapjaiban történt ölelkezések. Biztosithatom a belügynűnister urat, hogy ilyesmi köztünk és a túlsó oldalon ülő képviselő urak közt nem történt, s arra kilátás nincsen; de az eredmény, melj et a Lloyd-épületben történt összeölelkezés előidézett: sem bátorít arra, hogy ezen példát kövessük. Különben is köztünk és a túloldalon ülő urak közt igen sok tekintetben ellenkező nézetek vannak, némelykor homlokegyenest ellenkezők. Hogy mégis az történik, hogy mi a nű szempontunkból, ők a tőlünk nagyon eltérő ellenkező szempontból indulva ki, a programm és iránynélküli kormány magaviseletével megelégedve nem vagyunk, s azt mindkét oldalról megtámadjuk: ugy hiszem, ez a kormány állását nem nagyon erősiti; de a mellett bizonyít, hogy bármely oldalról tekintessék is a kormány állása és magaviselete, helyesléssel nem találkozik. Azt hiszem, hogy nem nagy szolgálatot tesz a kormánynak a belügynűnister ur, midőn azt mondja, akár jobbról nézi, akár balról nézik, mindenütt roszalják. Ez, nézetem szerint, a kormánynak erőt nem kölcsönöz. E néhány megjegyzést akarván csak tenni, kijelentem, hogy pártolom Zsedényi képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Elnök: Szólásra nem lévén senki sem följegyezve, kérem, méltóztassanak a kérdéseket meghallgatni. Először is a tisztelt ház figyelmébe hívom föl, hogy az államszámvevőszék 682., 919., 920. és 921. tételek alatt fölsorolt egyénekre nézve a nyugdíj-többlet megszüntetését hozza javaslatba, melynek ellenében a zárszámadási bizottság véleménye az, hogy az állami számvevőszék ezen kívánsága meg nem adható. Ennek ellenében Zsedényi Ede képviselő ur beadta a következő határozati javaslatot, mely egészben föl fog olvastatni. Wächter Frigyes jegyző (olvassa:) Elnök: Ehhez egy pótinditványt adott be Lázár Ádám képviselő ur, ez is föl fog olvastatni. Wächter Frigyes jegyző (ujm fölolvassa,)