Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-381

381. országos ű niány iránt táplálandó bizalom vagy bizalmatlanság fölött Ítéletet. De vajon a tisztelt kormány érde­kében áll-e, hogy mi a pénzügyminister ur fölhívá­sának megfeleljünk? Én részemről nagyon is haj­landó volnék aláírni azt, mit a tisztelt pénzügy­minister ur mondott, hogy annyi, a mennyi minden komoly honpolgárra nézve elégséges, hogy magával az iránt tisztába jöhessen : vajon ezen kormány a helyzet magaslatán állva, megérdemli-e a bizalmat vagy sem ? A kormány részéről más történt; és azért azon kérdésekben, a melyeket b. Sennyey Pál tisztelt képviselő ur a tegnapi napon a kormány­hoz intézett: néma kormánynak egy ujabb megtá­inadtatását látom, nem a kormány helyzetének ne­hezítését; hanem inkább látom nyújtását egy utolsó alkalomnak arra nézve, hogy a kormány minket fölmetsen annak szüksége alól, hogy kimondjuk azon ítéletet, melyet az eddig tapasztalt eljárás nyomán a bizalom kérdése fölött kimondani kény­telenek volnánk. Ha tisztán az ellenzék vezérének párttactikája szempontjából akarnám megítélni báró Sennyey képviselő ur fölszólalását: kénytelen volnék azt sajnálni; mert egy már készen lévő, egy már elemeiben mintegy előttünk álló verdict kimondásá­nak akasztotta meg útját az által, hogy még ujabb főtételtől, melylyel szemben a kormány magát ked­vezőbb helyzetben teheti: tette függővé a bizalom vagy bizalmatlanság kimondását. Én ezen a kor­mányhoz intézett kérdésekben nem az akadékosko­dásnak, nem az elíenzékeskedésnek; hanem a kor­mány iránt legnagyobb méltányosságnak és útjainak egyengetésére intézett törekvésnek nyomait ismerem föl. (Derültség.) Ezen kérdésekre a tisztelt pénzügyminister ur tegnap annyit válaszolt, hogy azokra a kormány nem fog válaszolni. Tette ezt meglehetősen ingerült hangon, mint valaki, a ki egy méltatlan követelés­sel áll szemben. Én, tisztelt ház! nem értem azon ingerültséget, mely a tisztelt kormány és pártja részéről mind a parlamentben, mind a parlamenten kívül és a hírlapokban is mutatkozik, valahányszor a kormány által követendő politika iránt kérdések tétetnek. Tehát nem elég erős a kormánypárt, hogy ínég akkor is, ha ezen kérdések a támadás jellegét viselik magukon: azokat egykedvűen viselhetné el? Látom, hogy . a kormánypárt nagyon erős: tehát nem a kormánypárt magában vett gyengeségében ; hanem inkább abban vélem föltalálni azon ingerült­ség okát, melyet e kérdések előidéznek, hogy való­sággal ezen kérdések, illetőleg az azokra várt válasz képezik a kormánynak és pártjának gyenge oldalát, Achilles sarkát. Erre nézve a tisztelt kormánynak most nyílik alkalma nyilatkozni, hogy ez nem így van. Ha nyílt, kifogástalan, szabatos válasz által niegezáfolja: én kész leszek meghajolni, és mindent, a mit erre vonatkozólag mondtam, visszavonni. és május 4. 1875. 387 De a tisztelt pénzügyminister urnák elvi ki­fogásai is vannak az ellen, hogy azon kérdésekre, vagy azokhoz hasonlókra, a minőket báró Sennyey Pál képviselő ur előadott, válaszoljon. Az egyik kifogása az, a mit a szoros értelemben vett pénz­ügyi tárgyakra nézve mondott, hogy tudniülik ezek­nek megoldása tractatnsoktól, szerződésektől, egyez­kedési eljárásoktól tételeztetik föl, melyeknek lefo­lyása megnehezittetnék, melyeknek természete nem teszi lehetővé azt, hogy azok minden részleteire, hogy az eljárások módozataira nézve most a nyil­vánosság előtt fölvilágositás adassék. Elfogadom, tisztelt ház! elfogadom azt, hogy vannak oly tárgyak is, és különösen lehetnek oly tárgyak, melyek egyezkedési eljárás által oldhatók csak meg; oly tárgyak, hogy azokról mindent, a követendő eljárás minden módozatát előre megmon­dani nem lehet; és itt, ha valahol áll az, hogy valamint mindent mondani nem helyes; semmit mon­dani szintén helytelen; és épen azért, inert a kö­vetendő eljárásnak dctailjait, vagy azoknak legalább nagy részét titokban kell tartani: annál szüksége­sebb, hogy azon pontokra nézve, melyeknek nem szabad, hogy kétely tárgyát képezzék, hogy ha a nemzet megnyugvással akar a kormány működésére tekinteni, épen a diseretio követelményeivel szemben a legnagyobb nyíltsággal adassék fölvilágositás. Az egyének politikai tapintata és eszelve meg fogja találni a helyes utat, meg fogja tudni választani azon momentumokat, melyeket földeríteni lehet, és melyekre nézve a fölvilágositásokat el kell odázni. (Helyeslés a szélső jobb felől.) Továbbra azt mondotta a tisztelt pénzügymi­nister ur: mit használnak a kérdésekre adandó vá­laszok; az ily átalános válaszokban, frázisokban mindig van egy bizonyos kétértelműség: Pál ma­gyarázhatja ugy, Péter amúgy ; szóval, mondhat az ember valamit; de tulaj donképen nem mond semmit, mert mindenki azt találhatja föl abban, a mit óhajt. Én megengedem, hogy lehet ezen kérdésekre ily módon is válaszolni, és hogy az ily módon adott válasz­ban nem lenne köszönet: azt sem tagadom; de taga­dom, hogy politikai irányzatra nézve ne lehessen oly nyilatkozatokat is adni, melyeknek más értelme is legyen, mint az, melyet a nyilatkozó belőlök kiol­vastatni akar; tagadom különösen azon, a könnyeb­bités legvégsőbb, legszélsőbb határáig elment formu­lázás után, melyet báró Sennyey Pál az egyes kér­déseknek adott, melyekre nézve a válasz jóformán csak igenből vagy nemből állhat. Ha a tisztelt pénzügyminister ur például arra nézve nyilatkozik, hogy akarja-e vagy nem akarja-e a képviselők szá­mának leszállítását és a mandátumnak öt évre ki­terjesztését : válasz igen, vagy nem lehet. (Közbe­szólások a középről: Nem!) 49*

Next

/
Oldalképek
Tartalom