Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-339

HU 33'J. országos ülés mározius ."». 1875. Közel 14 éve már annak, hogy szerencsém volt Magyarország képviselőházának tanácskozásait a föladat nagyságának meg nem felelő erővel e helyről vezérelni. Nehéz, izgalmas napok voltak azok; nem vázolom történetüket; de azt nem hall­gathatom el, hogy akkor vettetett el első csirája azon pártszakadásnak, mely a közjogi elvek, a köz­jogi kiegyezés belértéke, föltételei és czélszerüsége fölött támadott véleménykülönbség folytán azóta a legközelebbi napokig az ország két nagy pártja között különböző hévvel és erélylyel, de szaka­datlanul folytattatott. Hálát kell adnom az isteni gondviselésnek, hogy megérnem engedte, hogy ha­bár e pártküzdelem, e véleménykülönbség nem szűnt is meg végkép az országban; de megszűnt azon két, nagy országos párt között, a melynek szava­zatai országos tanácskozásainkban eddig is döntők valának. És én nem hiszem, hogy azon tisztelt képviselőtársaink szemei előtt, kik szívesek voltak ez alkalommal engemet szavazataikkal megtisztelni, midőn ezt tevék : nem lebegett volna azon óhajtás is, hogy az elnököljön e teremben a párt-egyesülés kezdetén, a ki ott állott már a pártszakadás böl­csőjénél is. Nem titok, tisztelt ház! ország-világ előtt tudva van, hogy erős meggyőződésem az, hogy az ország zilált pénzügyi viszonyán, megingatott állami hitelün­kön uj jövedelmi források nyitása és az állami kiadásoknak' a lehetőségig való apasztása mellett is csak rendes jövedelmeinknek — hogy magyarán kimondjam, a mit gondolok", — közterheinknek öreg­bítésével lehet segiteni. Másrészről azonban el kell ismernem, hogy bizonyos idő, bizonyos átmeneti időszak szükséges, és szükséges volt minden időben, és mindenhol arra, hogy uj eszmék, uj meggyőződések, az állami köz­terhek fokozása szükségességének eleven érzete nagy nemzetek közvéleményét áthassa; el kell is­mernem, hogy tisztán pénzügyi kérdéseknek megoldá­sát is a politikai viszonyoknak kellő figyelembe­vétele megkönnyíti; sőt olyankor ép ez az, a mi az ily kérdéseknek megoldását lehetővé teszi; el kell ismernem, hogy két egymással szemközt álló pártnak egyesülése nem történhetik meg kölcsönös engedmények nélkül, melyeket mindegyik pártnak további viszonyai és összeköttetései tesznek szüksé­gesekké. Mindemellett azonban bátran merem állí­tani, hogy a háznak nagy többségével lett megvá­lasztatáson! azt is jelenti, hogy Magyarország kép­viselőházának többsége, habár élénken óhajtja, hogy államháztartásunk helyzete uj jövedelmi források nyitásával, közigazgatásunk minden ágának rendezé­sével, és ez által eszközlendő megtakarításokkal javittassék: komolyan el van határozva mindamellett arra is, hogy azon esetre, hogy ha államháztartá­sunkban az egyensúly ez utón helyre nem állíttat­hátik, igénybe vétessék a nemzet áldozatkészsége azon egész mérvben, melyet a magas, mindenek fölött álló czélnak elérésére megkíván. A dolog természetében fekszik, tisztelt ház, hogy egymással a nyilvánosság terén évek során át küzdő, a társadalmi téren is csak ritkán találkozó pártok egyesülése kezdetben némi nehézséggel jár. A sors ugy akarta, hogy én fölváltva tagja valék ezen pártok egyikének is, másikának is. Jól tör­tént-e ez vagy roszul? azt különféleképen lehet megbírálni. Távol van tőlem, hogy én erről ez al­kalommal Ítéletet akarjak mondani; de azt vélem constatálhatni, hogy ily körülmények közt történt megválasztatáson! jelzi egyszersmind azt is, hogy e két párt azon válaszfalnak, mely eddig őket egy­mástól elkülönítette, eltávolításával minden utó­gondolat nélkül szilárdan, őszintén és állandóan egyesült mindezen elvek érvényesítésére, melyekre nézve egyetértettek eddig is, (Élénk helyeslés) és ez által egyszersmind lehetővé tévé azt, a mi ed­dig az ország kárára nem történhetett meg; lehe­tővé tévé az országgyűlési pártoknak elvi alapokon való alakulását, mely nélkül parlamenti kormányzat üdvös működése nem remélhető. Megválasztatáson! e szerint oly nagy történelmi nevezetességű tényeknek és eszméknek lévén tulaj­donitható, a melyekkel szemben az egyén, az egyéni tulajdonoknak mértéke tekintetbe nem jöhet, súlyuk eltörpül, megsemmisül: jogom van reményleni, hogy a tisztelt ház Elnök: tisztem teendőinek teljesítésé­ben nem fog többet kívánni tőlem annál, mit erőm­nek gyengesége megenged, ki fogja pótolni bölcse­ségével lehető mulasztásaimat, kegyesen elnézendi, helyreigazitandja tévedéseimet. E remény az, a mely egyedül bátorított arra, hogy elvállaljam a nehéz tisztet, melyre a tisztelt háznak legközelebbi hatá­rozata fölhívott; s hogy e tisztem teendőinek tel­jesítésében eljárásomat a tisztelt ház ezentúl is azon kegyességgel méltóztassék megbírálni, megköny­nyiteni, lehetővé tenni, melyet vélem eddig is már több más alkalommal érdemeim fölött éreztetett, mély tisztelettel kérem, s magamat a tisztelt ház kegyességébe ezentúl is ajánlom. (Hosszasan tartó átálános élénk éljenzés.) Ha a tisztelt ház megengedi, talán mindjárt a jövő ülésnek teendőiről lehetne ez alkalommal in­tézkedni. Ha jól tudom, tisztelt ház, már méltózta­tott megállapodni abban, hogy hétfőn a szokott órában, délelőtt 10 órakor tartassék ülés, a mely­nek tárgya lehetne mindjárt a ministeriumnak elő­terjesztése a költségvetés tárgyalásának mikor és mikép leendő fölvétele iránt. Van még több tárgy is, melyek országgyűlési tanácskozást kívánnak, a mint ez a mai napon tartott tanácskozások folyamában kifejtetett, és így, tisztelt ház, választások ejtendők meg számosabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom