Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-340

340. orsa>,á§o§ ülés márczius §• 1875. 80 tartásunk megzavart egyensúlyát helyreállithatónak és a helyreállított egyensúlyt föntarthatónak véli. Tisztelt ház! A sikerre csak egy, czéljaira nézve öntudatos és az eszközöket helyesen megválasztó és ezek keresztülvitelében határozott pénzügyi politika vezethet; ez irányban azonban a törvényhozás előtt actioba kellő eredménynyel lépni csak akkor lehet: ha a nűnisterium egyúttal concret javaslatokkal, biztos számitások alapjára fektetett tervezetekkel is állhat elő. És ennek eljövend az ideje. Addig a mig a ministerium a positiv intézkedések és javaslatok sorozatával föl nem léphet, átaláuos nézetekkel, problematicus számításokra és föltevésekre alapított bizonytalan tervekkel, — hogy ügy mondjam, igeretekkel — előlépni nem tartom sem a föladat komolyságának megfelelőnek, sem czélravezetőnek, sem tanácsosnak. A mostani helyzetbői —- nézetem szerint — az folyik, hogy a kormánynak csak az kötelessége: a főirányt jelezni, az intentiokat megjelölni, melyek politikájában vezetik; azok megvalósításának mikéntjéről a kormány számolni fog a háznak akkor, aiidőn kezdeményezésének eredményeire támaszkodva azokat költségvetésében kijelölve fogja a tisztelt ház és az ország elé terjeszteni: akkor lesz ideje a bírálatnak ezen életkérdések fölött. Az irány, melyet a ministerium követni szándékozik, meg vau jelölve azok által, mik a kormány részéről e házban már elmondattak. A czél, melyet szem elől téveszteni semmi körülmények között nem szabad, melynek elérésére föltétlenül megteendő minden, a mi a lehetőség határain belől fekszik, melyet alárendelni semminek sem szabad: az, hogy megrontott pénzügyeink olyképen rendeztessenek, hogy az egyeusuly államháztartásunkban helyreálljon ugy hogy az tartósan föntartható is legyen. Az irány ezen czél elérésére választandó rendszabályoknál: egyfelől állami kiadásaink megszorítása, másfelől jövedelmeink fokozása. A kormány elhatározott szándéka első sorban elkövetni mindent egész erélylyel, hogy közadministrationk számtalan ágazatának gyökeres reformja által állami kiadásaink apasztassanak azon vonalig, melyen tul az állami érdekek sérelme nélkül le nem szoríthatók többé. Szaporítani az állami jövedelmeket és biztosítani azok befolyását e részben fönálló törvények szigorú kezelése és czélszerü reformja által; kihasználni és fejleszteni az állam-jövedelmek mindazon ágazatát, mely nem közvetlen adózásból származik; megtenni e mellett minden lehetőt az ország anyagi érdekeinek ápolására, az adóképesség emelésére, a közhitel rendezésére, több rendbeli égető nagyfontosságú közgazdasági kérdés megoldására, a mennyiben pedig a rendszerváltoztatással járó niegtakaritások, szerényebb és czélszerübb berendezkedéssel járó megkímél esek és a jövedelmek fokozása czéljából teendő intézkedések mellett is az ország áldozatkészségére kellend hivatkozni azon czélból, hogy az állampénztár zavarba ne jöjjön és a háztartás végleges rendezése eszközöltessék: a ministerium ezt kellő időben fogja kezdeményezni. Ily irányban haladni, eljárni és ezen szempontból a legelső és legégetőbb teendőket megoldani a kormánynak elhatározott és föltétlen szándéka. Ezen szempontokat azonban részleteikben fejtegetni, és a keresztülvitelre való tekintetből megválasztásuk mikéntjéről nyilatkozni a ministerium akkor tekinti föladatának: ha annak idején javaslatait is előterjesztheti. És itt legyen szabad, tisztelt ház, a magam állására vonatkozólag közbevetőleg egyet megjegyezni. A mint a tisztelt ház tudni méltóztatik, én azon pénzügyi politikát, a mely a folyó évi hiány egy jelentékeny részét adóemelésekkel kívánta már 1875-ben födözni: helyeseltem és egész meggyőződésemmel támogattam. A kormány mint azt az igen tisztelt ministerelnök urnák előterjesztéséből méltóztatik látni, magáévá tette az adóügyi bizottság előtt fekvő és legnagyobb részben — a bánya törvény kivételével — általa le is tárgyalt és a ház elé jelentése kíséretében beadott törvényjavaslatokat, — egynek kivételével, —- annak kivételével tudniillik, mely az átaláuos jövedelmi-adó behozatala iránt lett tisztelt elődöm által előterjesztve. Én is nagyon természetesen ezen az állásponton állok. Magamévá teszem az adóügyi bizottság által tárgyalt törvényjavaslatokat és inditványozandom az azokból származó adószaporodás fölvételét; az átalános jövedelmiadóról szólónak tárgyalását nem kívánom. Teszem ezt azért, tisztelt ház, mert a megváltozott helyzettel szemben, melynek nagy jelentősége előtt azon egy adójavaslatra vonatkozó differentiának további föntartását én alárendelt szempontnak tekinteni, melynek nagyfontqsságu momentuma előtt meghajolva, azzal szemben az* egyéni nézet merevségének tovább föntartását egy alárendelt kérésben én jogosulatlannak tartottam. Ennek folytán tehát letettem arról, hogy azon pénzügyi politika, melyet annak idején elfogadtam és támogattam: minden részleteiben az adóügyi bizottság által letárgyalt törvényjavaslatok mértékén tul is ez idő szerint már 1875-rc kihat'.)lag egész terjedelmében érvényesíttessék ; (Helyeslés jobb és bal középről.) de letettem azon meggyőződésben, azon hitben és öntudatban, hogy a ház, és az ország akkor, ha látja — és fogja látni — hogy a megtakarítások és a jövedelem fokozásának minden terén egész erélylyel megindítandó reformok a kellő időben a kivánt eredményt kilátásba nem helyezik; azon nagy czél tekintetéből, hogy az ország pénzügyeit véglegesen és gyökeresen rendezni kell, hogy az államháztartást biztos és tartós alapra kell fektetni, hogy az állam pénztárának fizetésképességét