Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-361

86 361. országos ülés ápril 8. 18"!. szerű viszonyainál fogva fölényben és határozott túlsúlyban lévő hatalmas kaszttal békés utón, egyenlő eszközökkel vivott „strugge for life"-szerű versenyét. A vele fölveendő ily érteimii békés versenyküzde­lemben a judaismus kezeiben eltompulnak ama fegy­verek, melyeket a liberális nem zsidó elemekre való folytonos appellálással és támaszkodással mint el­nyomott fél az emancipatio előtt oly hathatósan forgatott; sőt, a viszonyok gyökeres megváltoztat teljesen ignorálva vagy a többi elemekkel ignorál ­tatni törekedve, még mai nap is, mint már végkép elavult fegyverekkel állítólag önvédelmi, de való­sággal támadó harczot viv. Az ezen támadó kaszt ellen fölveendő önvé­delmi békés versenyküzdelemre első lépés a fenye­gető veszély öntudatára való átalános és külsőleg is nyilvánuló ébredés, — ismétlem átalános és külsőleg is nyilvánuló ébredés; mert a veszély öntudata egyetlenegy nem zsidónál sem hiányzik ; csakhogy ezen öntudat nyilvánulásai, a mondottak szerint is könnyen érthetőleg, különféle tekintetek által lekötve legfölebb egyes egyénekre szoritottan elszigetelt, s így sikeretlen törekvésekként jelentkeznek. A libe­rális párt továbbá a judaismust illetőleg általa a múltból dogmákul átvett — a napjainkban szerzett tapasztalatok mellett azonban értéküket veszített sallangos phrasisokká vált nézetek tévköréből kibon­takozva, szűnjék meg ezen általa dédelgetett ve­szedelmes kaszt útjait továbbra is egyengetni, s hatalmi törekvéseiben való elősegélését úgyszólván a liberalismus „alphá"-jának — zsidófölí'ogás sze­rint „omegá £í-jának is •— tekinteni. A kaszttól független, avagy függetleníthető liberális lapok hagy­janak föl e zsidóság fölött szünet nélkül zengett obligát panegyrisek közlésével, s e részben követett struezmadár-politikájukkal és agyonhallgatási rend­szerűkkel szakítva, hivatásszerüleg ne vonakodjanak az ezen kérdésre nézve önmagával teljesen tisztában levő közvéleménynek hangot adni; és ne engedjék ezen égető társadalmi kérdést a elericalis lapok által — melyeknek a judaismus ellen, természetesen más szempontból folytatott küzdelme, a mint az ered­mény mutatja, címek csak többet használ mint árt — mintegy monopolisáltatni; s óvakodjanak azért inert e lapok egyébkint elvileges autagonistáik, a panjudaismus szószólóiul szerepelni. A nem zsidó elemek pedig a zsidóságról példát véve, annak elő­nyös tulajdonságait elsajátítani törekedjenek, s ily­kép a vele vívandó békés versenyküzdelemre meg­erősödve, annak ellenében necsak positiot positiora, vállvetve védelmezzenek; hanem tőle az elvesztett positiokat is visszafoglalni törekedjenek. Noha azonban a modern társadalmat életérde­keiben fenyegető panjudaismus veszélyei csakis az ellene társadalmi utón szervezett s a legszélesebb alapokra fektettett intensiv önvédelmi békés verseny­küzdelem által háríthatók el s ekkép gyökeres or­voslás csakis az önsegélynek ezen jogilag megen­gedett utján várható; mindamellett e kérdéssel szemben a társadalmi érdekek képviselőjét és őrét képező államhatalom sem maradhat teljes passivi­tásban. Hogy ezen kérdés oly természetű, hogy az államhatalom figyelmét joggal igénybe veheti: arra nézve történeti érvek azon repressiv rendszabályok, melyek az emancipatiónak ujabb időben történt áta­lános keresztülviteléig minden időben, valamennyi, bármely nem-zsidó felekezet kinyomatával birt állam részéről a judaismus ellen mintegy ösztönszerűleg alkalmaztattak; noha ezen rendszabályok azonkívül, hogy amaz idők szelleméből kifolyólag az emberi jogok félreismerésén alapulva, legtöbbnyire igazság­talanok, sőt részben kegyetlenek voltak, még a ezé­lon túllövő czélszerütlen félrendszabályok jellegét is magukon viselik. A modern államhatalom közbelépése postulá­tumának ezen kérdésben való megalapításánál azon­ban nincs szükségünk érveinket amaz elmúlt időkből és a jelenkor szelleme által elitélt áliáspontu eljá­rásokból merítenünk ; mert ama követelmény megala­pítására elégséges utalnunk a modern államhatalom azon eljárására, melyet ez a nemzetközi jelleggel bíró, — állami és nemzetiségi érdekeken fölülemel­kedő, — és társadalmi érdekeket veszélyeztető egyéb hatalmakkal: az ultramontanismussal és az „In­ternational "-lal, s illetőleg social-democratiával szem­ben követ. Ugyanazon alapon, melyen a lelkiismereti sza­badság, a modern cultura és haladás nevében kö­veteljük az államhatalomtól a nemzetközi főhatalom alatt álló ultramontanismusnak a kellő korlátok közé való szorítását, a mely ultramontanismusnak hatalma pedig az ujabb politikai coustellatiok, a közművelődés folytonos terjedése és a modern eszméknek mindent átjáró ereje mellett ugy is hanyatlóban vau ; ugyanazon alapon, melyen korunknak a köz­gazdászati téren elért vívmányai nevében követeljük az államhatalomtól a nemzetközi vezényszóra hall­gató „International" elleni védelmet a mely „Inter­national K-nak különben is hanyatló hatalma a mun­kás osztály anyagi és morális helyzetének javítá­sával, a nemzetgazdászati tudomány tökéletesítése által és megfelelő policialis rendszabályokkal töké­letesen paralysálható ; ugyanazon alapon a társadalom összes életér­dekei nevében joggal követelhetjük, hogy az állam­hatalom a nemzetközi fővezénylet alatt álló-, az ókori kasztrendszer jellegét magán viselő, ugy az állami, mint a társadalmi és közgazdászati téren tömör föllépésével valamint a hatalmába kerített s a jelen viszonyok mellett ellenállhatatlan fegyverekkel napról-napra tett ujabb hóditások utján minden ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom