Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-372

372. országos ülés roszalást fejezze ki. Ezek közül volt egy szolgabíró, a ki inkább lemondott hivataláról, sem hogy a főispánhoz menjen ; mert a rosszalást mint büntetést nem fogadhatta el, igazolván magát, hogy nem szán­dékos hanyagságból, hanem fölmerült akadályok foly­tán nem teljesíthette kötelességét a kitűzött idő alatt, minden igyekezete mellett. Ez a tényállás, tisztelt ház. A belügyminister nr akkor, midőn az illetők fölmentettek, már a tiszti ügyésznek véleménye folytán: ezt nem elégelte meg, s nem nyugodott meg abban, hanem roszalását fe­jezte ki, és igy a „bűnösnek 11 rájuk való kimondá­sát határozta el. Ebben rejlik a sérelem, tisztelt ház; mert ha a belügyminister megrendelte volna azt, hogy ujabb vizsgálat tartassák, és ehhez ké­pest, ha az előbbi vizsgálattétellel nem lett volna megelégedve: akkor a megyei önkormányzat jogát nem sértette volna; de ily módon önkormányzati jogát védvén a megye, mely csakugyan megtámad­tatott, terjesztette a ház elé e?.en föliratát. Én pedig, tisztelt ház, a kérvényi bizottság iclőadója által most fölolvasott véleménynyel meg­elégedve nem lehetvén, annak ellenében ellen-indít­ványt teszek, kérvén a tisztelt házat; méltóztassék azt elfogadni. (Halljuk!) Indítványom ez: Heves vármegye törvény által biztosított ön­kormányzati jogával élvén, eljárása helyeseltetik és ehhez képest a volt belügyminister intézkedése jóvá nem hagyatik. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ugron faábOFS Tisztelt ház! Nem annyira ezen ügy, mint inkább több kapcsolatos eset kész­tet, hogy e tárgyhoz hozzászóljak. Ugyanis nemcsak az fordult elő az előbbi belügyminister alatt, hogy hivatalnokokra mondotta ki roszalását; hanem egyes bizottsági tagokat is szíves volt magas roszalásában részesíteni. így történt Marosszéken, hogy maga a főispán és több hasonvéleményü kormány-párti férfiak által sem támogatott inditványok tétettek és javas­latok adattak be egyik bizottsági ülésen. A belügyminister nemcsak azon joggal élt, hogy helyt nem adott az onnan érkezett fölfolya­modásnak, vagy a határozatot megsemmisítette, vagy meg nem semmisítette; hanem vette magának azon bátorságot, hogy például középső Teleki Domokos­nak roszalását üzente meg. Hasonló történt Udvarhelyszék városában, hol egy ministeriális rendelet alkalmából föliratot indít­ványozott Tolvaj Zsigmond lelkész a tanügyi minis­terhez. Ezen föliratot kiadták ugyanazon ministeri tanácsosnak, valami Mészárosnak, ki kapta magát s nemcsak hogy a föliratot roszalta és visszautasí­totta ; hanem megrendelte, hogy Tolvajnak adják tudtára a minister roszalását. Elnök: Kérem a képviselő urat: ne méltóz­tassék oly tárgyakról beszélni, melyek a napirend­hez nem tartoznak, (Zaj a szélső bal oldalon,) KÍPV. NAPLÓ, 18-S. XVI. KÖTET. ápril 23. 1875. 265 Ugron Gábor: Ez eset nagyon is kap­csolatos a napirend tárgyával. Itt ugyanis az a kérdés, hogy a belügyministerium gyakorolhat-e a törvényhatóságok tisztviselői fölött fegyelmi bírás­kodási hatalmat? De nemcsak ezt tette a belügy­ministerium; sot egyes bizottsági tagok fölött is igénybe vette a bíráskodási hatalom gyakorlását, és a midőn e tárgy a képviselőház előtt fönforog: akkor azt gondolom, hogy ezen hatalmi túlkapás­nak, vagy hatalmi túlterjeszkedésnek egész mélysé­gével kell hogy a ház megismerkedjék, és ahhoz képest hozza meg ítéletét. (Helyeslés a szélső bal felől.) A törvény világos, hogy a fegyelmi bíráskodás egyedül a megyei önkormányzat által választott fe­gyelmi bíróságot illeti, mely bíróság megalkotásánál a központi hatalom képviselőjének, a főispánnak, kellő hatalom és befolyás van engedve; és hogy ha ő ezen befolyást és hatalmat nem tudta, vagy nem akarta érvényesíteni: a törvényben ki van mondva, hogy a belügyminister a főispán utján, — mint Barsmegyében megkísértett, de nem sikerült, — tegye meg az intézkedést, hogy orvoslást nyerjen; de arra, hogy a fegyelmi bíróság megkerülésével a belügyminister magának elégtételt vegyen: támpontja nem volt, és azt hiszem, hogy a megelőző belügy­minister ezen intézkedését a jelenlegi belügyminister sem helyesli, ismerve ugy a törvények iránti tiszte­letét, valamint alkotmányos érzületét. A kérvényi bizottság véleményét nem fogadha­tom el, Csiky Sándor képviselő ur indítványa pedig kissé túlmegy azon, a mit jogosan lehet kívánni; ennélfogva én külön indítványt vagyok bátor bead­ni, mely szerint a ház kimondja azt, hogy a belügy­minister ily eljárásra a törvény által följogosítva nem volt. Tisza Kálmán belügyminister: Az előttem szólott igen tisztelt képviselők mind­ketten elmondották azt, hogy itt elődöm tényéről van sző: midőn tehát itt e kérdésben fölszólalok, nem ugy állok itt, mint a ki a történtekért magát mentegetni vagy igazolni van hivatva. De igenis kívánok nyilatkozni magáról a dolog lényegéről, és itt megjegyzem, hogy arra vonatkozólag, a mi iránt acták, bizonylatok előttünk nincsenek: nem nyilatkoz­hatom; mert ily kérdésben nyilatkozni nem magán­informatiok utján, — legyenek azok bármennyire is megbízhatók, — hanem csakis hivatalos adatok nyo­mán lehet. A mi magát a dolog lényegét illeti, az én álláspontom e tekintetben az, hogy én részemről valahányszor azt fogom látni, hogy helytelenül tör­tént a megye által a tiszti vizsgálatnak el nem rendelése: nem szándékozom, s ha lett volna is szándékom, a jelen példa elijesztene tőle, nem szán­dékozom oly engedékeny és gyönge szivü lenni, hogy 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom