Képviselőházi napló, 1872. XVII. kötet • 1875. május 5–május 24.
Ülésnapok - 1872-388
388. országos ülés május 11. 1875. 07 nem élvezetes, nem gyönyörűséges dolog azon fölhatalmazás : miért kér a tisztelt kormány többet, mint a mennyire, saját vallomása szerint, szüksége van. Jele ez annak, a mit nem is kell bizonyítani; mert az egész világ tudja, hogy minden hatalomnak természetében fekszik, terjeszkedni, a mennyire lehet; de a törvényhozásnak kötelessége ezen túltörj eszkedési vágyat mentől inkább korlátozni. Annál is inkább fönáll ezen szükség, tisztelt ház, akkor, ha tekintetbe veszszük, hogy milyen forrásból erednek azon követelések, a melyekkel ma szemben állunk. Maga a közlekedési minister ur saját indokolásában fölemliti, hogy négy forrásból erednek ezen követelések. És ha nézzük ezen forrásokat : fájdalommal azt látjuk, hogy csupán csak egy van, mely nem pusztán a kormány mulasztásainak, hibáinak rovandó föl. Az első a tervek szerint, és a ténylegesen szükségelt munkák különbözete. Kinek a hibája az? A kormányé. Másodszor a kormány által kellő időben ki nem szolgáltatott tervek kiadásának késedelmezéséből beállott károk. Harmadszor a terveknek, néha vonalrészeknek megváltoztatásából eredett túlkiadások. Mind a három tehát olyan, melyeknél van, kit felelősségre vonni. Csupán csak a negyedik az, tudniillik az elemi csapások által okozott károk azok, a melyekért felelősségre vonni senkit nem lehet. Mi következik ebből ? Az, hogy ezen követelések, mint alkalmam volt az irományokból meggyőződni : számtételekben vannak kifejezve, hogy mire vannak alapítva. Ezen számtételek legnagyobb része az első sorban emiitett három forrásra vonatkoznak. Már, ha a tisztelt ház átalános fölhatalmazást ad arra, hogy a kormány egyenlítse ki ezen károkat pauschal-összeggel; ha később a tisztelt ház felelősségre akarja vonni az illetőket: az nem lesz lehetséges ; mert a kormány azt fogja mondani, hogy ez összegeket nem is fizette ki, hanem, a mit fizetett, az tulaj donkép azon többletre szorítkozik, a mi az elemi és előre nem látott csapásokból származik. Nem lesz a törvényhozás azon helyzetben, hogy kimutathassa, hogy hol és mennyit fizetett oly költségekért, a melyekért jogosan kérdőre vonhatja azokat, a kik ezen költségeket okozták. (Igaz! a szélső hal oldalon.) Én a tisztelt kormánynak jó, nemes szándékában nem kételkedtem és nem kételkedem most sem, és nem akarom föltenni róla azt, hogy ő ezen átalános fölhatalmazással, illetőleg fölmentvénynyel mintegy fölmenteni akarja jövőben mindazokat a jövő időkre, kik az államnak ezen súlyos károkat okozták ; annyira nem tehetem ezt föl a tisztelt kormányról, miután maga a tisztelt minister' ur is beleegyezett a bizottságban abba, miszerint ennek világos kifeKÍPV, H. NAPLÓ. 18s- XVII. KÖTET. jezés adassék a törvényben, hogy ez által a felelősség alól ki nem vonatik senki. (Közbeszólás; Világos!) Igaz világos; de mit ér az: ha megfosztjuk a törvényhozást azon lehetőségtől, hogy a kormányt felelősségre vonja; mert nem leszünk képesek bebizonyítani, hogy hol, és mennyi kár okoztatott, miután pauschal-össeget adunk. Ez már magában elegendő ok arra, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslatot a jelen alakjában sem fogadhassam el. Legyen szabad rövid fölszólalásomat a tisztelt pénzügyminister úrhoz intézett rövid kérdéssel befejezni. Azt az egyszerű kérdést intézem hozzá: hogy vajon, midőn ezen összegek már mind meg lesznek szavazva: vajon honnan fogja ezeket födözni? Mert költségeket megszavazni meglehetősen könnyű dolog, abba belegyakorolta magát a tisztelt ház hoszszu éveken át. De a födözet dolgába, ugy látszik, még nem gyakorolta magát bele. A mikor tehát mi már 21 2 / 3 millió deficittel állunk szemben, melyet kölcsönből kell födöznünk: akkor talán mégis szükséges, hogy mielőtt a tisztelt ház ennek vitatásába belebocsátkoznék, vagy legalább mielőtt a ház megszavazná, a tisztelt pénzügyminister ur lenne szíves kijelenteni azt is, hogy azon esetre, ha a tisztelt ház ezen kivánt összeget meg találja szavazni: honnan véli azokat födözhetni? Pártolom gróf Apponyi Albert tisztelt képviselőtársamnak határozati javaslatát. Móricz Pál: Tisztelt ház! Igen röviden fogom elmondani nézetemet, hanem meg méltóztatik engedni, hogy elóbb tisztelt barátom, Helfy képviselőtársam nézeteire tegyek rövid megjegyzést. A tisztelt képviselő ur először azt hozza föl, hogy, miután először 42 milliónyi követelés 6 millióval egyenlittetett ki, most már 15 milliónyi követelés 4 millióval elégíttetvén ki: tehát ezen szerződés károsabb mint az első. Méltóztassék megengedni, az ily követeléseknek a természete az, hogy az egyikről nem lehet a másikra következtetni. Ha az egyik túlságos követelés volt s leszálittatott 6 millióra: meglehet, hogy a 15 milliónyi követelés, sokkal több lévén benne a reális követelés: nem lesz ily arányban leszállítható; ez épen gondos tanulmányozás- és eljárásnak tárgya leend, az természetes. A másik, a mit tisztelt barátom fölemlített, hogy a minister ur előbb átalános fölhatalmazást kért, most pedig redukálja ezen kérelmét. Engedelmet kérek, a minister ur már akkor jelezte, hogy ezen követeléseknek egy része olyan, a mely most mulhatlanul elintézendő ; egy része olyan, a mely halasztható és később lenne elintézendő. Hogy ha tehát azt helyteleníti a tisztelt képviselő ur, hogy a minister most ez utóbbiaktól eláll : ezt valóban nem értem. 13
