Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-369

198 369. országos ülés ápril 20. 1875. Madarász József : Tisztelt ház! Sajnálom, hogy a tisztelt pénzügyminister urnák válalaszát tudomásul nem vehetem. Először is igen sajnálom, hogy nem méltóztatott kérdésemnek második pontjára nézve is nyilatkozni. A kérdés második pontja az volt, hogy

r okulva a jelen eseten, melyről meg vagyok győződve, hogy csak a tisztelt pénzügyminister urnák nem régi hivatalba lépése és ügyleteinek összetorlódása okozták, okulva ezen: oly káros rövid tartamú határidőnek, kitűzését nem fogja közegeinek többé megengedni, annál kevésbé helyeselni, a mi most történt. Sajnálom, hogy a pénzügyminister úrtól megnyugtató választ erre nézte nem nyertem; mert elismerem, hogy ha e részben megnyugtató választ kapok: akkor ez az első pontra nézve is, habár nem nyugtatott volna is meg kellőleg, erkölcsileg nagyhatású lett volna arra nézve, hogy válaszáról kissé elégültebben nyilatkoztam volna. Mondom, a második pontra nézve megnyugtatva nem lévén, annál kevésbé vagyok megnyugtatva a tisztelt pénzügyminister ur válasza által; mert, hogy a minister még nyolcz napi határidő hosszabbítást ad azoknak, kiknek az eddig előadott idő rövid volt arra, hogy megtekinthessék az erdőterületet, ezen uj nyolcz nap ugyanazon helyzetbe hozza őket, és ez ép oly kevés nékik azon erdőrészek megtekintetésére, mint volt az előbbi. Tehát a pénzügyminister ugyanazon hibába eset, a melybe közegei estek az által, hogy az első határidőre csak nyolcz napot engedtek. Vegyünk példát a magánéletből. Én azt állítom, hogy azon magángazda, a kinek öt, hat vagy ötven hold birtoka van kiadó, önmaga kárát iparkodik elősegíteni, ha közhírré téve a haszonbérbeadás szándékát, az ajánlatok benyújtására nyolcz napi határidőt tüz ki: az az, hogy ez alatt az idő alatt jelentkezzenek a kibérlésre. Annyival inkább áll ez, ha uagj obb vállalatról, ha az állani vagyonáról , melyet nem a magunk részére kezelünk, van szó. Bocsássanak meg és ne vegyék rósz néven, ha azután, •— a mint ezt a lapokban olvastam, — gondolom a „Pesti Napló" hozta elő. Tapolczán egy veresöves esperes, azt mondotta, hogy az ország vagyonai elpocsókoltatnak, elpazaroItatnak és roszul kezeltetnek ; mondom, ne vegyék rósz néven, ha én akkor, midőn ily nagy vállalatról van szó és nyolcz napi határidő engedtetik, — ámbár nem vonom kétségbe a minister ur jóakaratát, — a minister urnák adott válaszát nem vehetem tudomásul, mivel azon hivatalnokok és pénzügyi tisztviselők, a kikre ez bizatik : azt állítom, hogy, a kik ezt a tanácsot adják minister urnák, azok az ország jószágait nem kezelik akként, a mint azt kezelni kellene. Megendem, hogy én nem ismerem azon szerződést, melyet a volt kormány a volt vállalkozókkal kötött, és a melyet a mostani pénzügyminister ur, a mint hallom az államra nézve előnyösen föloldott. De azt nem tehetem föl az előző kormányokról sem, hogy oly szerződést kötöttek légyen biztosíték nélkül, melynek következtében az állani kárt szenvedjen. Azt hiszem, hogy ily szerződést nekik kötni nem volt szabad, és ha ilyet kötöttek, és az államnak kárt okoztak: azért felelősek. Azt állítom, hogy midőn ily nevezetes üzletről, a melynek májusban kellene megkezdetnie, van szó: akkor nem áprilisben, hanem az előző évnek őszi hónapjaiban kellene erről gondoskodni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Jól tudom, a mint ezt a minister ur is monda, hogy a szerződés csak áprilisben lett fölbontva, és hogy ő nem tehetett többet, mint azt, hogy határidőt tűzzön ki. Azonban az, hogy a minister most még nyolcz napi időt tud adni az államnak és az üzletnek megkárosítása nélkül: világos bizonysága annak, hogy az első alkalommal nem nyolcz, hanem tizenhat; vagy a mint az, az ujabb számításokból kiderül, húsz napot kellett volna adni; mert azt nem tagadhatja a minister ur, hogy az, a mi nyolcz és ismét nyolcz, tehát 10 nap alatt történhetik meg: helyesebben végezhető el 20 — 25 nap alatt. Megvagyok ugyan arról győződve, hogy a többség a minister ur nyilatkozatát tudomásul veszi; mert nem vagyok annyira vak és süket, hogy ne látnám és hallanám, hogy sokan a képviselő urak közül helytelenítik azt is. hogy én a választ tudomásul nem veszem. Dedinszky József (közbeszól:) Helytelenítjük, hogy hosszasan beszél. Almásy Sándor (közbeszól:) Hiszen a minister is hosszasan beszélt. Madarász József: A hol az ország I vagyonának kezeléséről és pedig rósz kezeléséről i van szó, ott nincs hosszas beszéd, (ügy van! szélső bal felől.) Ha a kormány tagjai akként rendelkeznek, hogy megnyughatunk: röviden sem fogunk beszélni ; de ha akként intézkednek, mint most, minél inkább fogy az ellenzék száma, annál inkább kötelességünk a kormánynak, bármily többsége legyen is, megmondani: mit követel az ország érdeke. Miután pedig én azon okokat, a melyeket a pénzügyminister ur előadott, nem egy állam pénzügyministerétől, nem egy állam vagyonának kezelőjétől; hanem öt vagy hat hold kezelőjétől sem fogadhatnám el; miután az államnak kárára történik a rósz kezelés, arra kérem a tisztelt házat: méltóztassék e tekintetben a tárgyalást elrendelni. Elnök: Fölteszem a kérdést: Tudomásul veszi-e a tisztelt ház a pénzügyminister urnák az interpellatiora adott válaszát: igen vagy nem? (igen ! Nem!) Méltóztassanak azok, a kik tudomásul ve-