Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-381
381. országos ülés május 4. 1875, 393 dekéhen lévőnek látott, előmozdítania. (Helyeslés a jobb és balközépen.) A tisztelt képviselő ur nem helyesli, hogy a kormány a budget készítésének azt a módját választotta, a melyet választott; azonban kérdem a tisztelt képviselő urat, kivált most, midőn látja a vele szemben ülő ellenzéki uraknak is fenyegetéseit a viták hosszú húzására nézve (Zaj. Fölkiáltások a szélső balról: Mire nézve! Halljuk!) a viták hosszú húzására nézve, mondom, — Simonyi képviselő ur biztatott tegnap vele, — mondom, midőn ezt látja: nem gondolja-e azt, hogy mégis csak helyesen volt az az ut választva ; mert ha a budget beterjesztése, az adótörvények letárgyalása előtt két hónapot vettünk volna igénybe arra, hogy tervezeteket készítsünk : akkor azokon fölül, miket a pénzügyminister ur elmondott, bekövetkezhetett volna még az is, hogy nem lett volna időnk ezeket az országgyűlés végéig letárgyalni. Különben azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy a kormánynak ki kellett volna fejteni a kérdéseket, a mi alatt nem a részletes javaslatokat érti: mert azokat megoldani ily hamar n em lehetett volna; de ki kellett volna; fejtenie a kérdéseket és azután az ugy kifejtett nézeteinek alapján átdolgozott budgetet a ház elé terjeszteni. Engedelmet kérek, sok mindent lehet kifejtett nézetek alapján ismételni; de azt hiszem, hogy hitelt érdemlő költségvetést ezeknek alapján csinálni per absolute nem lehet. A tisztelt képviselő ur figyelmeztet a tálvérmes remények veszélyeire ; elmondja ő is, hogy a pártot csak a kormány egyes tagjainak nimbusa tartja némileg össze, vagy a kormány-oltalom megszokása ; — majd kifejti, hogy ennek az a rósz vége lehet, hogy ezen egész alakulás szétbomlik, és azután ő beláthatLn zavarokat látszik mintegy jósolni, miután ma minden politikai tényező ezen pártban van. A mi a túlvérmes reményeket illeti: azokra nézve igenis bevallom őszintén, ha léteznek, azokban a kormányra nézve egy nagy veszedelem rejlik: mert oly nehéz viszonyok közt, mint a maiak, nagy erőmegfeszités kell, még a kellő mérvben leszállított reményeknek is megfelelhetni; vérmes reményeknek megfelelhetni senki sem volna képes a mai helyzetben. És legyen meggyőződve a tisztelt képviselő ur, hogy a kormány egy tagja sem igyekezett, — ha léteznek ily túlságos vérmes remények, — azokat előidézni; de bizonyosan nem igyekezett azokat fokozni : — de sőt épen, hogy a csalódástól mentse meg azokat, kik őt támogatni szívesek : a túlvérmes reményeket kellő mérvre leszállítani törekszik. (Ugy vanl a középen.) Hanem abban azután, hogy mi történnék, ha mégis ezek után föloszlanók a kormány-párt: engedje meg a J£Épv, H. NAPLÓ. 18j-j. XYI. KÖTET. tisztelt képviselő ur, hogy azt mondjam, hogy itt túlszerényen itéli meg önmagát és hozzá tartozóit. Én óhajtom, nem hogy mi személyileg, de hogy a megalakult szabadelvű párt minél tovább tartsa kezében az ország ügyeinek vezetését ; de távol állok attól, hogy állítsam, hogy ezen párt kebelén kívül nircsenek férfiak, kik az ország kormányzatát kezeikbe vehetnék. (Élénk helyeslés.) Nincsen ez így, ne is legyen igy; mert véghetetlen szomorú volna az országra nézve : ha ez igy volna. (Ugy vanl) De azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy részben csak a kormány-tagok nimbusa tartja össze ezen pártot, s ép ugy, mint a ma szólott képviselő ur is, körülbelül megtagadja az elvi kapcsot. Elmondottam beszédem elején röviden erre vonatkozó nézetemet; hanem itt ezen szempontból, midőn az egyéni nimbus jelöltetik Id a párt öszszekötő kapcsául, vagy a párt csoportosításául, — lehetetlen a tisztelt képviselő urat nem figyelmeztetnem azon régi mondásra, hogy: „kiki seperjen legelőbb saját háza előtt." (Derültség.) A mi, tisztelt ház, a takarékossági szempontokat illeti, bizonynyal a kormánynak szándéka abban elmenni a lehetőség határáig és ennek némi példáját már csakugyan észlelhette volna az előttem szólott tisztelt képviselő ur is. Engedjenek meg e tekintetben egyetlenegy figyelmeztetést. Ha egyszer egy állam közigazgatásilag, igazságszolgáltatásiig, pénzügyileg, egyszóval, összes kormányzatában túlságos nagy lábon rendeztetett be : akkor ebből a kellő mértékre leszállni ugy, hogy egyeseknek és vidékeknek érdekei olykor sérelmeket ne szenvedjenek, teljesen lehetetlen. Már most takarékosságot követelni folyvást; de följajdulni, midőn legkisebb mértékben ily dolgok történnek : ez, engedelmet kérek, nem logika, ez egymással határozott ellentétben áll. (Ugy van! a középen.) A tisztelt képviselő ur beszédének utóbbi részében egy kérést és egy fölszólalást intézett a kormányhoz. A kérdés, ha jól emlékszem : az, hogy a kormány haladjon a maga ösvényén, nem tekintve semmi más, bárhonnan eredhető befolyásokra, habár, — mint monda, — ezeket elutasítani nehezebb is, minthogy az ily elutasítások gyakran a népszerűség koczkáztatásával, a jó hangulatnak fölfelé és lefelé megzavarásával vannak összekötve. Tökéletesen igazat adok ebben a tisztelt képviselő urnák, hogy senkinek nem szabad semmiféle irányban a bizalom megzavarásától való félelem miatt olyat tenni, a mit az országra nézve károsnak lát; de viszont engedje meg a tisztelt képviselő ur, hogy ezen bizalom, ezen jó hangulat föntartására egy kormánynak föl- és lefelé egyaránt kötelessége törekedni, (Helyeslés.) Fölfelé 50
