Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-370
370. országos tilts ájjiil 21. 1S75. megadott hatalma a ministernek és ministeri hivatalnokoknak. És még itt sincs megállapodás; mert ez még csak a törvényszéki tagokat, a kik évenként 11 millió forintba kerülnek, sújtja; de "itt nemcsak ezek vannak érdekelve, hanem érdekelve vannak az egyes kerületek és az egész ország: mert a 107 törvényszék az egész ország népességére terjed ki; ha tehát e törvény létrejönne: az egész ország népességének félni kell attól, hogy az igazságszolgáltatástól raegfosztatik, ha nem a ministerek és ministeri hivatalnokok tetszése szerint fog választani. (Nagy derültség.) Tisztelt ház! Ezen tekintet az. a melynél fogva bátor voltam állítani, hogy az 1867. óta megalkotott rósz törvények körében e törvényjavaslatnál egyetlenegy sujtobbat és következményében veszélyesebbet nem ismerek. De hallottam azt mondani, hogy ezt azért kell tenni, mert takarékosságra van szükségünk a mostani szorult pénzviszonyok között, itt pedig minő szép takarékosságot viszünk véghez, midőn 43 törvényszék föloíizlatása által a kincstár részére körülbelül 40.000 forintot fogunk megtakarítani. De nem ugy áll a dolog; mert ha ezen 43 törvényszék föloszlatásával a nyugdijak kiosztogatása és a teendőknek járásbíróságokra való átruházása folytán, a járásbíróságok személyzetének szaporítására szükséges költségek fölvétetnek: alig marad valami ebből a takarékosságból, a mi a kincstár szükségletének födözésére fordítható volna. Kimutatta ezt tegnap igen helyesen és czáfolhatlanul Vidliczkay képviselő ur, mert kézzelfogható, hogy itt megtakarításokat eszközölni nem lehet. Továbbá azt hallottam tegnap Csemegi képviselőtársamtól említeni, — erre ugyan Irányi tisztelt képviselőtársam már megfelelt, — hogy az igazságszolgáltatást javítani törekednek, és hogy a szélső bal részéről mindig panaszkodnak a bíróságok és az általok hozott ítéletek ellenében, és most, midőn a gyökeres orvoslást akarják : épen a szélső bal által akadályoztatnak ebben. Nagyon roszul fogta föl a dolgot tisztelt képviselőtársam , mert soha nem akadályoztuk, én legalább nem: sőt csekély erőmhöz képest mindig támogattam a kormányt, mihelyt olyat méltóztattak tenni, a mi valamely a haza érdekében fekvő czélnak elérésére vezet. Igen, de vajon ilyen-e e törvényjavaslat ? Nem ; mert az csupán a ministeri hatalmat emeli, hogy a minister azt, a ki kegyében van, akár képes, akár nem: felelősség nélkül kinevezhesse, mint a közjegyzőknél történt, a kiknek kinevezésére vonatkozólag mindenfelé merülnek föl panaszok ; én, tisztelt ház, az ilyen igazságszolgáltatási javítást, nem tarthatom javításnak, hanem a rósz helyzet roszabbá tételének, E javaslattal a törvényszékek helyiségének meghatározása elvonatik a törvényhozástól'; holott ez egyik leglényegesebb tárgyát képezi a társadalmi élet és jólét föltételeinek. Ha az ilyent elvonjuk a törvényhozástól, s egyesek, ministerek vagy államtitkárok önkényére bízzuk : minek akkor a képviselőház ? miért veszteget a haza népe annyi pénzt ittlévő képviselőire, mint a mennyit itt havonként napidijak és egyébb szükségek fejében fölolvastatni hallunk ? Akkor erre nincsen szükség. Ha pedig van, a mit hiszem, hogy van; mert ha valódi a népképviselet: arra szüksége van a nemzetnek: akkor teljesítse az effélét maga a törvényhozás. Az olyan népképviselet, mely az ilyen ügyekben való befolyást ellöki magától és rábízza egyes tagjaira, legyenek bár azok ministerek vagy államtitkárok: nem felel meg hivatásának. (Helyeslés a szélső bal oldalon. Derültség a középen) Én ez indokoknál fogva, Lázár Ádám képviselőtársam módositványát magamévá teszem, a törvényjavaslatot pedig részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Vajda János: Csemegi tisztelt képviselőtársam azon mondása ellen, melyet tegnap hangoztatott, mintha valaki pártszempontból szólana ez ügyhöz: előre tiltakozom, mert a törvénykezés az igazságszolgáltatás ügye, nem pártszempont. Egyébiránt mai fölszólalásában sem méltóztatott azon aggályokat eloszlatni, melyeket Irányi képviselőtársam elmondott. Mert ha áll az, hogy a tisztelt államtitkár ur 1872-ben nem volt azon nézetben, midőn a bíróságok kineveztettek, hogy Magyarországon 102 törvényszék fölállítása szükséges : akkor ellenkezett a tisztelt államtitkár ur a volt igazságügyminister, Horváth Boldizsár ur nézetével, és akkor átalánosan elfogadott elvvel, mely szerint a bíróságok szervezése azon időben különösen a társasbirósági rendszerre fektettetett. És ha e nézetben volt az államtitkár ur: akkor nem volt következetes önmagával, midőn a végrehajtásba beleavatkozott; mert a végrehajtást nem kellett volna foganatosítani, s inkább le kellett volna mondania hivataláról, hogysem a véleményével ellenkező törvény végrehajtását elvállalja. Egyébiránt én azon csodálkozom, hogy a tisztelt államtitkár ur azon csalóka képzeletben ringatja magát most is, mintha képes lett volna bárkit meggyőzni a jelen törvényjavaslat átalános jóságáról, és arról hogy az az igazságszolgáltatást jobbá fogja tenni. E részben legalább maga az igazságügyminister ur csak azon reménynyel fog e munkához, és csak akkor hiszi, hogy ez által az ország törvénykezésén segíthet, ha a járásbíróságok illetékessége 500 forintra fölemeltetik, a telekkönyvi ügyek pedig nagy része a járásbíróságoknak átadatik, és az örökösödési ügyek olyan része, mely bírói ellátást igényel. Azonban még a járásbíróságok ily módon 29*
