Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-336
42 338. országos ülés február 10. 1S75. telenség volna: kevesebb ideig beszélni, azt hiszem, igen üdvös a vita jelen stádiumában. Jókai Mór tisztelt barátomnak előadására van csak egy szives, baráti és őszinte megjegyzésein. A Koránban egy mondat azt tartja : „ne dobáld kővel szomszédod házát, ha saját házadnak teteje üvegből van". Tisztelt barátom az önállóság és függetlenség zászlóját korteszászlőnak nevezte. Én e zászlót, mindig ezt az egyet és soha mást, harmincz éven át szerény kis körömben állhatatos következetességgel lobogtattam, és ha oly emberek mellett emeltem föl, kikben megcsalatkoztam: ez engem el nem idegenít, nem is rettentett vissza soha attól, hogy azt ismét újult erővel fölemeljem. Elvártain volna azonban tisztelt barátomtól, hogy inkább használta volna az ország önállóságát és függetlenségét itt e padokon mindig szivükön és nyelvükön hordozó képviselőkre nézve azon hasonlatot, hogy ez a kebelnek oly szentélye, mint a római nép előtt a Vesta tüzének ápolása. Ezt ápolni kellett mindig, hogy ki ne aludjék. így ápolom én e tüzet, hogy maradandó legyen mindig, mig egy magyar élni fog, miként nem szűntek meg a magyar parlamentben, bármily csekély számúak voltak is azon képviselők, kik Magyarország önállóságát és függetlenségét jogosan követelni soha meg nem szűntek. E szent érzésnek adok kifejezést a jelen pillanatban is. midőn a Simonyi Ernő tisztelt barátom által beterjesztett s átalam is aláirt határozati javaslatot pártolom, s kijelentem, hogy a költségvetést részemről a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a szélső bal felől) Kosztics Lázár : Tisztelt ház! Szívesen elálltam volna a szótól, sőt föl sem jegyeztettem volna magamat, ha a tisztelt igazságügyminister ur a minap ki nem kel Polit Mihály barátom beszéde alkalmából néhány állítással, melyek pártunk, különösen a szerbek részéről, nézetem szerint, nem maradhatnak minden megjegyzés nélkül. A tisztelt igazságügyminister urnák nem volt igaza, mikor ugy tüntette föl a Csernovics alatt bevándorolt szerbeket, különben már azelőtt is laktak szerbek ez országban, mint menhelyet kereső szökevényeket. Hogy ez nincs ugy, azt bizonyítja már I. Lipót király meghívó diplomájának egy helye: az országgyűlésnek akkor nem lehetett összegyűlni, mert háború ideje volt, s a királyban pontosuk össze mind a törvényhozó-, mind a végrehajtó-hatalom. Az illető hely igy hangzik: (Olvassa :) ,Proniittimus vobis omnibus praedictis populis et provinciis, Nobis, qua regi Hungáriáé de jure subjectis et legitimé subjiciendis, servata inprimis religionis suae, eligendique Yoivodae libertate, privilegiis et juribus, exemptionem ab onmi onere publico et contributione, exeeptis tamen antiquis et solitis ante omnem Turcarum invasionem regum et dominorum juribus, sublatb etiam in iis omni abusu per domínium turcicum introducto, nisi in casu necessitatis bellorum, in quibus pro vestra propria salute ac defensione per modum gratuitae contributionis, pro posse necessaria subsidia concedetis, quibus copiae Nostrae possint conservari, defendi provinciáé, et onera belli sustineri. Excusso autem jugoturcico, omnia in formám stabiléin et ordinem debitum pro futuro ad votum et satisfactionem vestram redígemus, et cuilibet juribus suis, liberae religionis, privilegiorum et immunitatum redditis, cunctis et singulis justitiam administrabimus". Ebből világosan tűnik ki, hogy a Csernovics alatt bevándorlóit szerbek nem mint szökevények jöttek ide, hanem 70.000 hadsereggel, mely mindennel el volt látva, sőt pénzzel is, s hogy mily üdvös hatása volt idejövetelüknek, bizonyítja azt II. József híres ministere Bartenstein, ki idevonatkozó munkájában azt mondja, hogy annak oly jótékony hatása volt. hogy azon időtől fogva a karloviczi békéig a császári királyi hadseregek a hitetleneken mindig győzedelmeskedtek, és hogy a fenséges dynastia több országrészek birtokába jött, melyeket még ma is bir. Bartensteinnak pedig nem lehet szemrehányni, hogy részrehajló lett volna a szerbek irányában. Igen jellemző a fölolvasottból, ezen sző „cunctis". Abból kitetszik, hogy a szerbeknek nemcsak egyéni egyenjogúság igértetett, hanem nemzetiségi autonómia is, a mi nemcsak a szó magyarázatából, hanem a számos privilégium által is kitűnik, melyek be is czikkelyeztettek. De daczára ezen „cunctis" szóuak, az országos kormányok ezen királyi sző beváltásával mindig ., cunctálta k", és a tisztelt minister ur mindazáltal azt mondja, hogy oly autonómia széles e világon nem létezik. Ha ezt. más mondja, mentegethette volna magát informálatlansága miatt; de az igazságügyminister ezt nem mondhatja, ki cultusminister korában a karloviczi congressust csak azért oszlatta szét, mert nem akart defilirozni a biztosnak kocsija előtt. S ki most. is azon kormánynak tagja, mely az utolsó egyhangú patriarcha választás rejectioját tanácsolta a koronának, mindazáltal, hogy oly eset még nem fordult elő a történelemben, még az absolut kormány alatt sem, s bár oly férfira esett a választás, kit egy Eötvös méltónak talált azon helyre, ki most is egy kormány tagja, mely az autonómia, sőt egyéb hasonnemü törvényesen szerzett jogok megszorításában addig megy, hogy irodalmi magán-egyletek székhelyét törvényes alapszabályok világos rendelete ellen és minden ok, minden vizsgálat, minden előzmény nélkül, kénye-kedve szerint áthelyezni törekszik. No már ilyen autonómia széles e világon nem létezik. Ennyit az igazságügyminister urnák, mint Németh Bérezi barátom mondta, a visszavonulónak.
