Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-381
lés május 4. 1873. 4UU 381. országos ü Megvallom, hogy a tisztelt pénzügyminister urnák tegnapi beszéde engem meg nem lepett, s hogy ő már ismételve és ismételve kijelentette, hogy az ő pénzügyi programmja az ő titka, melyet föl fog tárni a ház előtt: majd ha saját költségvetését fogja beterjeszteni, azt most közölni a házzal nem tartja sem jónak, sem szükségesnek. Ez az ő fölfogása s ezt ugy látszik a tisztelt többség is helyesli; mi tehát, nem teli etünk vele szemben egyebet, minthogy újból és újból kérdést intézzünk hozzá. De meglepett, a tisztelt belügyminister ur részéről, a ki ma csaknem egy óráig tartó beszédét elmondván, polemisált, jobbra balra élczelt de egyetlen komoly érvre sem felelt, egyetlen komoly érvet föl nem hozott. Ez által én megerősítve látom azon aggodalmat, melynek tegnap egy igen tisztelt szónok is kifejezést adott, hogy a mámor, melyben önök jelenleg vannak: elfelejteti önökkel a helyzet komolyssigát; de nem felejtjük el azt mi. Befejezem szavaimat egy megjegyzéssel. (Helyeslés a középről.) Sennyey báró tisztelt képviselő tegnap főképen azért kérte föl a kormányt nyilatkozatra, mert a választások küszöbén lévén, kell, hogy a választó polgárok tájékozva legyenek, adandó szavazatuk tekintetében. Én ehhez bátor vagyok hozzácsatolni azt. hogy az kétséget nem szenved, hiába hivatkozik itt a tisztelt belügyminister ur Angliára, — arra én nem tudok példát a parlamentek történetében, hogy a választások előtt a kormány nem állott volna tiszta világos programmal az ország elé. (Igaz! Ugy van! A szélső bal felől.) De én nem csak azon okból kérem a programmot; hanem azt mondom, hogy arra minekünk képviselőknek is szükségünk van saját lelkiismeretünk megnyugtatása végett, hogy a mikor az ország szine elé állunk, a mikor a nemzet azt kérdi tőlünk, milyen helyzetbeu hagytátok az országot, melynek képviseletét reátok biztuk: tudjuk, mit feleljünk. A mint ma áll a helyzet, s a hogy ma vagyunk: ez az utolsó alkalom, mindőn ez irányban a tisztelt kormány nyilatkozhatik. Én kérdem a tisztelt kormánytól: mit felelhetünk mi, mit felelhet majd egy kormánypárti képviselő-jelölt is? azt kell mondania: a jelent ismerjük, s annak kiadásait födözni fogjuk a kölcsön pénzzel, mely véletlenül még ma megvan; de hogy jövőre, január elsejétől miből fog élni ez az ország? azt senki közülünk nem tudja, ez a mi kormányunk titka, a ki mondja ugyan, hogy fog rajta segíteni ; mi tiszta lelkiismerettel minderről nem mondhatunk semmit. (Igaz! Ugy vao a szélső bal felől.) Ily helyzetben, ily körülmények közt az országgyűlést szétbocsátani nem szabad. Ez az én fölfogásom, ennek alapján nem fogadom el a szőnyegen lévő törvényjavaslatot; hanem pártolom az átalam is aláirt, Simonyi Ernő által benyújtott határozati javaslatot. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Hoffmann Pál s Miután egyfelől én is ugyanazon indokokból, a melyeket tegnap báró Sennyey igen tisztelt képviselő ur előadott, a födözetet a kormány részére megszavazom; miután másfelől az átala fölvetett fontos kérdésekre vonatkozólag a discussio körülbelől mindent magában foglal, a mi ezen discussio által, — a mint különösen a kormány részéről ma történt nyilatkozat tanúsítja, — elérhető volt, miután ennek következtében a tárgy fölötti discussio körülbelől mindent eredményezett, a mit eredményezhetett a mai körülmények között: tán fölöslegesnek is mutatkoznék fölszólalásom. Ha mindamellett fölszólalok, teszem ezt a parlamentalis illemnek hódolva azon oknál fogva, mert a kormány oly jelentékeny tagja részéről történt fölszólalás után, s mely egyúttal bizonyos támadásokat is foglalt magában a ház azon része, a képviselők azon árnyalata irányában, melyhez én is tartozom, — nem tartom mégis fölöslegesnek, hogy a discussioban szót emeljek. Constatálom azonban bevezetésül azon eredményt, hogy nem sikerült báró Sennyey Pál tisztelt képviselő urnák az általa precisirozott kérdések által sem a tisztelt kormányt arra indítani, hogy intentioi iránt fölvilágosítást adjon. Részben lehetetlenségével annak, hogy e kérdésekre a kormány megfeleljen, részint azzal, hogy már a koi^mány eddigi nyilatkozataiban megfelelt volna azon kérdésekre, részint ezen részben egyenesen ellenmondó állításokkal iparkodott a kormány e kérdések elől kitérni. A mi különösen illeti tegnap a pénzügyminister ur által hangsúlyozott lehetetlenségét annak, hogy a kormány az ő intentioja iránt szabatos fölvilágositásokat adjon : legyen szabad megjegyeznem, vagy inkább kérdeznem, hogy minő lehetetlenséget méltóztatott érteni ? én legalább annak absolut lehetetlenségét el nem fogadhatom. Ha a tisztelt kormány részéről ő reá vonatkozólag relatíve lehetetlenségnek declaráltatik is ezen legközelebbi hozzá intézett kérdések iránt válaszolni: nem érzem hivatva magamat arra nézve, hogy a kormányt megczáfoljam; de absolut lehetetlenségét ezen kérdésekre venatkozó felelésnek : részemről el nem ismerhetem. A mi illeti azon másik állítást, hogy a kormány megfelelt volna, a mennyire lehetséges : erre nézve azok után, a miket Apponyi Albert gróf elmondott, nem tartom szükségesnek reflectálni, miután ő kimutatta azon enuntatiok értékét és terjedelmét, melyek a kormány részéről történtek. Ennek következtében, tisztelt ház, áttérek néhány megjegyzésre a belügyminister ur mai fölszólalását illetőleg.