Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.

Ülésnapok - 1872-388

388. országos ülés május 11. 1875. 101 pillanatban, midőn legelőször is azon volt, hogy hitelünket minél inkább rendbe hozza : mert nemcsak kiadásaink rontották azt; de rontotta még inkább az, hogy minden társulat, minden vállalkozó, kinek a kormánynyal dolga volt: vagy valósággal vesztett pénzt, vagy legalább oly követelésekkel lépett föl, melyeknek némi alapja van, mit a kormány is elismer. Senki sem tagadja, hogy hibák követtettek el, szükséges ezeket gyógyítani minél előbb ; mert sokat nyom a pénzvilágban: ha Magyarországról nem lehet többé mondani, hogy 90,000.000 követelés formáltatik ellene, melyekről nem tudjuk, mennyi igaz és kifizetendő. E részben tehát tökéletesen egyetértek a ministeriummal, hogy e kérdéseknek mielőbb véget kell vetni; de másrészről nem hiszem elégségesnek az előadónak egy pár frázisát, hogy hibák követtettek el arra, hogy ezeken szó nélkül átsurranjunk, mert a veszély megmarad, hogy hasonló hibák újra el foguak követtetni; épen azért, hogy ne követtessenek el, szükséges, hogy nyíltan szóljunk a tárgyhoz s megvizsgáljuk: mi tette azt, hogy nekünk milliókat kell fizetni azon pillanatban, midőn fillérenkint gazdálkodtunk meg egy pár százezret a budgetben, csakhogy némileg kisebbítsük a deficitet, akkor, mikor azoknál töröltünk ezereket, kik kis összegekkel eredményeket tudtak teremteni, oda vessünk százezreket azoknak, kik bizonyították, hogy óriási sommákkal csak hiányost állítanak elő. És itt egyetlenegy vigaszom csak az, hogy nem mi egyedül vagyunk ily állapotban ; hanem más országok is ugyanazon hajóban eveznek. Legyen szabad itt Oroszországra hivatkoznom. Ott is körülbelől olyak történtek, mint nálunk. A civilisált világgal összeköttetésbe lépni, a cultura színvonalára emelkedni akarván a kormány: ott is előkerült a vasutak kérdése. És hogy ezen vasúti kérdést megoldják, egy igen értelmes, kitűnő államférfit tettek a vasúti ministerium élére, a kinek csak az az egy hibája volt, hogy nem értett szakmájához. (Derültség.) Igen! de nem volt az egész országban ember, a ki értett volna hozzá és igy azon igen kitűnő férfi természetesen szakférfiakkal vette magát körül s azokat onnan vette, a honnan kaphatta, a külföldről, és bizott bennök tökéletesen. Azok azonban, kik Péter várra hivattak, mint külföldiek : nem ismerték az ottani viszonyokat, azt hitték, olyan vasutakat kell épiteniök, minők egész Európában divatoznak, oly luxussal, olyan szilárdsággal, olyan biztonsággal készítve, milyen azon vasutaknál szükséges, melyeken minden nap száz vonat is elrobban, mint Franczia-, Angol- és Németországban. Tervezeteikből tehát egészen kihagyták az amerikai tapasztalatokat, a hol olcsóbban, könnyebben épitik a vasutakat, hol a locomotivek alakja és súlya van ahhoz alkalmazva, hogy e vonalak fogják előidézni a forgalmat ; nem agy, mint nyugoti Európában, hol a forgalom idézi elő a vasutat. E külföldiek egyébiránt nem bíztak elégképen magokban, s azért Oroszországra nézve is a kidföldi vasutak normáliáit fogadták el. Ha valaki jött és mondta, hogy olcsóbban és jobban tud építeni: azt felelték neki, nem szabad, ez haeresis, itt van a könyv, igy építettek Austriában, Németországban, tehát itt sem szabad másképen építeni. És miután azon elv uralkodott Oroszországban, hogy minél több vasutakat épitsenek, és miután nem biztak mindenkiben : csináltak vasúti kölcsönt, magok építettek vasutakat, másokat kiadták átalános vállalkozóknak, és megpróbálták a concessio-adást is. Természetes, hogy a hol 10 — 20 vasúti társaság van : ott az administratio költséges és nem egészen jó és a társulatok tariffa-háborura vannak egymás ellen utalva. Ez baj ; de a ministerium azt mondta, hogy annak idejében majd csoportosítani fogja a társulatokat. Csakhogy sokkal egyszerűbb lett volna a csoportosítást szükségtelenné tenni s nagy hálózatonkint építeni a vonalokat. Ki csodálkoznék, hogy Oroszországban ezen administratio ellen nagy volt az ellenszenv, minek folytán az igen kitűnő minisíer lelépett és jött helyébe egy szintén oly kitűnő minister : csakhogy ez sem értett szakmájához. Ez tehát, miután nem bizott azokban, kik eddig tévesen vezették a dolgot : az ellenkező elvet követte, nem bizott senkiben. Értelmes, okos ember lévén, mindent maga akart elvégezni, következése az volt, hogy tulajdon lelkiismeretessége folytán a kérdések elintézése elmaradt, az épités pedig nem maradhatott el és igy ismét hibák követtetik el. s abból, hogy nem bizott az eddigi közegekben : csaknem ugyanannyi baj származott, mint az előbbi minister tevékenységéből, ki vakon bizott közegeiben. Mi csoda, hogy megint más ministert tettek a vörös székbe. (Fölkiáltások : Hisz ez Magyarországon történt!) Ez Oroszországba!) törtónt, tessék megnézni a „Revue du deux Mondes" czikkét, ott meg fogják találni. Oda tettek tehát ismét egy tevékeny, igen tiszta kezű férfit, olyat, mint elődjei : csak az volt a hiba, hogy ez sem értett ahhoz, a mi föladata volt. Ezelőtt különösen Pétervárnak szépítésével foglalkozott, nagyon természetes tehát, hogy ráparancsolt minden vasuttársulatra, építsen egy-egy palotát, a mi Pétervár szépítésére nagyobb hatással volt, mint a társulatok jövedelmezésére. Szükségességét sokan nem látták át Oroszországban ; sőt azt is találták, hogy ha a csoportosítás megtörténik, mirevaló lesz a sok palota; mondták: majd teszünk beléjük egy-egy ministeriumot. Igy folytak le a dolgok Oroszországban, s ez bennünket némileg vigasztalhat, ha nálunk is történt