Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-390
390. országos ülés május 13. 1875. 135 tekintve továbbá, hogy az önsegélyzési társulatok, egyletek és népbankok, ha üzletök a társulat tagjainak nyújtott segélyezésen vagy előlegezésen kivül más nyereményre és kereseti ágra nem terjed ki, az üzleti és betéti könyvekre nézve mind a volt absolut kormány pénzügyi szabályai, mind az 1869. évi XVI. tör vény ez ikk 5. §-a értelmében bélyegmentesek ; tekintve végre, hogy az önsegélyezés elvei alapján alakult segély egyletek fönállása az olcsó hitelt szükséglő kereskedőre, mezei gazdára és iparosra nézve, különösen hazai hitelviszonyaink közt, valóságos életkérdést képez: kérdem az igen tisztelt pénzügyminister úrtól: 1. Törvényesnek és nemzetgazdászati szexpontból indokolhatónak tartja-e a pénzügyminister, hogy a marczaü segélyegylet terhére az egyes betéti könyvecskék után 142 forint 50 krajezár bélyegilleték rovatott s a folyó évre 168 forint 88 krajezár jövedelmi adó vettetett ki? 2. Ha törvényesnek tartja: hajlandó-e az 1871. évi 20.306. szám alatt kelt pénzügymim'steri rendeletnek s az illető adókivető és fölszólamlási bizottságok eljárásának törvényes alapjait kimutatni, s ezáltal a segélyegylet tagjait megnyugtatni? 3. Ha pedig nem tartja törvényesnek: szándékozik a marczali segélyegyletet az illetéktlenül rárótt bélyegilleték és jövedelmi adó terhe alól fölmenteni, egyszersmind az illető adókivető és fölszólamlási bizottságokat a törvény értelmében leendő eljárásra utasítani ? Elnök: Ki fog adatni a pénzügyministernek. Ugron Gábor: Kérdést van szerencsém a tisztelt pénzügyminister úrhoz intézni, melyet minden indokolás nélkül kérek fölolvastatni. Beöthy Algernon jegyző (olvassa az Ugron Gábor által beadott interpellatiót.) Tekintve, hogy a három-aranyosszéki és udvarhelyszéki huszár-családok magántulajdonát képező, az állam kezelése alatt tartott lótápalap kérdésében Tisza László és Bakcsi Ferencz képviselők többszörösen interpellálták a kormányt és választ még eddig nem kaptak; tekintve, hogy ezen ügy legfelsőbb helyen már másodszor is eldöntetett, sőt végrehajtása meg is sürgettetett; tekintve, hogy a bel- és vallásügyi ministeriumok által ezen leirat még a múlt kabinet idejében letárgyaltatott és megállapittatott, hogy a lótápalap a közoktatásügyi ministerium alatt álló alappá átváltoztatandó; tekintve, hogy az illető székely székeket erről értesítő tudósítás már a kiadó-hivatalig hatolt volt; kérdem: van-e tudomása a tisztelt belügyér urnák arról, hogy ezen értesítések hónapok óta visszatartatnak? szándékozik-e a legfelsőbb helyről leküldött végzést minél hamarább kiadványoztatni ? avagy ő felségének egy ujabb és harmadik, az érdekeltekre nézve kedvezőbb megoldást szándékozik-e tanácsolni? Elnök; Ezen interpellatio ki fog adatni a belügyminister urnák. Tisza Kálmán belügyminister: Tisztelt ház! Ezen interpellatiora igen egyszerűen s röviden felelhetek. Arról, hogy már egészen majdnem a kiadványozásig jutott volt e kérdés akkori megoldása: igenis van tudomásom. Nem történt meg a további lépés azért, mert az én kérésemre az illető minister ur fölfüggesztette azt, hogy legyen idő saját hatáskörömben megfontolni: nem lehetne-e a kérdést az illetők óhajtásának megfelelőbben megoldani és ennek lehetősége iránt a szükséges, a kellő lépéseket megtenni. Ebben áll az ügy ma s én részemről épen azért, mert óhajtom azt még megfontolás alá venni, és illető helyen is megfontolásra ajánlani, vajon nem lehetne-e az illető családok saját kéréséhez inkább alkalmazva megoldani az ügyet: az expeditio megtételét még most elrendelni nem szándékozom. (Helyeslés.) Ugron Gábor; A tisztelt belügyminister ur válasza által tökéletesen meg vagyok nyugtatva, miután hatáskörében nem is tehetett egyebet, s e szerint köszönettel fogadom a feleletet. Elnök; Az Ugron Gábor képviselő ur interpellatiojára adott válaszát a belügyminister urnák a ház tudomásul venni méltóztatik. (Helyeslés.) Tisza Kálmán belügyminister: Még egy másik interpellatiora is kívánok ez alkalommal felelni. Szederkényi tisztelt képviselő ur május 1-én a következő interpellatiót intézte hozzám : Kérdés a tisztelt belügyminister úrhoz. Hevesmegyebeli gyöngyös-oroszi községben ottani lakos, Szabó Mihály, ki templomba ritkán, vagy épen nem is szokott eljárni, egyik vasárnap a helybeli római katholikus lelkész predikátiojának tárgya lőn, mint vallástalan templomba nem járó egyén. Szabó Mihály ezen kipredikálás miatt méltóIag neheztelvén, levelet intézett a lelkészhez, igen müveit hangon irott levelet, melyben a vallás iránti bölcsészeti nézeteit kifejtvén, figyelmezteti a lelkész urat az ily kipredikálás rósz és veszélyes oldalaira, még a vallás szempontjából is. Ezen levelet a lelkész Földváry Sándor szolgabírónak adta át, ki is gyöngyös-oroszi községben megjelenvén, a községi képviselőtestület előtt következő itt röviden előadandó Ítéletet hozott: Mert Szabó Mihály e levélben a lelkész ellen bizalmatlanságot terjeszt, a lelkész ur becsületét sérti: 24 órai börtönnel fenyíttetik, s az Ítélet végrehajtása után föllebbezheto.
