Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-376

328 376. országos ülés ápril 28. 1875. Azonban megbocsát a tisztelt minister ur, ' hogy habár tudomásul veszem is válaszát, s szíves tudomásu] a harmadik pontra adott választ: mégis kérdésem két első pontjára adott válaszára némi megjegyzést tegyek. Első megjegyzésem az, hogy a tisztelt minister ur az előbbi kormányok e tárgybani intézkedéseinek sikertelenségét lovagiasan ugy iparkodott föltüntetni, hogy az előbbi kormányok volt rendeletei mindenesetre sikert mutatnak föl. De maga azon jelentés, melylyel a minister ur minket szerencséltet, mely szerint az osztrák állami vasútnál 55%, a kassáoderberginél 43%, a vág-völgyinél 50%, a tiszai vasútnál 79% száma azon alkalmazott hivatalnokoknak, kik a magyar nyelvet nem értik: már maga ezen jelentés azon szomorú fájdalmas meggyőződést keltette bennünk, hogy a kormány rendeletei az illető hivatalnokoknál nem találtak azon kellő figyelemre, melyet pedig megérdemlett volna azon méltányos eljárás, melylyel a kormány irányukban viseltetett. Nem szándékom sem az osztrák örökös tartományokban e részben kifejlett ellenszenv irányában torló ellenszenvvel nyilatkozni ; jól tudom, nincs az osztrák tartományokban senki, ki, ha az állami nyelv ellenében náluk csak tized- vagy századrésze követtetnék el annak, a mi elkövettetik minálunk Magyarországban: fájdalmasabban nem követelné azt, a, mit mi Magyarországban az állami nyelv érdekébon nem egyszerre, hanem körülbelül 0 —10 év óta követelünk. Jól tudom, hogy az ő érdekök is ép ugy, mint Magyarország közlekedési érdeke, nem azt követeli, hogy e közlekedési érdekek egymással ellenségesen, hanem azt, hogy egymással karöltve szolgálják a közönség érdekét, tehát nem is adok semmit azokra a tálcsigázott osztrák kifakadásokra sem, hogy tudniillik ők majd Magyarországot a nagy német birodalommal való közlekedésből ki fogják zárni. Ez nem a mi jó osztrák sógorainktól függ. A nagy német birodalom összes érdeke Európa minden államai irányában, és Magyarország érdeke is Európa minden állama irányában viszonosságot és kölcsönös méltánylást kivan, és én Magyarország részére minden más országtól nem is fogok mást követelni, mint az államot megillető kölcsönös viszonosságot : ugy meg vagyok győződve, hogy nemcsak a nagy Német birodalom, hanem Európa más államai is Magyarországot, mint a magyar államot, ezen kölcsönös viszonosságban méltányossággal fogják kisérni. Nem késztet engem ellenszenvre az osztrák sógoroknak kifakadása; még az sem döntő előttem, ha való az, a mint a szakférfiak ezt véleményökben kifejtették, hogy a tisza-vidéki vasúti vonalnak volt igazgatója bizonyos Nördling nevezetű egyéniség a kormánynak 1874. elején, — ha jól emlékszem, — harmadszor kiadott azon rendeletét, mely szerint a vasutak kezelési nyelve a magyar nyelv legyen, — oly tisztelettel fogadta, hogy azt irta rá németül, de, én magyarul fogom elmondani, — hogy : „Egyidejűleg a lomtárba teendő". Ezt sem kívánom fölhasználni ; valamint nem óhajtom az illető egyént fölhívni, hogy mondja meg: mi történnék akkor, ha az osztrák örökös tartományokban a kormánynak kiadott rendeletére egy vasúti igazgató ezt irná; vagy az iránt hasonló tisztelettel merészkednék viseltetni; mondom, ezt még akkor sem kívánnám fölhasználni: ha való volna is, ámbár nem állok érte jót. Teljesen méltánylom azon érveket, melyeket a tisztelt közlekedési minister ur előadott arra vonatkozólag, hogy ha az e hazába bevándorlottaktól 7, 8 vagy 10 évi ittlétük alatt ugy megtanulják a magyar nyelvet, mint azt tőlük megvárni lehet, és ha hazafias szellemmel viseltetnek a magyar nemzet alkotmánya és kormánya iránt: legkevésbé sem kívánatos, hogy ezek az országból kiutasiííassanak; hanem, — mert jól tudom, — hogy a kormánynak első rendelete 1872-ben adatott ki, 1869. óta pedig addig öt év telt el; és mert jól tudom, hogy egy nyelvnek elsajátítására annak, a kiben a legkisebb jóindulat van, nem öt, hanem egy-két év is elegendő : sajnálom, hogy a vasúti hivatalnokok közt vannak, a kik, a nemzetnek jó indulatát nem méltányolva, a kormánynak 1872. óta évenként újból és újból kiadott rendeletének eleget nem tettek és nem tesznek, és így sajnálatomat kell kifejeznem a minister urnák interpellatiom második pontjára adott válasza fölött. Azt szívesen tudomásul veszem, hogy a minister ur reményli, hogy ezentúl a tisza-vidéki vasútvonal igazgatósága és annak szemészete a kormány rendeleteinek eleget fog tenni. Ezt magam is elvárom és óhajtom ; mert még a minister ur sem tagadhatja meg, hogy egy oly vasútvonalnál, mint a minő a tisza-vidéki, a mely Magyarország kebléu vonul keresztül : 79% ne értse a hivatalnokok közül a magyar állam hivatalos nyelvét; ékesebben nem szólhat semmi azon embereknek magukviseletéről, {Iga$\) nem szólhat semmi inkább azon társulat volt igazgatójának e haza és a kormány iránti tiszteletlenségéről. (Igaz\ Ugy van\) Meg vagyok győződve, hogy azon társulat, — miután tudom, hogy ezen igazgatótól megszabadult, — kötelességének fogja tartani Magyarország iránti tiszteletét az által tanúsítani, hogy a kormány rendeleteit híven fogja teljesíteni és hazafisá gát az által fogja bemutatni, hogy a személyzet a neki adott időt teljesen arra fogja forditani : mikép Magyarország állami nyelvét nemcsak imigy amúgy,