Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-380
366, 380. országos ülé§ május 3. 1875. dani, hogy nincsen szabad választás, mert tökéletes önkényére van hagyva a főispánoknak. Behozták a virilis szavazatokat és az egyéni szabadságot, mely minden országban főkelléket képez, semmivé tették; mert akkor, mikor a kormánynak szüksége van reá: 50-ével 60-ával be lehet a polgárokat csukatni, és pedig minden gyanú-ok nélkül csakis tetszés szerint. És ha hozzávesszük azon nagy hatalmat, melyet az államügyészek abban nyertek, hogy a vizsgálat alatt lévő foglyokkal tetszésők szerint bánhatnak, azokat levasaltathatják stb., ezek mind oly tények, melyek szabadelvüségre nem mutatnak. Miután az állatnügyészek hatalmát fölhoztam, fölemiithetem még azt is, hogy igenis épen Tisza Kálmán tisztelt belügyminister ur a bal oldalról föl szólította a kormányt, hogy ezen önkénykedését az államügyészeknek szüntesse meg. Míg ezen interpellatio nem történt meg : addig több öntudatos törvényszék nem akarta a ministerium ezen rendeletét elfogadni és törvényesnek tekinteni. Azóta a tisztelt ház tudomásul vévén a feleletet, minden törvényszék meghajolt ezen igazságügyministeri rendeletnek, ugy, hogy én azt megvártam volna, hogy ezen lényeges, az egyéni szabadságba ütköző intézményt eltörölni, — miután az nem törvényhozás utján hozatott, — első teendői közé sorolta volna a kormány. Ez azonban nem történt meg. De vegyük például a választási törvényt. Ott is milyen szabadelvüleg járt el ezen párt? Megfelezte a választók számát, és ha most a tisztelt belügyminister ur azt hiszi, hogy azon indítványára, hogy legyen ezen párt szabadelvű, — ámbár az ily következetesen dolgozott a szabadelvüség ellen, — valóban az is leend: nagyon csalódni fog. Én határozottan tagadásba veszem, hogy az lenne, mert ezen elnevezés nem uj. A Deák-párt keletkezése után, midőn az 1867. évi kiegyezés megtörtént szintén szabadelvűnek vallotta magát, mert az adóleszállitás, a bélyegilletékek leszállítását illetőleg ezeket mondja: „Kívánjuk végre, hogy a törvényhozás minden intézkedéseiben a korszellem hatalmas nagy igéje: a szabadelvüség legyen iránytadó, hogy a polgári életben az egyéni szabadság, a közügyek körül a felelősség elve legyen következetesen keresztülvive." És. tisztelt ház, még azt is hozzáteszi: „és mind az itt elősoroltakat komolyan kívánjuk." Már az elősoroltak után láthatta a tisztelt ház, mikéüt tartották meg a szabadelvüségre vonatkozó Ígéreteket. Tehát én nekem, mondom, lehet jogos aggodalmam, hogy önök a szabadelvüséget a választás után épen ugy fogják érvényesíteni, mint itt előadatik. Igaz, tisztelt ház, tartozom a balközépnek azon elismeréssel, hogy mindig hangsúlyozta azt, hogy csakis a jobb elemekkel fognak egyesülni, kizárván maguk körébő 1 a roszakat. Azonban melyik a jobb elem, melyik a roszabb elem: nekem azt valóban nehéz megítélni, mert hisz mint a lapokból olvastuk, muszkavezetők, Bach-huszárok alkották meg a cliqueuralmat, ezek mind roszak voltak. Egy lapban gyászkeretben közölték egy képviselőtársunknak megválasztását. Ezek most mind szabadelvűek, mind azon zászló alatt vannak. A legutóbbi időkben az hangsulyoztatott ellenzéki lapokban, hogy csak Sennyey tisztelt képviselőtársunk pártjával való fusio az egyedüli üdvös fusio ; de ettől elesvén: visszamentek azokhoz, a kikre azelőtt kígyót, békát kiáltottak. Én ennélfogva nem látom azt, hogy a jobb elemek egyesültek volna ; haueni azt, hogy mindenestől áttértek, és bevonultak azon pártba, a melyet azelőtt oly rosznak mondottak. Tisztelt ház! Van még, amivel előállottak, mintegy programmnak nyilvánították, tudniillik a takarékosság és a rendszerváltoztatás. Előre kell bocsátanom, tisztelt ház, hogy nem volt még kormány egy sem, mely a másikat fölváltva, szép Ígéretekkel nem állott volna elő. Én, tisztelt ház, nem kételkedem egy kormánynak a jó akaratában sem, valamint a jelenlegiében sem kételkedem; de azt, hogya szép ígéreteket beválthassa, azt mindig kétségbevontam, kétségbe vonom ma is: mert programmjukban hiányzik a közös ügyeknek megszüntetése; az én hitem szerint pedig lehetetlen a nélkül anyagi helyzetünkön javítani. Hiába minden törekvés, minden jó akarat — szomorú volna, ha azt nem lehetne föltenni a kormányról, — de az ott megtörik; mert a mely nemzet pénzéről, véréről nem rendelkezik : annak anyagi helyzetén javítani képtelenségnek tartom. Ezen állításomat igazolja tisztelt elnökünk volt pénzügyministerünk működése. Nem foglalta el a pénzügyministeri széket, s nem is fogja egyhamar elfoglalni, kibe több bizalma lett volna országszerte mindenkinek és méltán : mert meg volt benne a kellő tudomány, ügybuzgalom önzetlenség feddhetetlen becsületesség, és mégis mi lett mindezen fáradozásnak eredménye? Az, hogy azt nyilvánitá, hogy államháztartásunkat adófölemelés nélkül rendezni nem lehet. Ez, tisztelt ház, igazolja előbbi állításomat, mert adót fölemelni ezen országban, mely mint átalánosan el van ismerve, hogy annyira túl van terhelve adóval : ezt nem lehet másnak tekinteni, mint öngyilkosságnak. Megtámadták akkor Ghyczy pénzügyminister urnák nyilatkozatát, programmot kívántak tőle, kimerítő előterjesztést, melyben kimutassa, hogy ezen ország több évekre hogyan lesz biztosítva. Adott is, mondott is programmot, kiterjeszkedett a legkisebb részletekre: mit várhat, mint remélhet. Sajnos hogy ki nem hagyhatta belőle az adófölemelés eszméjét. Leszorították a térről, és önök midőn kormányra léptek!: programm helyett semmit sem adnak.
