Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-370
222 370. országos ülés ápril 21. 1857. örömmel látja és szemléli, és bizonyára az ily üdvös irányú társadalmi mozgalmak elé nem szándékozik és nem fog bárminemű akadályokat gördíteni. (Helyeslés.) De igenis kénytelen volna ellenséges álláspontot foglalni el minden oly mozgalom irányában, mely a hazában létező egyházak és vallásfelekezetek, vagy az azokhoz tartozó polgárok között a békés egyetértést, s azok polgári jogainak kölcsönös tiszteletbentartását bármi részben megzavarná, vagy bármely irányban megzavarni, ügyekeznék. (Élénk helyeslés) A képviselő ur harmadik kérdése igy szól: S átalában szándékozik-e ezen kérdéssel szemben határozott álláspontot foglalva, az államélet uyilvánulásaiban és a kozadministratio terén az emancipatio keresztülvitele óta e részben követett, a szerzett tapasztalatok által azonban nem igazolt teljes semlegesség és közömbösség politikáját továbbra is föntartatni? Ezen kérdésre válaszom igen egyszerű ; mert hiszen épen azon 1867: XVII. törvényczikk folytán, mely az izraelitáknak egyenjogositását a hazának minden többi polgáraival kimondotta: a kormány ez értelemben zsidó-kérdést nem ismer, nem is ismerhet, s ennélfogva irányában semmiféle álláspontot nem foglalhat el. (Élénk helyeslés) Igen jól tudom, hogy c válaszom a tisztelt képviselő urat interpellatiojának egyik pontjára nézve sem elégítheti ki; mert hiszen e válasz ellentétben áll azon elvekkel, s a képviselő urnák a kormány magatartása iránt kifejezett kívánságaival, melyeket az interpellatioját motiváló terjedelmes beszédében kifejtett. De a kormány nem követ, és nem követhet nemcsak az izraeliták, hanem bármely más elem irányában sem más politikát, mint a melyet ezennel jelezni szerencsém volt; mert különben vétene a humanisrnus, a civilisatio és az igazság ellen; de vétene mindenek fölött az ország azon törvényei ellen, melyek az ország minden lakosának vallás-. nyelv- és fajkülönbség nélkül egyenlő polgári jogokat biztositnak. (Élénk tetszés) Istóczy Győző : Engedje meg a tisztelt ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy az igen ' tisztelt ministerelnök ur válaszára néhány szóval észrevételeimet megtehessem. Mindenekelőtt interpellatióm indokolására hivatkozva, ismételve határozottan kijelentem, hogy én a zsidó-kérdést egyátalán nem vallási kérdésnek, mint a mely az emancipatiónak kizárólagos alapul szolgált; hanem tisztán és egyszerűen, társadalmi és közgazdászat! kérdésnek tekintem. E szerint tehát az igen tisztelt ministerelnök urnák azon érve, hogy a tisztelt kormány e kérdésben az emancipatio álláspontján áll: önmagától elesik. Hogy továbbá a hatalmassá vált zsidó-kaszt társadalmi és közgazdászati omnipoténtiaja, mely ellen a nem-zsidó társadalomnak önmagát védelmi állásba helyeznie kell, nálunk máris mily mérveket öltött: arra nézve legfényesebb bizonyíték azon körülmény, hogy noha mindnyájan tudjuk, érezzük, és önmagunk között bevalljuk ezt: e meggyőződésünknek a támadó kaszt ellen nyílt kifejezést adni, vagy ellene nyilvánosan föllépni sokkal nagyobb vakmerőségnek tekintjük, mint valaha a legsötétebb reactio és absolutismus elleni nyílt föllépést tartottuk. Ezek előrebocsátása után kijelentem, hogy midőn a zsidó-kérdésben a tisztelt kormányhoz intézett interpellatiómat megtettem : egy perczig se ringattam magamat az iránt illusiokban, hogy a tisztelt kormány válasza teljesen kielégítő lesz oly értelemben, hogy az kérdéseimre minden részben kedvező megoldást fog tartalmazni. Az eszmék, melyeket képviselek, s melyekért invectivákat eleget, de melyek ellenében argumentumokat, annál kevésbé pedig czáfolatot még eddig nem hallottam, sokkal ujabbak, s igy sokkal több időt igényelnek arra, hogy a közönségnél megérlelődhessenek. Magyarországot az utóbbi nyolcz év alatt sokkal jobban sikerült a zsidó-politika egyik főnniködési teréül előkészíteni; az ország financziális léte az 1867. óta követett pénzügyi politika által sokkal jobban függővé lett téve a haute finance-ot képező zsidó-kaszt kegyelmétől, és igy azon mérges nyilak, melyeket a cosmopolitikus zsidó sajtó Magyarország ellen irányozhat, ez idő szerint sokkal veszélyesebbek: semhogy egy az állam érdekeit szivén hordó kormány interpellatiómra ezúttal kielégítő választ adhatna, s e kérdésben a törvényhozás minden morális kényszertől menten ez idő szerint teljesen szabadon intézkedhetnék. Ismétlem, jól tudtam ezt előre. És mindemellett interpellatiómat mégis megtettem; tettem azt, a haza és a nemzet veszedelmét látva, képviselői kötelességérzetből. Kezébe adtam a tisztelt háznak mai szerencsétlen állami és társadalmi jelenségeinknek előtte oly óvatosan rejtegetett egyik főnyitját, a melylyel kezében igen sok, előtte eddig talánynak látszott dolog nagyon egyszerű megoldást fog nyerhetni. Eljövend az idő, és pedig hamarább, mint sokan gondolják, midőn elveim nem fognak a puszta ábrándok sorába utaltathatni, s adja a gondviselés, hogy ez ne történjék akkor , a midőn a kényszerű viszonyok a „késő" jelszót fogják a fölriadt nem zsidó elemek elé kiáltani. Ellenkező esetben pedig legyek én e tekintetben Magyarország Cassandrája. Az előadott indokokból tudomásul veszem az igen tisztelt ministerelnök ur válaszát. Elnök: Méltóztatik a tisztelt ház a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni? (Igen!) Azt
