Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-381

381. országos ülés május 4. 1875. 403 történt, és azt hiszem, hogy a képviselőknek ilyen körülmények között érintkezni saját választóikkal elismerésre érdemes. Egyébiránt örülni fogok na­gyon, ha a tisztelt belügymiiiister ur nem fog nagyobb befolyást gyakorolni az ország választóira, mint a mennyi részünkről e tekintetben gyako­roltatik. Különben a kormány azon szerencsés helyzet ben van, hogy nem szükséges e végett utazásokat tenni, és ugyanazért kár volt ezen eszköz birtoká­ban azon igen egyszerű műveletekre olyan nagy súlyt fektetni. (Helyeslés a szélső jobb felől) Tisztelt ház! Összevonván ezekből az eredmé­nyeket, ugy hiszem, minden elfogulatlan egyet fog velem érteni abban, hogy a kormány a hozzá in­tézett eoncrét kérdésekre sem adott választ, s e szerint meghiúsultak azon eddigi eredmények, me­lyek a fusiohoz az ország minden részében méltán kötve voltak. Meglehet, hogy azon várakozás túl­ságos volt, s az igen tisztelt belügytm'nister ur még különösen hivatkozott is a vérmes reményekre. Ör­vendek, hogy e tekintetben a tisztelt belügyminister urat a vérmes remények máris megkopik: mert való­ban figyelmeztetni kívántam én is ugy, mint Ap­ponyi Albert tisztelt képviselőtársam a kormányt azon változásra, mely, ha e várakozások nem fog­nak teljesülni: okvetlenül be fog, mint természetes következmény, állani. Tisztelt ház! A viszonyok, melyek között az ország e pillanatban van, nem szenved kétséget, a legválságosabbak. Az e viszonyoknak megfelelő eljárás első föltétele, hogy öntudatos legyen, s azért, azt hiszem, méltányos dolog : ha a kormány részéről öntudatosan előre megállapított terv sze­ri iiíi eljárás követeltetik. A tisztelt pénzügyminister ur ugyan figyel­meztetett tegnap bennünket, hogy egyoldalú intéz­kedéseket nem tehetünk, hogy alkudozások szüksé­gesek bizonyos czélok elérésére. Engedelmet ké­rek, nem is szándékozunk mi a tisztelt pénzügymi­nister úrtól azon ügyes eljárás részleteit, talán azon fortélyokat kérdezni, melyekkel sikerülni fog, külö­nösen neki a velünk szemben álló osztrák állam­férfiakkal, kiktől sokszor eltérő érdekeink vannak, saját nézetét érvényesíteni. Korántsem óhajtottuk mi, hogy közölje velünk azon különös eljárást, mely által túlszárnyalandja az osztrák ministereket, vagy más vele alkudozókat. Hanem igenis követeltük határozott positioknak elfoglalását. Ez alkudozások­nak csak előnyéül fogna szolgálni a határozott positiofoglalás; és semmi sem hathat kártékonyabban a kormánynak e téren való tevékenységére: mintha azt fogják vélhetni, hogy határozott nézetei nincse­nek. Én azt hiszem, hogy e tekintetben a megálla­jütott nézetek a sikernek első biztositékát képezik. Valóban, tisztelt ház, oly egyszerűek e dolgok, hogy elállók azoknak további fejtegetésétől. Ila a. tisztelt kormány nem látná he szükségét az azokról való nyilatkozásnak, mik iránt a ház ez oldaláról megkérdeztetett: valóban állanának a római törté­netiróuak ama szavai, melyeket nemzetének egy hanyatló korszakára mondott: „tempóra ubi nec vitia nostra, nec remedia páti possint." Én a törvényjavaslatot elfogadom. Vidliczkay József: Tisztelt ház! Nem volt szándékom a mostani vita folyamában fölszó­lalni ; hanem a tisztelt pénzügyminister urnák teg-. nap tartott beszéde után, megértvén annak némely egyes részeit: indíttatva érzem magamat fölszólalni, sőt a fölszólalást bizonyos tekintetben kötelessé­gemnek is tartom. (Halljuk!) Mindenekelőtt szükségesnek tartom megjelölni azon tért, melyen a tanácskozás áll, és megjelölni azon tért, melyen az én beszédem is forogni fog. E tér a költségvetési törvényjavaslat, s az ezzel lé­nyegesen összefüggő azon kérdés, miként fogunk pénzügyi és nemzetgazdasági bajainkból kibon­takozni. Midőn a jelen költségvetési törvényjavaslatról van szó, a hallottak után azon kérdést, hogy mikép fogunk pénzügyi bajainkból kibontakozni : a főkér­déstől elválasztani nem lehet. Meg fogom jelölni az igen tisztelt pénzügyminister ur beszédének azon részét, a melyre reneetálni kívánok, és kikérem a tisztelt képviselőháznak figyelmét, Midenekelőtt az igen tisztelt minisfer urnák tegnapi beszéde után mély sajnálattal jeleznem kell a pénzügyünkben és nemzetgazdászati viszonyainkban mutatkozó nagy visszaesést és egy ujabb hanyatlást. Méltóztatik emlékezni a tisztelt képviselőház, hogy akkor, midőn a 153 milliós kölcsönről szó volt: ez a kölcsön ugy tárgyaltatott a tisztelt kép­viselőház által, és akként tractáltatott az akkori tisztelt kormány által is, mint utolsó, a melyen túl több kölcsönre szükség nem lesz. Azonban az igen tisztelt pénzügyminister ur tegnapi beszédében (Halljuk! Halljuk!) — a jelen körülmények között igen ildomos műszóval, — kilátásba helyezett egy ujabb hitelműveletet, vagyis közönséges kifejezéssel élve, egy ujabb adósságot, ujabb kölcsönt. Már, tisztelt képviselőház, azok után, melyek e házban történtek, miszerint tudniillik a 153 milliós kölcsön ugy állíttatott föl, mint utolsó : ilyen nyi­latkozatot hallani a kormány részéről mindenesetre állapotainknak csak ujabb hanyatlására mutat. Én nem rovom ezt föl hibául a tisztelt pénzügyminis­ter urnák; mert ő csak átvette a helyzettel ezen bajt, hanem csak jelezni kívánom, hogy mit mon­dott tegnap a helyzet földerítésére. A másik állítás pedig, melyre tisztelt pénzügy­miuister ur tegnapi beszédéből reflectálnom kell: az, hogy ő szólván a vám- és kereskedelmi szer­51*

Next

/
Oldalképek
Tartalom