Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-391
391. országos ülés május 14. 1S75. 155 tisztelt előadó ar mondott: akkor, ha nem volna is insinuatio, maga szolgáltatna alkalmat arra, mivel daczára annak, hogy maga is bevallja, hogy ezen 58 egyén a ház határozatainak értelmében végkielégítésben volna részesítendő, birói Ítélet helyett könyörületességet és elnézést javasol, kérvén a tisztelt házat, hogy nyugdijukat ezentúl is hagyja meg. Engedje meg tehát a tisztelt bizottság, ha arra kérem, hogy ne mondja azt, hogy neki kötelessége a ház határozatait szigorúan alkalmazni, mivel ezen elv ellen, melyet fölállított, ő maga vétett. Én e tekintetben, miután azt hiszem, hogy vannak egyének ezen 58 között, a kik igen csekély nyugdíjjal vannak ellátva, sőt ezen 11 egyén között is vannak, a kik 200—800 forint nyugdijat húznak, s igy ezeknek összes nyugdija 2.300 forintot tesz, holott végkielégitésökre 200 forinttól 1.200 forintig terjedő összegek vannak előirányozva, mondom, ezek semmi esetre sem oly egyének, mint azok, kiket ezen 58 közül elősorol az előbbi lapon a bizottság. De ha könyört akart gyakoroltatni bizonyos tekintetben a szolgáknál és a csekélyebb fizetéssel nyugdíjazottaknál: ezt ajánlhatta volna eltérőleg a ház határozatától, mint nem biró. Sajnálom, hogy azon egyének közt vannak igen szegények; hanem azt hiszem, hogy az ország adója igen nagy részben sokkal szegényebbektől hajtatik be, és pedig könyörtelenül, még az adóvégrehajtást szabályozó törvény ellenére is : akkor nem tehetek róla, ha magamat a ház határozata ellenére abba a könyörületes helyzetbe nem helyezhetem, melybe a tisztelt előadó ur magát helyezni jónak látta a ház határozata ellenére, és ezért e tekintetben két javaslatot teszek le a ház asztalára. Az első igy szól: „A 19. lap B. pontjában a számszék által 24.703 forint 50 krajczárral végkielégithctőnek ajánlott egyénekre nézve a számszék véleményét, hogy elégíttessenek ki végkép: elfogadtatni kérem." A második pedig, mely a kilencz egyénre vonatkozik, igy szól: „A zárszámadási bizottság jelentése a 20. lapon előadott és megnevezett kilencz egyénre nézve a könyörületi elnézést hozván javaslatba, és igy az államot évenként 2.303 forinttal kívánván igazságtalanul terhelni: alólirt képviselő a számszék véleményéhez csatlakozva, a nyugdíj további fizetését megszüntetni és őket végkép kielégíttetni kéri." Beöthy Algernon jegyző (újra fölolvassa Madarász József határozati javaslatát.) Molnár György előadó: Tisztelt ház! A fölolvasott két határozati javaslatra csak azon egy észrevételem van, hogy az államszámszék az illetőket egyátalában nem kívánta végkielégítésben részesíteni, sőt az államszámszék a maga jelentésében előadta azon okokat, a melyeknél fogva a nyugdijat ezeknek járatni kívánja; tehát a zárszámadási bizottság egyátalában nem az államszámszék jelentése ellenében tette ezt a módositványt; sőt inkább azzal tökéletesen egybehangzólag. Itt tehát a tisztelt képviselő ur hibázni méltóztatott. Sőt ép azon birói szempontból, melyet jónak látott annyiszor fölhozni, daczára annak, hogy az államszámszék ezen egyénekre észrevételt nem tett, kötelességének ismerte a bizottság fölhozni ezen egyéneket, mint olyanokat, kik a képviselőház 1870. márczius 22-iki határozata alá esnek, és illetőleg, — ha a ház akarja, — eshetnek. Itt mi, mint bíróság, megtettük kötelességünket; hanem, tekintettel azokra az indokokra, melyeket a számvevőszék fölhozott: azt mondottuk, hogy utoljára is a képviselőháznak, mint legfelsőbb politikai bírónak joga, sőt sokszor kötelessége bizonyos humanitási tekinteteket figyelembe venni. Ha a tisztelt ház akarja: vegye figyelembe; ha nem akarja, ne vegye. Ebben tehát a zárszámadási bizottság tisztán azon álláspontot foglalta el, hogy egészen a képviselőházra bizta ezen ügyet. Méltóztassék akár azt határozni, hogy ezek kielégítést nyerjenek; akár azt, hogy ezentúl is folyósittatik a nekik meghatározott nyugdíj : a képviselőháznak határozata a bizottságot nem sérti, mert ez egészen közönyös állást foglal el. Tisza Kálmán belügyminister % Tisztelt ház! Én azt gondolom, hogy ezen kérdést jól meg kell érteni. Megvallom, a jelentés engem is félrevezetett; de ha jól vagyok értesülve, itt nem arról van szó, hogy a 20. lapon megnevezett kilencz egyének nyugdija fizettessék ezentúl is; hanem arról van szó, hogy ámbár tiz évet még nem szolgálták volt: a végkielégítést mégis megkapják, és ezen végkielégítési összeg a 20. lapon előforduló 24.00 0 forint van fölvéve. Nem tudom, igy áll-e dolog? Molnár György előadó: Tisztelt ház! A dolog tisztán áll. Az mondatik a jelentésben, hogy van 58 olyan egyén, a ki nem szolgált tiz évet oly államszolgálatban, a mely után nyugdíj járna; azonban ezek között csak kilencz van olyan, kinek szolgálata tiz évnél kevesebb. A többiek szolgálatának egy része államszolgálatba esik, a másik nem. És minthogy az 1848. előtti nyugdijszabályzatokat igen sokszor tekintetbe kívánta vétetni: az államszámvevőszék is figyelembe vette. Tehát 58 egyén közül csak kilenczre nézve áll szigorúan azon szempont, hogy nem szolgált kilencz évet sem állam-, sem más szolgálatban. Ugyanezért vette külön helyen föl ezen esetet a bizottság, hogy egészen világos legyen a helyzet. Ismétlem 58 egyén közül kilencz szolgált csak tiz évnél kevesebbet, a többi szolgált ugyan; de részint megyei, városi vagy állami szolgálatban. Most 20*
