Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-388

388. országos ülés május 11. 1875. 113 A ki tűzetésen foglalkozott a vasúti kérdésekkel és néha-néha bepillantott annak ügyeibe: az tudja, hogy a Magyarországra átplántált chablonszerü rendelkezési intézkedések, kiszámított fogások, miképen mennek a vasutaknál; a ki tudja, hogy van a consortiumnak három tagból álló triumvirátusa, a mely áll az építőből, az épités ellenőrzésére fölfogadott főmérnökből és az igazgatótanács, vagyis annak vezérigazgatójából, hogy azok mi ehabrusgeschaftelést űznek, melynek levét utoljára a keresztények, vagyis a szegény részvénytársulat, vagy az állam iszsza meg: az igen könnyen az ilyen veszélyes s milliókra rugó követelések elintézését nem örömest bizza bárkire, legyen az bár a legfedhetetlenebb egyén is. Tudjuk, hogy mindenütt ugy a keleti, északkeleti és minden más vasútnál bizonyos egyenlő módozatok szerint járnak el, ugyanazon fogások, intriguák, előlegesen kiszámított esempészkedések mozzanatai tapasztalhatók ; minden vasuttársulatnál először egy primitív előmunkálat alajrján praecisirozzák az építésre szükséges költségeket, és a részvénytársulat által befizetett összegből a fölösleget, mint már bizonyos nyereséget előre zsebre dugják. Azután másodszor minden vasútnál az épités rendes engedményesét áttravestálják építő vállalkozóvá és azon főmérnök, kinek ellenőrizni kell az ő munkálatát: ugy dolgozik, hogy annak legyen belőle haszna és midőn ez megpénzelte magát, odább áll, és egy meggondolatlan unio-bankot behúznak a kelepczébe, és vagy az építést a társulatnak vagy az államnak nyakán hagyják. Hiszen tekintsük az unio-bank eljárását; ha én lettem volna a minister, miután olyan szemtelen volt, hogy az építések kiszámított összegének 45 milliónak felét, azaz 22V2 milliót követelt kárpótlásul, és utoljára abból is annyit engedett, hogy lejött 5 millióra : azt mondtam volna neki, mint Windischgratz: „Mit Rebellen unterhandle ich nicht," hogy „mit Betrügern verhandle ich nicht." A kárpótlást megadni általánosan csak két esetben lehet jogi szempontból : ha az engedélyokmányon tul teljesítések tétettek; méltányosság szempontjából, ha olyan elemi csapások érték a vállalkozót, melyeknek elhárítása nem áll az emberi hatalom körében, mint például ha földindulás tuneljét beomlasztatja stb. Specialiter Magyarországon van egy harmadik, tudniillik a királyi orgánumok hanyagsága és mulasztása, és a magyar vasutak kataszteri követeléseikben ez viszi a főszerepet. A mi az elsőt, a túlteljesítéseket illeti: én nem értem, miképen jönnek ezek évek után előtérbe; mert hiszen egy vasút-építő túlteljesítéseket a királyi orgánumok tudta és befolyása nélkül nem tehet, ő adja a tervet, kötelessége fölügyelni, s az ő fölvigyázata ellen őrködése alatt hajtatik végre. KÍPT, H. NAPLÓ, 18^. XVII. KÖTET. Ennélfogva a követelések vagy nem igazak, költöttek'; vagy ha igazak: akkor a királyi orgánummok felelősek, kik a mulasztásokat elkövették, a teljesített változtatásokat azonnal nem collaudirozták s a túlköltségeket nem liquidáltak. Nem lehet az, hogy mindig ezen szegény nemzet szenvedje kárát azon bűnöknek, melyeket a királyi orgánumok haszontalansága, hanyagsága okozta. Hát olyan szerencsétlen nemzet vagyunk mi, melyet az ág is huz, hogy minden másért mi vagyunk a bűnbakok; hogy nekünk nem enged senki, s mindennek mi engedünk, s mások vétkeit is nyakunkra kell vennünk ? Ez, uraim, nem lehet. Ezen gyávaságnak egyszer már végét kell szakítani. A tisztelt közlekedési minister ur megemlíti a szükséges forgalmi eszközök hiányát, s ennek következését, azon sok szenvedést, melyben a vasutak sínylődnek, mint a kassa-oderbergi, mely váltók nyomása alatt áll, s uzsorások körmei közt sinlődik s azt mondja, hogy ezeken garantia fölemeléssel azonnal segíteni kell. Ez előttem megint csodálatos. Maga a minister ur azt mondja, hogy a forgalom nagyon gyéren megy. Annak idejében, midőn a vasúti concessiók adattak, az ország legkikiáltottabb szakértői, mint előttem szólt tisztelt képviselő társam, — sajnálom hogy nincs itt •— azt mondották, hogy mértföldenkint elég 50 ezer forint, üzleti eszközökre. Annak idejében, mikor azt merték mondani, hogy ezen forgalom mellett, mely Magyarországban van: lehetetlen, hogy a vasutak garantirozott summának felét ne jövedelmezzék; most, midőn ugy vagyunk, hogy vasutaink üzleti költségeiket sem födözik: a forgalmi eszközök kevesek? Kérdés, hogy azon mértföldenként kifizetett 50.000 forintot nem dugták-e zsebre? A rósz világ azt beszéli, hogy igen. De tegyük föl, hogy azon hír rágalom. Micsoda vasutüzleti statistikai adatok állhattak azon irányadó szakférfiak előtt az 50 ezer frtnyi határozásnál: ha most valósággal szükséges a forgalmi eszközök szaporítása; holott oly tekintélyes szakférfiak, kik 400 mértföldre adtak engedélyt: elégségeseknek találták azokat. Vagy nem tudták, mi szükséges: mert ebből az tetszik ki, hogy ők sem tudták. Az ilyen költségek megtérítésére egy nemzet sincs kötelezve, s fájdalom, hogy meghatalmazás utján nyilvánosság nélkül kívánnak ily ügyeket rendezni. Sokan azt mondják, rövid az idő, ez ülésszak alatt e ház előtt nem lehet bevégezni. A dolog súly pontja elvégre nem a ház előtti tárgyalásban, hanem a szigorú vizsgálatban van. Ha egyszer ez megtörténik: a minister folytathatja az alkudozásokat; mert egy rajok nézve rósz eredményű vizsgálat, mint Damokíes-kard függ folyton fejők fölött, és sokkal többet fognak engedni: mint így, ha tudják, hogy a képviselő-testület meghatalmazta közlekedési minisig