Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-391

158 391. országos ülés május 14. 1875. 388, és 389. tételek alatt előnevezett és 1867. évi márczias 10-ke előtt nyugalomba helyezett nyugdijasokra nézve is azt követelte, hogy szintén a központi nyugdíjasok közé tartoznak. De ez tévedésen alapul: mert az itt megnevezettek nem szolgáltak 1849. és 1867-ik évek között tettleg fönállott azon központi kormányközegeknél, melyek az 1870: IX. törvényezikk 2. §-ának második pontja alatt elősorolva vannak. Ezek nyugdijait tehát a magyar állam terhéről elhárítani részben sem lehet. Elnök: Ez a zárszámadási bizottság véleménye. Ennek ellenében vau Zsedényi képviselő ur módositványa, melyet szintén fölolvastatni kérek. Beöthy Algernon jegyző (újra fölolvassa :) Elnök: Most kérdem a tisztelt házat, méltóztatik-e a zárszámadási bizottság véleményét elfogadni ? A kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A ház a zárszámadási bizottság véleményét nem fogadja el. Méltóztatik-e a tisztelt ház elfogadni azt a módositványt, a melyet ugyanebben a tárgyban Zsedényi képviselő ur adott be? A kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A ház a módositványt elfogadta. Beöthy Algernon jegyző (olvassa:) „11. Az 1867. évi márezius 10-ke után nyugdíjazottak jegyzékére vonatkozólag. Az állami számszék a D) kimutatásban foglalt 682., 919., 920, és 921. tételei alatt fölsorolt egyénekre nézve fölhívta a belügyministeriumot, hogy azok részére kiutalt nyugdíj-többletet szüntesse meg. Ezen egyének a következők: 682. tétel alatt Krászonyi József, ki 1868-ik évben nyugdíjaztatott, utolsó szolgálati minősége szerint mint úrbéri főtörvényszéki előadó 3.150 forinttal. Ez összeg az 1866-ik évi szabályzat ellenében illető összegnél több 787 frt 50 krajezárrab E többlet azon 7 év 4 napi szolgálatára esik, melyet mint Pest városi főpolgármester, az absolut időszakban töltött el. 919. szám alatt báró Vay Miklós, ki különböző oly hivatalokban, melyek után nyugdíj az 1848. évi szabályok szerint nem jár: 32 évet töltött; mint m. kir. udvari kanczellár, nyugdíjaztatott 8.000 frttal. Az egész összeg szabály elleni többlet. 920. szám alatt Károly László mint alkanezellár nyugdíjaztatott 5.2 50 frttal. Utolsó beszámítható hivatali illetménye volt 1.260 frt. Ezután az 1866. évi szabályok szerint járna nekie nyugdíj 420 frt. Tehát nyugdíj -többlete 4.830 írt. 921. szám alatt Beké Kálmán mint alkanczellár nyugdíjaztatótt 5 250 frttal. Utolsó beszámítható illetménye 3 9 37 frt 50 kr; nyugdíj-többlete 1.312 frt 50 kr. Igaz, hogy az ezen nyugdijasok részére kiutalt többletek oly hivatalok után vannak kiutalva. melyek a képviselőház 1870. évi márezius 22-ki határozatának a) eathegoriájába tartoznak, és igy melyek után nyugdíj nem járt volna. De miután ezen nyugdijakat a felelős magyar alkotmányos ministerium a 682. és 921. sz. alattiakra nézve 1868-ik évben, a többire nézve pedig 1867. évben állapította meg, tehát előbb mint az 1870. évi határozat sokszor emiitett cathegoriái fölállittattak volna; miután továbbá ugy az 1868-ik évi deezemberi, mint 1870. márcziusi határozat egyrészt az absolut kormány által folyóvá tett nyugdijakra érthetők s alkalmazhatók; a törvényes kormány által megállapított nyugdijak érvényének megszüntetése ellenben alkotmányi lehetetlenség: az állami számszék kivánatát a bizottság megadhatónak nem véli." Zsedényi Ede: A képviselőháznak 1870. évi márezius 22-én 1626. sz. a. hozott határozata szerint az 1849. év óta nyugalmazottak közül nem illeti nyugdíj azokat, a kik az absolut kormány alatt politikai közigazgatási kormánytestületeknél, tanácsosnál nagyobb rangban voltak, és kik a törvényhatóságokban főnöki hivatalt viseltek; ezek nyomán az állami számszék a D) kimutatásban fölsorolt és ezen cathegoriához tartozó egyének részére kiutalt nyugdijat illetőleg nyugdíj -többletet megszüntetendőnek véli. A zárszámadási bizottság elismeri, hogy az érintett határozat szerint a kiutalt többlet: 14.930 frt, megszüntetendő lenne: miután azonban az 1870. márezius 22-én hozott határozat kirekesztőleg az absolut kormány által folyóvá tett nyugdijakra alkalmazható; az alkotmányos ministerium által megállapított nyugdijak érvényének megszüntetése ellenben alkotmányi lehetetlenség: az állami számszék véleményét elfogadásul nem ajánlja. A bizottság ezen állításának jogosultságát kereken tagadom, ki már 1868. deczember 5-én a nyugdijak kérdésében az ismeretes határozatot épen azért indítványoztam, mert az akkori magyar ministerium semmi tekintettel sem lévén hazánk törvényes nyugdíj szabály aira, a törvényhozás hozzájárulása nélkül azon nyílt császári parancs nyugdíj szabályai szerint járt el, mely két hónappal előbb, 1866. deczember havában adatott ki. és igy hazánkban ezelőtt soha nem is alkalmaztatott: ez által pedig országunkat terhelő nyugdijakat 700.000 írttól egy év alatt 1,800.000 írtig szaporította. Igaz, hogy az országba hozott számos külföldi tisztviselőket minél előbb hazájokba vissza kelletett származtatni; de azt sem igazságosnak, sem méltányosnak nem tarthattam, hogy miután az osztrák kormány 1849. évben hazánk kormányzatát átvévén, az akkori törvényhatósági alkotmányos tisztviselőktől, az 1848. előtt fönállott magyar nyugdijszabályok alapján, a nyugdijt megtagadta: a magyar ministerium 1867-ben az absolut kormány törvénytelen szolgabiráit és egyéb közegeit illetéktelen nyugdijakkal megajándékozza.