Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-370

232 370. országos ülés ápril 21. 187"). Beőthy Algernon jegyző (olvassa a \ 2-ik §-t.) Gubody Sándor: Egyszerűen beadom m óű o si tvány om at. Elnök: Legelőször is föl fog olvastatni a Gubody Sándor képviselő ur által előbb már indo­kolt módosítván}'. Beőthy Algernon jegyző (fölolvassa Gubody Sándor nuklositványát :) „A 2. §. utolsó­előtti sorában a „nyugdíjazhatok vagy áthelyezhe­tők" szavak elé szurassék a következő mondat: „Különös tekintettel hasonló körülmények közt a családos és fekvőségekkel bíró egyénekre." Stanescu Imre : Tisztelt ház! Minden rendezett jogállam biztosítása-, szervezése- és meg­szilárdításához a polgári és büntető törvények codi­ficatioja és czélszerü törvénykezési rendtartás szük­séges. Ezt az átalános vita alkalmával a tisztelt igazságügyminister ur is helyesen megemlítette, sőt hangsúlyozta is. De, uraim, hazánk azon sajátságos viszonyánál, melynél fogva különféle nyelvű lakos­sággal bír. legalább szerintem szükséges még egy harmadik postulatum is: a bírák képessége, és je­lesen a bíráknak nyelvekbeni képessége. Sőt véle­ményem szerint ezen követelményt én sarkalatosnak és jelesen a bírák képesitvényei közt a legfőbbnek találom. Az indokok nagyon egyszerűek. Először hazánk, mint már említem, mint jogállam, positiv törvények hiányában, szervezve nincs; másodszor hazánk nyel­vezete mozaik jellegű, tehát föltételez minden eset­ben több nyelveknek ismeretét; harmadszor az első­fokú királyi bíróságok hivatvák magukkal a magán­pörlekedő felekkel közvetlenül is érintkezni; negyed­szer hazánkban, nem mint Francziországban, a folya­matban lévő perek legnagyobb része tanúvallomá­sokkal és esküvel döntetnek el, ezekhez pedig vi­lágos, hogy különösen azon bíráknak, a kik hivat­vák törvényileg a magán-felekkel közvetlenül és személycsen érintkezni: szükségök van az illető vidék nyelveit tökéletesen bírni ; mert az illető vidékeken divatozó nyelvek ismerete nélkül a leg­jobb akarat daczára sem hozhatnak igazságos és hü Ítéletet, hanem a, törvénykezésnek az igazság­szolgáltatásnak, a társadalomnak hátrányára lesznek. Sőt többet mondok. A köznépnek természet­szerűleg veleszületett jogérzetét is meg fogja bénítani, mely azután minduntalan meg fog újulni azon is­meretes közpéldabeszéd szerint, mely nem csak a román nyelvben van meg, hanem a magyarban is: „Legea este precum facu domnii." Magyarul: „Az urak csinálják a törvényt." Ily szomorú fölsóhaj­tások ballatára én nem okozhatom a bírákat, a kik az illető vidék nyelvismerete nélkül nizonyos vidé­ken alkalmazva lettek: érje a felelősség azt a ki oda alkalmazta, a hová uem valók; mert erre tör­vényünk van és így a törvény meg nem tartását csakis az okozza, a ki a kinevezéseket eszközölte. De a jogi életben magam szemtanúja voltam máris ilyen visszás helyzetnek; meg is nevezem az esetet, az uj-aradi járásbíróságnál egyetlenegy ember sincs, a ki a vidéken legnagyobb használat­ban lévő román nyelvet teljesen bírná, egy bizonyos esküre került a dolog a félnek az ítéletben magya rul szövegezett hitét kellett letennie. Lefordították, miután tolmács nincs, a hajdú által segítették l;í magukat, lefordította a járásbiró a hajduval ugy, a mint tudták, persze nem tudván sem az irodalmi, sem a köznép nyelvét: teljesen nem bírták a formulát le fordítania hiven. És letett az illető fél egy nyakacsavart román nyelvre fordított esküt, melyre a jelenlévők mosolyra fakadtak ; de még maga az is, a ki az esküt letette, és minthogy az eskü, melyet letett, nem hangzott egybe az Ítéletben szövegezett esküvel : az ellenfél ellene hamis eskü letételéért bünpört indított, mely zaklatásnak tehát egyedül a biró nyelvbeli járatlansága az oka. Uraim, ez tiszta dolog, hisz az nyelvtani igazság, hogy vannak szavak, a melyek kétértel­műek ; vannak szavak, a melyekben a magánhangzó lágyabb vagy élesebb hangoztatása más értelmet kölcsönöz ; vannak szavak, melyekben egy magán­hangzó kihagyása vagy hozzáadása más értelmet kölcsönöz, következőleg egy olyan biró, ugy, mint a törvény meghatározza, ki teljesen és tökéletesen a vidék nyelvét nem ismeri: a bírói functiokra minálunk per absolutum nem is lehet képes, és ha képes nem lehet: akkor csak az igazságszolgáltatás és törvénykezés hátrányára fungál nemcsak; de sőt a bírói tekintélyt a köznép előtt és átalában a pörlekedő felek előtt aláásni fogja. Tisztelt ház! A jelen törvényjavaslat 2. §-ában megadatnék az absolut jog az igazságügyministernek, hogy az alkalmazásban lévő elsőfokú királyi bírá­kat belátása szerint, lehet mondani tetszése szerint, áthelyezze. Ezen áthelyezési joga a 3. §-ban nem­csak körvonaloztatik, de sőt határozottan meg is állapittatik. Nekem részemről a jelenlegi igazságügy­minister urnák előttem igen tisztelt személyét ille­tőleg szándékom nincs kétségbevonni, miszerint minden esetben jó akaratot és egy helyes tactikát fog követni az áthelyezések alkalmával; de itt nincs két egyén közti bizalomról szó ; itt szó van arról, hogy az ország legyen megnyugtatva minden aggá­lyai tekintetében az alkotmányos jogok túlkapása ellen és e tekintetben én igen szükségesnek tarta­nám, hogy ezen alkotmányos jog egy már fonálló törvény tiszteletbentartása által biztosittassék ezen al­kalommal is, annyival is inkább, mert már régi és mindenki előtt ismeretes azon közmondás, hogy egyetlenegy esetben is superflua cautela non nocet; ha tehát a bírákban' fölteszszük a szüksé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom