Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-357
12 387. országos ülés úm-ü 3. 187». Azt mondja a képviselő ur, hogy e törvényjavaslat elfogadása által furcsa helyzetbe jövünk. Mi, — úgymond, — építettünk vasutakat azért, hogy a forgalmon könnyitsünk; ma meg megadóztatjuk a forgalmat. Ha mi oly mértékben akarnók megadóztatni a vasutak szállítását, a minő terhet e vasutak az országra rónak: akkor elismerném a tisztelt képviselő ur állításának jogosultságát. De miről van itt a szó ? Arról, hogy azok, a kik a forgalomnak ezen eszközeit használják: oly mértékben adóztassanak meg, hogy ez körülbelől három és fél millió forint adótöbbletet hozzon, a mely adó az országnak számtalan lakosai között oszlik meg. Fizetik ezt azok, kik a vasutakat használják, holott e közlekedési eszközök huszonkétdiuszonhárom millió frtnyi terhébe kerülnek az országnak. Azt tehát állítani egyátalában nem lehet, hogy mi azt, a mit akkor az egyik kézzel adtunk, most a másikkal viszszavesszük. Az aránytalanság a két összeg közt oly véghetetlenül nagy, hogy a kettőt egymással összehasonlítani s innen meríteni érveit egyátalában nem lehet, (Tetszés a középen.) A tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy éu, Fraiicziaországra hivatkozván, azt állítottam, hogy a mint ott megbírta a forgalom a szállítási adót : megbírja nálunk is; pedig elfelejtettem, — úgymond a tisztelt képviselő ur, — hogy ott más a forgalom, egészen mások a viszonyok, hogy ott a közlekedés milyen hatalmas a miénkhez képest. Igaz : de én nem is abból merítettem indokomat. Nem azt mondtam, hogy azért, és csak azért, mert Francziaországban behozták a szállítási adót: nálunk is be kell azt hozni. Nem is azt állítottam én, hogy ez az adó ugyanazon eredményeket fogja szülni nálunk, mint a milyeneket szült Francziaországban. De igenis azt állítottam, s ezt most is állítom, hogy minden szorult helyzetben lévő állam, a mely financziális hajainak rendezésére a jövedelmek fokozását volt kénytelen igénybe venni: igénybe vette az adózás ezen nemét. Azt mondottam, hogy mutatja Franeziaország példája, s hiszeim hogy fogja mutatni a miénk is, hogy azon adó, melyet a szállításra róttak .• a forgalmat nem csökkentette. Sem is akkora az az adó, melyet mi szándékozunk behozni, mint az, melyet Francziaországban hoztak be, s a Francziaországban sokkal nagyobb mértékben behozott szállítási adó még sem csökkentette a forgalmat. 1855-ben hoztak be Francziaországban először személy-szállitásra és gyorsszállitásra adót, még pedig 10%-át a szállítási dijnak, s ezt 3 871-ben ujabban 10%-kal emelték föl: tehát már kétszeresére értek annak, a mit mi most akarunk tenni. Látván azt, hogy a személyszállítási dijak azon 20%-a, mely adóképen kivettetett, a forgalmat nem csökkenti, átmentek Francziaországban a forgalomnak sokkal kényesebb részére: a teherforgalomra, és 1874-ben azon viszonyok közt, melyek mindnyájunk előtt tudva vannak, 5°/ 0 adót róttak az összes teherszállításra. Mi 2°/ 0-et rovunk a teherszállításra, tehát felével kevesebbet. S mit mutatott az, hogy Francziaországban 5°/ 0-nyi adót róttak a teherszállítmányokra? Azt, hogy míg 1871. 67 millió frank volt egy nem is nagyon szigorú, hanem inkább vérmesnek mondható előirányzat szerint ezen adónem jövedelmeként fölvéve: bejött tényleg 71 millió frank, tehát az előirányzottnál négy millióval több, s az 1874-ben előirányzott 83 millió frank helyett bejött 85V2 milió. Pedig méltóztatik tudni, hogy az 1871-ben behozott számos, leginkább közvetett adófölemelést illetőleg meghazudtoltattak a hozzájuk kötött és az előirányzatban kifejezett várakozások, a mennyiben sokkal kisebb összegek jöttek be azon czimeken. Egyedül a szállítási adó jövedelmezett egy pár millióval többet az előirányzatnál. S ott 5°/ 0 van kiróva, minálunk csak kettő. Azt hiszem tehát, hogy ezen adatok, melyek véletlenül kezemnél vannak, s melyeket fölsorolni szükségesnek tartottam: eléggé indokolják azon állítást, melyet tegnap voltam szerencsés a tisztelt ház előtt tenni, azt tudniillik, hogy valamint Francziaországban nem tett kárt ezen adónem a forgalomnak, nem fog tenni kárt nálunk sem annál kevésbbé, mert alig felényire rójjuk meg mi a szállítást, mint a mennyire az Francziaországban van megróva. Egyébiránt csak azt vagyok bátor még kiemelni a tisztelt képviselő ur ellenében, hogy a fölött — az én hitem szerint, — ma már be vannak zárva az akták az ország közvéleménye előtt; hogy annak, a ki Magyarország államháztartását rendezni akarja: a jövedelem fokozását föltétlenül a rendezési processus egyik tényezőjéül kell fölhasználnia ; (Helyeslés a középen.) mert jövedelmi fokozás nélkül, adóemelés nélkül ez ország háztartását rendezni nem lehet. (Igazi a középen.) S ha a tisztelt képviselő ur politikáját fogadnám el, és fogadná el a kormány : azt hiszem, a legroszabb útra térnénk; mert az a czélhoz nemcsak hogy közelebb nem hozna, hanem attól inkább távolabbra vinne: ha ugyanis elfogadnék a képviselő ur azon politikáját, hogy azért, mert azt látja, hogy a 25 milliónyi hiányt nem lehet egyszerre elenyésztetni, nem fogadja el a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot sem. Ez a politika annyit jelent, hogy azért, mert egyszerre és egészben nem tudunk a bajon segíteni: ne segítsünk rajta részben sem; annyit jelent, hogy meg se kezdjük azt, a mit el kell érnünk. Pedig ha meg sem kezdjük: akkor sohasem fogunk czélhoz érni. (Élénk tetszés a középen.)
