Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-380

376 380. országos ülés május 3. 1875. nálni. De hiszen épen ez volt annak az oka, hogy I a képviselőház a 2l-es bizottságot kiküldte, hogy | az adósságcsinálások sorából egyszer már kilépjünk; mert hiszen ha adósságokat in infinitum lehetne csinálni, azt mondanám, hogy ez a legkényelmesebb módja a deficitek födözésének, és oly mód, melyet egy parlament sem fogna ellenezni; de miután az adósságcsinálásnak meg van a maga határa; és mi a tett tapasztaltak után ezen határnak legesieg szélén állunk : azt hiszem, nagy ideje annak, hogy az adósságcsínálástól eladjunk. (Igazi Ugy van\ szélső bal felől.) A jelen kormánynak azon férfiai, kik az előbbi kormányban részt nem vettek, és más párthoz tartoztak, főleg azon okból támadták meg az előbbi kormány politikáját, mert az pénzügyeink rendezését kilátásba nem helyezte, mert ők a fönálló rendszer mellett pénzügyeink rendezését lehetőnek nem tartották, mert azon adókat, melyek akkor kivettetni javaslatba hozattak, nem tartották helyeseknek, az ország érdekeivel megegyezőknek. Uraim! Én azt tartom, hogy a ki egy kormányt ezen alapon megtámad: annak kötelessége egy más programmal bírni, melyet annak helyébe állit; mert én részemről legalább soha sem fogtam föl sem egy képviselőnek, sem az ellenzéknek állását ugy, hogy az felelősséggel ne járjon. Én mindig ugy fogtam és ugy fogom föl a képviselőnek és különösen az ellenzéki képviselőnek föladatát, hogy felelős azon eredményekért, melyeket e házban előidéz, és az ellenzéknek, nézetem szerint, felelősség nélkül nem szabad segédkezet nyújtani arra, hogy egy kormány lerontassék: ha nem képes helyébe jobb kormányt állítani; midőn mi egy kormányt megtámadunk, egyszersmind felelősséget vállalunk azért, hogy képesek vagyunk jobb kormányt állítani; ezen felelősséggel jár, nézetem szerint, az ellenzék azon szabadsága, hogy a kormány működését bírálat alá veheti, hogy a kormány ellen támadást intézhet. Én tehát megvártam volna, hogy midőn a tisztelt belügyminister ur az ellenzéki padokról a kormány lételét megtámadta: akkor kész lett volna egy programmal előlépni, a mely legalább az ő nézete, meggyőződése szerint jobb lett volna, és az ország pénzügyei rendezésére alkalmasabb lett volna, mint az, a melyet az előbbi pénzügyminister akart alkalmazni. Azonban most előáll a kormány és azt mondja: hogy kívánhatnak tőlünk részletes programmot, hiszen mi csak néhány hete, hogy a kormányon vagyunk, erről nem tehetünk. Engedelmet kérek: én ezt parlamentalis ministeriumtól mentségnek nem tekintem, nem fogadom el. Én csak ugy képzelhetem a parlamenti kormányformának az ország érdekeivel való megegyeztetését: ha a kormánynak bármennyiszer történő változása által is, az ország érdekei kárt és sérelmet nem szenvednek. Mert ha minden kormányváltozásnál azt mondják, hogy átmeneti idő, hónapok, évek kellenek arra, hogy begyakoroljuk magunkat, megismerkedjünk a dolgok részleteivel: méltóztassanak megengedni, akkor az ilyen kormányváltozások még szomorúbb catastrophák, mint az, ha egy rósz kormány uralkodik és kormányoz egy ideig, mert ezt legalább az ellenzék sürgeti és kijelöli neki az utat, hogy erre irányuljon és ne arra; hanem ha az egész kormányzatnak meg kell akadnia, mikor ministerváltozás történik: akkor ezen változásnak az ország nagy hátránya nélkül történnie nem lehet. A tisztelt pénzügjminister ur arra, hogy az ő politikája, a melyet követ, nem egyezik meg azzal, a melyet mielőtt minister volt, jónak jelzett: azt monda, hogy ezt ő nyíltan bevallotta; ministeri elődének politikáját jónak tartotta, jónak tartja most is, de eltért azon politikától: mert nem akarta veszélyeztetni azon nagy czélt, a mely a pártok egyesülése által eléretett. Engedelmet kérek, meg volt érintve ma, hogy a pártok egyesülése nem lehet czél; czél az ország jólétének eszközlésére; ha a pártok egyesülése azt eszközölni képes: akkor igenis alkalmas eszköz ezen nagy czél elérése; de nem lehet czél az, hogy két párt egyesüljön azért, hogy kormányt alkossanak; ezt nagy czélnak tekinteni, igazolásnak venni, nézetem szerint, nem lehet. Én, tisztelt ház, mindig hallottam, hogy a kormány rendszerváltoztatásra fog törekedni. De itt nem az egyes részletekről, hanem azon irányról, a melyben ezen rendszerváltoztatást akarja, van szó. Azért, midőn a pénzügyminister úrtól programmot kérünk, nem a részletekre nézve kívánjuk azt, hogy például micsoda §§-ban fog valamit benyújtani a kormány; hanem azt, hogy minő irányban fogja tenni javaslatait. A tisztelt pénzügyminister ur hangsúlyozta, hogy a kormány a centrumtól kezdve le az utolsó községig reformálni akarja a közigazgatást; én erre azt kérdem: hogy vajon a centralisatio, vagy decentralisatio elve szerint akar a kormány eljárni. Ezen kérdést már ismételve intéztem a minister úrhoz; de soha egyenesen nem felelt reá (Móricz Pál közbeszól: Szabadelvű irányban!), pedig szeretném, ha felelt volna; mert megvallom, hogy azon magyarázat, melyet Móricz Pál barátom ide súgott, hogy szabadelvű irányban, kissé tág (Derültség.) és nem elégedhetem meg vele. Én azt hiszem, hogy szabadelvűnek valamely kormánynak nem kell nevezni magát: mert hiszen megismerik azt mások. Ha előterjesztéseik és intézkedéseik szabadelvűek lesznek, higyjék el: az ország erre reá fog ismerni azonnal. De ha önök magukat mondják szabadelvűnek: méltóztassanak elhinni, de én attól H~